A lakosság felekezeti megoszlása szinte reformáció-korabeli: nyolcvan százalékban református, a maradék jobbára római katolikus, vagy görög, csak töredéke a két kisegyházé.  Két temploma is van a többségieknek, két önálló gyülekezettel, két lelkésszel. Nyakas kálomisták, parancsra vagy kényszerre még nagy időkben sem hajoltak, s a kurucos tartás ma is jellemzőjük. A kistemplomot a Kádár-éra egyházellenes éveiben építették, torony nélkül, mert azt végképp nem engedélyezte a hatalom, de a helyét jól megalapozták, falát tetőig felhúzták, s amint enyhültebb idők jöttek, azonnal megépítették. Atyánkfia e templomba jár, bár még a régi, „fentiben” konfirmált (az orgonát is fújtatta olykor, ha a nagyobbak megengedték).

Vagy húsz évig egy többgyermekes házaspár pásztorolta a két gyülekezetet, közmegelégedésre - a kistemplomiban többnyire a tiszteletes asszony szolgált. Szerették is nagyon, mert szép szavú, jó hangú, barátságos teremtés volt. A hívek zöme idősebb, de feltűnően sok a kisiskolás korú, s igen népes a konfirmandusok köre – velük mindig a KIE-ben foglalkozott nagytiszteletű úr, miként a gimnazistákkal is.  (Az új tiszteletesékkel atyánkfia még ismerkedik.)

Bár a templom új, a rend azért a régi: szószékről nézvést balra a férfiak, jobbra a nők s a gyerekek. A mózesszék előtt már elektromos orgona díszeleg, a lelkészek szükség szerint kántorizálnak, de az istentiszteletet megelőző közéneket ma is a kurátor vezeti, ki évszázados tradíció szerint diktál. E szerepkör még a kálvini őseklézsiák idejéből való, az írástudatlanság korából, mikor a kántor, vagy valamelyik jó hangú literátus atyafi soronként recitálta a dicséretet, mit aztán a gyülekezet szépen kiénekelt. Így zajlik ez mindmáig! Zsoltárreform ide, bibliareform oda, biz’ itt a régi módon zengik, andante, hosszan kitartva a sorvégeket. A hetven felé ballagó kurátor - egyben a mindenkori temetések funerátora, kisebb alkalmakkor a tiszteleteséket  is helyettesíti, ha kell  -  közmegbecsülésnek örvend, s mint mondják, „tálentumos” férfiú, pedig csak egyszerű faipari szakmunkás volt.

Vasárnap van, már a biciklitömegből látni, hogy bent lehetnek vagy háromszázan, a virágdíszből meg hogy keresztelnek is.  Korszakos újítást jelentett be idejövetelekor a "régi" nagytiszteletű úr: a cigánygyermekeket is szabályosan, az úrasztalánál kereszteli, a teljes gyülekezet előtt, nem pedig a torony alatti kis szobában, mint elébb - Isten báránykái ők is! Az első két sort ezért tölti meg ma széles rokonság.

De az Úri imádság még mindig a régi módon szól, ahogyan azt Károli közreadta volt: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…