Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Atyánkfia közel fél évszázadig városon élt, ebből éppen harmincötöt Debrecenben. Most, hogy nyugdíjba  megy, foglalkoztatja a gondolat: hazatelepül felnevelő falujába. Évtizede az is város már - meghívták az avatóünnepségre, mint elszármazottat! -, de lényegét tekintve megmaradt falunak. Felmenői kint nyugosznak a temetőben, maguk után hagyva egy nagy portát még nagyobb kerttel. Már többen is kérték, bevallottan befektetési célból, jó helyen fekszik, villany-víz-gáz bent, de bagót adnának csak érte, nincs ma ára ott az ingatlannak. Nem adja el, döntött atyánkfia, túl sok szál köti oda, meg a még nem múló friss sebek, anyja-apja emléke, kezük nyoma mindenütt, maradjon hát meg, amolyan tuszkulátumnak. Egyelőre ingázik, hétvégeken rándul haza, "parasztizálni".

Kegyetlenül nehéz visszazökkenni a régi közösségbe! Ismerős öregek alig-alig, korabeliek még csak-csak, egykori osztálytársak mutatóban. Ketten-hárman maradtak otthon, a többieket elfújta a hatvanas évek nagy forgószele, meg szétszórta az erőszakos téeszesítés. Többségük nagyvárosok agglomerációjában él, félfalusi közegben, vagy panelproli sorsra kényszerítve valamelyik lakótelepen. Már kapcsolatot sem tartanak az otthoniakkal, a gyökerek meg manapság kit érdekelnek… Egy fél évig csak tájékozódott atyánkfia. Nézelődött, új kapcsolatokat keresett, közben hasonlítgatta az otthoni állapotokat a hasonló falvakéval. Hogyan tagozódik a helyi társadalom, s milyen is ez az újévezredes falusi életmód ott, a végeken?

Először a portákat vette szemügyre. A legkorszerűbb, legmodernebb technikával felszerelt új építésű, vagy pincétől-kéményig teljesen felújított házak tartoznak az egyik típusba, ezek gazdasági udvarán modern gépek, ládahegyek – tehetős középkorú vagy fiatal családok lakják. Vannak aztán a klasszikus régiek, az udvaron lugas, verbénás előkert, nagy erőfeszítéssel rendben tartott porták, egy-két öreggel, még reménykedve, hogy valamelyik gyerek vagy unoka tán hazatér. Végül a harmadik csokorban az ablakig-ereszig gazos, elhagyatott, egykor gangos-rangos házak, térdeplőre görnyedt góréval, rogyadozó csűrrel, reménytelenül. Egy részük még menthető, de mondják, eladhatatlanok, s azt is, hogy ügyeskedők vásárolják fel a javát „szarért-hugyért”, alkalmasabb időkben bízva. A nagyvilágot a főutca pár kétszintes, kétfunkciós háza képviseli, alul butik, miniábécé vagy presszócska, felül lakótér, de pang az üzlet, elkél hát hátul a gyümölcsös meg a fólia is.  

Az ő öröksége középső kategória-béli, azon van, hogy ott is maradjon.

Megtekintések: 123

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Rokonál Ágnes Október 21, 2011, 8:00pm
"Már a csend sem a régi" - idéződik fel bennem a Csehov-paródia Alfonzó szájából :) De mindennek ellenére én is hazaköltöznék, ha lenne hová...
Hozzászólt Dömösi ( szovátai-Szász) Anna Október 21, 2011, 2:38pm

Szomoruuuuuu!Annal is inkabb,mert pontosan tegnap,amikor a szuleimmel,telefonon beszeltem,kaptam a hirt,hogy regi,terebelyes diofankat kivagatta. "Oregszunk!-fiam!-igy -edesapam-sok a munka ilyenkor oosszel,es nincs aki csinalja,,," Szomoruuuu vagyok.

Novemberben hazamegyek!

Hozzászólt Boros Magdolna Október 20, 2011, 11:25am
Sajnos, szemtanúi lehetünk a falvak pusztulásának. Pedig milyen szép volt régen egy falusi porta! Tele élettel: virágoskert, konyhakert, állatok, hatalmas gazdasági épületek..Akkor, a  falu megélhetést nyújtott lakói számára. Ma csak azok tudnak itt boldogulni, akiknek valamilyen rendszeres jövedelme van: nyugdíjas, közalkalmazott, esetleg kisebb - nagyobb vállalkozása van. A keresőképes lakosság 70 -80 %-a munkanélküli. Sokuk számára nincs más lehetőség ,mint csapot - papot hátrahagyva, munkát keressenek. A porták pedig pusztulnak!
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Október 19, 2011, 1:10pm
Kedves Sándor! Nagyon szomorúan olvasom a falusi közösségek elsorvadásáról, átalakulásáról szóló "látleletet". Azt hiszem, nem csak nálunk van ez így. Anyai nagyszüleim egy kis erdélyi faluban éltek. Gyerekkoromban többször nyaraltam náluk. Három éve nagynéném, a régi ház utolsó lakója is kiköltözött a temetőbe. Azóta üresen áll a málladozó vályogépület. Az örökösök nem tudnak mit kezdeni vele - szétszóródtak a világban - eladni meg lehetetlen, még a szomszédoknak sem kell a nadrágszíj telek. Ha arra járnék temetőlátogatásra, a házba be se tudnék menni körülnézni... Senkit nem ismerek a faluban...

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek