Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Fénybe zárt emlék

 

Valami, újra és újra visszatérő belső kényszer érezteti veled azt a sürgető vágyat, hogy nyújtsd ki kezed egy régi emlékkép után.

Ugye ismerős az érzés?

Hogy megőrizd, ne hagyd veszni az Idő és a Feledés cinkos játszmájában.

Ezek útjelzők a múltba visszavezető úton, ahol újra gyermek lehetsz, a régi, világra csodálkozó igazi gyerek.

Ott a kép a tudatodban, de még nem tudod, hogyan fogod életre kelteni.

A szobrászok ilyenkor, gondolom, vésőt ragadnak, a festők ecsetet, a szavak szerelmesei pedig tollat.

 

Szüleim, kiknek létem köszönhetem.

Látom Őket a ház körül, fáradtan, izzadtan hazatérőben a mezőről, vasárnapi ünneplőben istentiszteletre menet, feszengve a kasra kiszegezett ágyterítő előtt, ahogy a megrendelt fotós csoportképpé igazítja a családot. Látom édesapámat esténként mesélni a bükkfatarisznyás emberről, ahogy elkapja édesanyám derekát, ha éppen azt hitte, senki sem látja, főleg a szigorú nagyanyám nem. Aratáskor apám rendet kaszál, édesanyám markot kötni tanít  … Fa teknőben dagaszt, majd néhány óra múlva illatos kenyereket varázsol elő a sütőkemencéből a nekünk, gyerekeknek járó kiscipóval  együtt. Téli estéken az „osztóváta” lábítóit ritmikusan csattogtatva a nyüstök között, miközben egyre nő a háziszőttes tekercs …

 

Az összesből mégis egy valami tér vissza újra és újra.

A kultúrház zsúfolt terme. Vérpezsdítő cigányzene szól. Kicsi lévén hátraszegett masnis fejjel bámulom, ahogyan kipirult arccal, egymás szemében elmerülve táncol apám és anyám. Apámon priccses nadrág, kemény szárú csizma, fehér ing, fekete mellény. Anyámon apró virágos, pertlivel díszített, szűk derekú lékri. Én csak őket látom. Ők a legszebbek … Alakjukat átöleli az ablakon beáradó napfény, melyben ott csillog színesen a gázolaj szagú padló felvert pora.

Csak akkor sütött így a nap, csak akkor szólt így a zene … A vissza nem térő pillanat lenyomata itt él bennem. Látom, érzem, hallom ... és mérhetetlenül gazdagnak érzem magam.

 

2013.11.19.

 

 

 

 

 

Megtekintések: 339

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Február 24, 2016, 4:15pm

Köszönöm mindenkinek,akik elolvasták vagy újraolvasták. Kedves Ernő! Remélem, hogy egyszer így is lesz, hogy majd annyit fogok írni amennyit csak szeretnék. Még aktív dolgozóként, a pénzügy rideg, hangulatbénító világában bizony nem mindig lehet akkor és annyit amennyit szeretnék. De majd egyszer,ha Isten is úgy akarja, sokat szeretnék írni és illusztrálni is az írásokat, emlékezéseket. 

Hozzászólt Beke Ernő Február 21, 2016, 8:28am

Kedves Terike! Jók, szépek a leírt vissza emlékezések! Lehetne bővebben is írni róluk. Szívesen olvasnám írását!

Hozzászólt Olga Para Február 17, 2016, 9:38am

Terike, nagyon szép,  az időben visszafele szállás is nagyon fontos, megőrizni a múltat a jövő nemzedék számára. Köszönöm, hogy olvashattam. Olgi néni

Hozzászólt Kilin József Attila Február 16, 2016, 9:21pm

Láttam, éreztem és hallottam én is, Terike. Csak akkor sütött így a nap, csak akkor szólt így a zene ... Nagyon ismerős, köszönöm! :)

Hozzászólt Olga Para December 1, 2013, 10:47am

Kedves Terike! Nagyon tetszett az írásod, megtoldva saját emlékeinkkel, visszarepítve a múltba...

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike November 22, 2013, 1:11pm

A kép ténylegesen a Küküllődombói unitárius kultúrház homlokzata, csak mivel számomra idegen személy állt előtte, így levágtam.

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike November 22, 2013, 1:08pm

Köszönöm mindnyájatoknak a kedves méltatást. Nagyon rég óta foglalkoztat ez az emlék.Most olyan ez nekem,mintha egy szál virágot tettem volna a hideg kőlapra,hol együtt alusszák örök álmukat.

Hozzászólt Nagy Magdolna November 20, 2013, 7:10pm

Újra kellett olvasnom... A nagy egészből kiszakítottál egy részt, a részt, ami hány embert gazdagít vagy teszi életét sivárrá, ha e részlet nélkül kényszerül élni. 

Hozzászólt Bíró Ernö November 20, 2013, 6:08pm

Köszönöm ezt a jó témafelvetést. Innen már szarnyala gondolat és tollat ragadásra késztet.

Tisztelettel, Ernő.

Hozzászólt Nagy Magdolna November 20, 2013, 4:26pm

...és milyen szépen leírtad nekünk!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek