Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Amikor a fák az égig nőttek

 

Én tudom - egykor a fák az égig nőttek. Én láttam. Ott a patak partján. Mélyen hátraszegett fejem búbján csak úgy himbált a nagy masni, ahogy az elsuhanó fellegeket kémleltem. Hogyhogy nem akadnak bele az égig érő fák ágaiba? Pedig bizonyosan addig nőnek, másképp nem is lehet. Magas volt és számomra elérhetetlen ez a különös világ.

De kárpótlásul ott volt nekem a földi csodák egyik darabkája: a patak felé lejtő meredek oldal torma erdeje. A sötétzöld, vastag erezetű, hullámos nagy levelek sűrűje, benne kanyargós, rejtélyes ösvények, apró kis tisztások. Masnistól, mindenestől eltakart. Minden játszótársamnak jutott kényelmes, tágas „háztartás”, ahová a felnőttek világából ellesett szokások szerint „vendégségbe” jártunk. Természetesen „gyerekeinkkel” együtt, a varrónőktől elkönyörgött anyagdarabokból kicicomázott babáinkkal. Néha még „ruhatárat” is cserélgettünk egymás közt, aminek záróakkordja nem mindig volt olyan békés, mint a kezdeti.

De mi imádtuk ezt a „háztartásdit”. Minden megcsorbult kis csupor, pohár, kis- vagy akár nagy tányér a mienk lehetett. Esküvők, eljegyzések, halotti torok után lehetett a legjobban frissíteni a „készletet”. Kövek, tégla-, cserép- és anyagdarabkák – nekünk az elképzelt kis világ bútorai, kellékei voltak. Igaziak.

Kövekre helyezett padlókon átjártunk a patakon a párhuzamos utcába, a kerteken át, az ottani barátnők „házába”, hogy a „külföldi” utazással érdekesebbé tegyük a „család” életét. Vadvirággal díszített keserűlapi kalapban, ha szalmakalap nem jutott mindenkinek, szekrényből kicsent felnőtt ruhák, melyeknek királynői módon kellett úszniuk utánunk.(A porban, néha eső utáni sárban! Nem egyszer csak egy-egy vasárnap délután szembesült édesanyám a tényekkel.) Mesés vendégfogadásokat rendeztünk egymásnak. Szabad bejárás a konyhakertbe, formás, színes gyom- és vadnövények, a patak vize és a határtalan gyermeki képzelő erő, hosszú, meleg nyári napok, a hit és a biztonság  érzése, hogy a minket körülvevő felnőttek világa jó   – minden együtt volt.

 

 

A tormaerdő meleg pórszagát ma is az orromban érzem. Valahányszor tormát vásárolok visszalopakodik lelkembe a régi napok élménye. Akkor még nem tudtam, hogy milyen gyorsan múlnak az évek, hogy minden múlandó, csak az emlékek nem és a felnőttek világa közel sem tökéletes.

Mama kincse, drága kis unokám!

A mai játékok színes világában ezt már meg sem értenéd, hogy mama is volt egyszer, igazi gyerek és hogy akkor a fák bizony az égig nőttek …

Megtekintések: 485

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Hering ABA Ani Február 27, 2013, 8:40pm

"a mama kincse" hasonló képen szokott játszani nálunk a kertben a szomszéd unokákkal a mi nagy örömünkre

és boldogan vagyok a vendégük az általuk főzött,sütött "finomságokra". Te is voltál már náluk vendég,ugye milyen

finom volt ?

Hozzászólt László Emma Március 18, 2012, 11:30pm

Kisunokám,Édes Kicsim:-),bizony,bizony.

Köszönet a szépségekért!!!

Hozzászólt kolcza ibolya Március 15, 2012, 9:48pm

 Nagyon szep koszonom hogy olvashattam Tovabbi szep estet kivanok 

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Március 14, 2012, 8:44am

Mindenkinek köszönöm a megtisztelő figyelmet és a kedves szavakat.Köszönöm,hogy,ha csak percekre is de együtt voltunk újra gyermekek az én egykori "csodákkal teli világomban."

Hozzászólt Mária Hendrik Március 13, 2012, 8:19pm

Igen.   A fák, a gyerekek, az  erdő szerves egység. Valóban mi nem a műanyagban éltünk, hanem a természetben. "A porban, néha eső utáni sárban! " Ki ennek nem érezte az illatát, nem is igazi ember.

Köszi.

Hozzászólt Kissne Eiler Julia Március 13, 2012, 1:10pm

Nagyon szep iras.Megkonnyeztem.Bizony regebben ez mind termeszetes volt es nem fogtam fek miaz erteke.A fak a kek eg rajta pamacs felhokkel,ticsok ciripeles madardal...Felbecsulhetetlen.Isten aldjon teged ezert az irasert.

Hozzászólt Stenczer Enikő Március 13, 2012, 9:37am

Gyönyörűséges!

 

Öröm volt olvasni, köszönöm az élményt! :-)

Hozzászólt Beke Ernő Március 13, 2012, 7:45am

Ebben a rohanó világba még az emlékezések is rövidek, pedig lehetne mesélni, emlékezni, mert az olyan jó érzés4 Ezeket a sorokat olvasva nekem is a gyerekkori kert, rongyszőnyeg sátor, csillogó színes üvegdarab "kincsek" formás kavicsok, pitykövek, meg egyéb kacatok amelyek társaságába megéltük a magunk kis mesebeli pillanatainkat a képzelet és fantáziánk segítségével el rugaszkodtuk a nyomorult valóságból, hogy még szüleink hívó szavát is alog halottuk meg. Kösz az emlékek vissza varázslatát, még írj mindjájunk örömére

Hozzászólt balazs zoltan csaba Március 13, 2012, 7:19am

habar meg fiatal vagyok de azert erzem es latom hogy milyen gyorsan telnek az evek.noha bant is.valojaban egy ido ota nem telnek hanem repulnek a napok ,honapok es evek.a mai gyerekek jatszani se tudnak mint annak idejen mi tettuk.szep az irasod es valo,kerunk meg belole.pusz

Hozzászólt Nagy Magdolna Március 2, 2012, 5:51pm

Ilyen sorokat olvas majd, mama mesél ilyen igazakat, akkor elhiszi...

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek