Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

A platánok már akkor óriások voltak, mikor atyánkfia, gyermekkori kóborlásai idején, rendre útba ejtette az állomást is. Azóta egyet ugyan kivágtak, de a többi büszkén posztol a százados indóház előtt, mit még a Monarchia idején építettek (tán ezért hasonlít olyannyira az erdélyi, szlovák, cseh vagy horvát korabeli társaira). Később szolgálati lakással bővítették. Ma is jó kiállású, rendben tartott épület, de bentről már rég hiányoznak a főnök híresen okos és szép lányai, s velük tűnt életterük minden kelléke, a konyhakert, a tyúkól, meg a muskátli az ablakokból, csak egy kerekes kút maradt emlékezőnek.  Legutóbb nem csekély nosztalgiával helyszíneltek újra, mutogatva hol volt szobájuk-konyhájuk, s hol az eredeti bejárat. A mostani személyzet meg - talán még meg sem születtek akkor – csak derült a nagymama-korú lányok jóízű történetein.

Milyen mozgalmas volt itt még pár évtizede is az élet! A három sínpár két belsőjén tehervagonok sorjáztak, olykor száz is, a rámpán örökös ki-berakodás, a hét két napján pedig megteltek a karámok, s hogy mennyi bikát szállítottak innen külhonba, legtöbbször Olaszországba, arról sok üresen tátongó istálló tudna mesélni… Lentebb krumpli és cukorrépa hegyek dalmadoztak, hátrébb, a tüzép rakterén fenyőillatú fűrészáru kellette magát, cement-és téglapor rakódott fűre-fára, a végén meg szén feketéllett. Máskor ugyanott hatalmas betongerendák meredeztek, zúzottkő-halmok hullámoztak - nagyszerűen lehetett rajtuk sziklát mászni vagy tengerészesdit játszani! Nyíl- és parittyalövészetek, kamaszkori bandázások meg dugi cigarettázások kedvelt helyszíne volt ez a közel kéthektárnyi kátrányszagú birodalom.  

Reggel-este igen sokan, hétvégeken olykor hatvanan-hetvenen is várják, hogy jön-e már a kis „piroska”, vagy testesebb változata, a „lápi expressz”. Bár az állomás még csillog-villog, annak idején Torgyán doktor is tiszteletét tette a felújítási ünnepségen, de már szétszedték a rámpát, a kiszolgáló épületeket  lebontották, eltűntek a raktárak, s egyetlen tehervagont sem látni hétszámra egyik irányban sem. Így aztán, míg jön a vonat, jobb híján gyönyörködhet hát atyánkfia a tájban, a part menti sárguló füzesben, meg a szembeni szép almáskertekben.

 

Megtekintések: 134

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Október 27, 2011, 11:17pm
Az ám, fiúk! Direkt ezért akartam én is egy ilyen hordozható munkaeszközt venni. Nem ám zsebrevalót, hanem nagyobbacskát, hogy lássam rendesen.Igaz, nehezebb cipelni, mint egy-egy könyvet. Ennyi előnye van a vonatnak, hogy mire odaér az ember valahova, kiolvas egy könyvet. Már ha nem ráz túlságosan, de ez már karbantartás kérdése. Én is amellett vagyok, hogy inkább javítani kellene a vonalakat, mint üzemen kívül helyezni (akkor gyorsan kezdik is lopkodni a vasat) vagy felszedni. 
Hozzászólt Rokonál Ágnes Október 14, 2011, 8:46pm

Hú, de belelkesültem :) Ó... tól-ig zötyögések nagyszüleimhez, a várakozás, az újratalálkozás öröme, de addig még gyorsan elolvasom ezt, tulajdonképpen rengeteget nőttek a fák azóta s a madarak sem onnan repkednek már, vajon ott lesz-e az állomáson rozsdás biciklijére támaszkodva Nagymamám, mit is soroljak Nekik mindabból ami ez alatt a pár hónap alat történt velem - jaj, de jó, hogy eljöttél kislányom! - mit is felejtettem még elmondani?, de aztán tessék vigyázni az emelgetéssel s a lábkenőcsöt is minden este használni, mondd meg anyádnak: puszilom s apádnak meg: köszönjük a kolozsvári szalonnát, milyen tüzes volt a bor és milyen édes a kemencés túrós batyu, már megint megvárt az utolsó delavári szőlőfürt a tőről ami csak az enyém minden szeptemberben... Jaj, de furcsa, ahogy rohannak a fák s kattognak a kerekek és én még mindig ott vagyok, ahol lennem kell...

Az a vonatsín pár száz méterre van mostani lakóhelyemtől, valahogy ide hozott a sors, éjjel-nappal csak emlékezem... s Nagyapám integet az elsuhanó vonat után :)

Hozzászólt Ozsváth Sándor Október 14, 2011, 10:18am
Szívem-lelkem örül minden hozzászólásnak! Úgy látszik, nemcsak én vagyok vonatozni szerető s a vasutért aggódó. Nyugaton már újra felfedezték előnyeit, s a régebben elhanyagolt pályákat korszerűsítik (Németországban pl.), Angliában - ez friss hír! - új vonalakat is építenek. János, én is rendszeresen laptoppal szállok vonatra! Milyen jól össze lehet házasítani így a régit és az újat!
Hozzászólt Boros Magdolna Október 14, 2011, 9:37am
Valójában az élet is egy " Nagy utazás " ( ahogy Presser Gábor is énekli ), tele kitérőkkel, megállókkal, állomásokkal, esetleg mellékvágánnyal .Csak az a baj, hogy túl gyors, és nem lehet retúrjegyet vásárolni.
Hozzászólt Szente Cs. Janos Október 14, 2011, 9:22am
H't, mindennek van egy ujabb verziója, A postakocsit is a vonat valamikor leelőzte. Pedig szörnyetegnek tartották :-))))) NAde az az érzés ami akkoriba volt a vonatozás ( nálam a nyolcvanas évek ) más volt mint most. Most laptop nélkül nem ülök vonatra. :-)))
Hozzászólt Berekméri Edmond Október 14, 2011, 9:20am

Egykor én is sokat ingáztam vasparipával. 

Egy másik, hasonló nosztalgiázás a "vonatos" időkből...

http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blogs/egy-kis-nosztalgia

Hozzászólt Boros Magdolna Október 14, 2011, 9:19am
Lelke bizony!  De a mai gyerekek nagy része még nem is ült vonaton. A szomszéd kisfiút kocsival vitték  szülei a közeli város vasútállomására, hogy igazi vonatokat, mozdonyokat láthasson. Addig csak a Thomas játékmozdonyt ismerte. Ma " elegánsabb " autóval közlekedni!
Hozzászólt Szente Cs. Janos Október 14, 2011, 8:59am
Pedig a vonatnak lelke van. Gyermekkoromban sokszor vonatoztunk Marosvásárhelyre, érdekes emlékek ... most is van pár vastag sárga vonatjegyem eltéve. Rajta a kalauz csillagoslyukasztójának nyomával, és az volt az igazi élmény mikor találtam külföldi jegyet a padon.
Hozzászólt Dezső János Október 12, 2011, 3:38pm
Állomás -nosztalgiáink rendre elfoszlanak . A ma gyerekeinek  milyen emlék-foszlányaik lesznek ? Talán a pórbahúlló felhőkarcolók ?
Hozzászólt Boros Magdolna Október 12, 2011, 3:24pm
Sajnos ez igaz! A vidéki állomások sem a régiek már. Hová lettek a krumpli, cukorrépa hegyek? Hová lettek az élő állatok, amiket az olaszok annyira kedveltek? Hová lett a szabolcsi jonatán alma, amit ezer vagon számra szállítottak az akkori Szovjetunióba? Ezek a termékek a vidéki emberek megélhetését biztosították,és az ország lakosságát ellátták élelemmel.. Ma nagy részük munkanélküli, mi pedig eszünk azt, amit ránk sóznak.  Valamit nagyon elrontottunk.

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek