Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

 

 

Atyánkfia szereti a temetőket. Fél gyermekkorát egy csónakfejfás, orgonabokros, meg szomorúfüzes sírkert mellett töltötte. Akkor még nem tudta, hogy a szélén, csupán kétháznyira tőlük, miért olyan elhanyagoltak azok a furcsa feliratos, dülöngő sírkövek, számára csak a mindennapos bandázás meg focizás – a kapufát két-két márványkő képezte - helyszíne volt a temető e félreeső, kissé hepehupás része.

 Bárhol is jár a világban atyánkfia, szeret kószálni a holtak városában. Mert szinte mindenütt megérinti valami különleges érzés, sétáljon a házsongárdi csöndben, a sokemeletnyi prágai zsidó temetőben, vagy mindenéves zarándoklata helyszínén, Csekében.

Talán ekkor elhunyt szerettei miatt, különösen a késő őszi, kora téli temetőt kedveli.  Sajátos fénye, színe, illata, íze van ilyenkor a cinteremnek! Legutóbb, pár éve, Szabó Magda búcsúztatásakor kerítette hatalmába, már-már katartikusan, egy különleges élmény. Éppen pilinkézni kezdett a hó, óalmáriumok illatát, meg télire eltett birsalmák ízét érezte, és akkor, a lelkész ámenjére – túlparti válaszként – váratlanul rázendített egy varjúraj.

Csupán az ősz egy napját, a hivatalos halottünnepet nem kedveli atyánkfia. Zavarja a modernkori, barbár tülekedés, az elüzletiesedett halottkultusz, újgazdagék sírkerti versengése, a rőfnyi mécsesek.  Sajnálja, hogy a halottak napja mára sajátos, újmódi piknikké vált: rég nem látott családtagok borulnak össze, tartanak élménybeszámolót az elmúlt év történéseiből, itt-ott vaku villan, bemutatják az unokát meg az új vőt, vagy a leendő arát.  Közben némi enni-innivaló is előkerül a szatyorból, hiszen, mondják „messziről jöttünk, megéheztünk, fogyasszatok ti is, szívesen adjuk”, s végül „találkozunk jövőre, ugyanitt”.

Ennyi.

Ha teheti, ilyenkor csak késő este megy ki szeretteihez, mikor a mécscsillagok már szinte összeérnek égi tükreikkel, s csupán az éji madár suhanása hallszik, és ekkor, kissé fázósan összehúzódva, a meredező csillagok alatt, végre csöndben elbeszélget velük.

 

                                                                                                                                              

Megtekintések: 725

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Január 9, 2014, 8:24pm

Szépeket írtatok mindannyian.

Hozzászólt Ozsváth Sándor November 4, 2011, 9:08am
Kedves Márta! Köszönöm a szép verset és fotót!
Hozzászólt Kósa Márta November 4, 2011, 8:53am

Nagy utat bejártam temető vándorként Nyíregyházától Kalocsáig, Kőbányától Sülysápig, Budakesziig.

Hol aranyló napsütés, hol példásan gondozott sírok, hol pedig ágak-bogak ölelésében rejtező halmok között bukdácsolt a lélek, hogy helyet találjon az elmúlásnak, s a békés együttlétnek.

Hozzászólt Kósa Márta November 4, 2011, 8:50am

                                                                       Gyertyák

 

A gyertyák összeérnek sorban
nevek
ismerős betűi
felém intenek

öreg keresztek

fehér habos virágok
bánat
veszteség
emlékek között

hol vagytok
Ti
e

széttörött opálos csendben

arany szárnyakkal köszön el az ősz
  hulló könnyem
zizegő
rozsdás levelekre ér

rám borul
újra füstös alkonyat

hiába kiáltás sóhaj

nem enyhítitek 
már
fullasztó magányomat


kormos éjszaka lesz

mire
kisimul bennem
a
nevekkel tele karcolt
arcokkal pecsételt
gyűrt

lélekpapír lenyomat.
Hozzászólt Kósa Márta November 4, 2011, 8:49am
Hozzászólt Ozsváth Sándor November 3, 2011, 8:52am
Köszönöm a szívből jövő megjegyzéseket, hozzászólásokat. Külön is köszönöm a szép verseket s fotókat!
Hozzászólt SZÉKELY ILONA Október 31, 2011, 10:20pm

Temetőben.jpg
Temetőben
Mint gyászoló hópelyhek,
Úgy hullnak falevelek,
Szeretteink sírját őrző fákról,
A föléjük hajló ágról,
Az alattuk domboruló halmokra,
Hogy természet adta gyászlepelként,
A már elmúlt életeket betakargatva,
Megvédve s féltőn óvva,
De már csak emlékként őrizzék.
Ahogy csendben száll alá a falevél,
Úgy száll el a lélek,
Mikor már az idő ideér.
Aztán megnyugszik,
Mint ez a kis lehulló levél,
Amikor földet ér.
Mi meg most itt állunk,
Gyertyát is gyújtunk,
Érezzük, hogy velünk vagytok,
Szeretőn ránk mosolyogtok,
Még meg is öleltek,
Lelketekkel a lelkünket,
S nem hisszük el,
Hogy egyszer már
Végleg elmentetek.
Hozzászólt SZÉKELY ILONA Október 31, 2011, 10:09pm
Ez igy van-sajnos túlzások ,izléstelenségek vannak ....a halloween is maradjon ott ahol kitalálták.Sajnos már az óvodákban is hallowent tartanak.Nekem a régi házsongárdi világitások maradnak meg---mivel én magam is régi vagyok.Mindig sötétedés után indultunk-a temető elött tordai pecsenyét( egy kettébe vágott cipóba sült húst vagy csak egy kis pecsenyezsir-kinek mire futotta) árultak ,sült gesztenyét és mézes szíveket tükörrel.Nekünk gyerekeknek ez varázslatos volt-mentünk a felnőttekkel a sírok között és mintha ünnepélyes zene is szólt volna.Édesanyám mindig tett gyertyát olyan,elhagyatott sírokra is ahol nem égett gyertya.Kolozsváron november elsején általában már hideg volt ,pirosló arccal melengettük átfagyott kezeinket a meleg ,sült gesztenyékkel és boldogan szorongattuk mézeskalács szíveinket a kis tükörrel a közepén.Most már majdnem mindenki a szülök ,nagyszülők,sok barát itt nyugszik...nincs tordai pecsenye,mézes....csak a régi emlékek ,szeretett halottaim és az emlékek.Áldassék az emléke mindenkinek-bárhol is nyugszik és mi élők ápoljuk az emléküket ,tisztelettel,szépen és magyarul.....amig lehet.
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Október 31, 2011, 7:44pm
Kedves Ilona! Egyetértek veled, a rokonlátogatásokra, beszélgetésekre, emlékezésre szükségünk van. Nem hinném, hogy erre céloz ez az írás. Inkább az egyre jobban terjedő - kegyeletsértő, harsány, vagy üzleties viselkedésre - ami idegen ettől az ünneptől. Egy ismerősöm pl. a következő üzenetet kapta: "Zenés-táncos mulatság keretében ünnepeljük Mindenszentek éjszakáját, a lakótársak elnézését kérjük a hangoskodásért..." Nekem különösen begyemben van a Halloween - tartsák meg ott, ahol kitalálták. Van elég szép ünnepünk, azokat kellene ápolni, importra nem szorulunk...
Hozzászólt SZÉKELY ILONA Október 31, 2011, 4:10pm

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek