Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mi van a kerítésen túl?
Hogy mikor nyílik ki az a másik világ, ami a kerítésen túl van, azt utólag nehéz megmondani.
És ha ilyen végeláthatatlanul hosszú az utca, ott távolban a dombtetőn égbenyúló templomtoronnyal, akkor még hol lehetnek az üveghegyek és az Óperenciás tenger? Talán ott, a hegyen túl, hol a napfelkeltét bámulom ablaküvegre tapasztott orral.
A telek alatt futó patak bizalomkeltőbb volt. Árnyas bürök- és keserűlapi erdők, na meg az égig érő fák, mintha zöld, napfényben szikrázó kupolát alkottak volna. Az égbolt csak imitt-amott volt látható.
Az út felőli telekrészt téglából rakott kerítés szegélyezte, melyen cserépsor futott végig, A gazdasági udvar felől vaskos kőlábak tartották a galambdúcot, olyan magasan, hogy a szénásszekér elférjen alatta, ha megnyíltak a nehéz kapuszárnyak. Kulcs csak jelképesen volt a szegre akasztva, nem zárták be a kiskapukat (az utcajtót , ahogy felénk mondták).
Azt már tudtam, hogy az óvoda átellenben van, néhány méter szintkülönbséggel fennebb, az út túloldalán. (Lévén völgyben a falu.). A vidám gyerekzsivaj csak úgy gyűrűzött a levegőben. Nagyon csábító volt, én pedig roppant kíváncsi. A bátyám már óvodás volt, talán ezért is volt nagyobb merszem átosonni. Sűrű, áthatolhatatlan orgona sövény, zárt kapu.
De megoldottam. A hegyoldalról lefolyó esővíz formás kis teknőt mosott a kapu szegleténél. Méretben meg is felelt, ahhoz, hogy hason kúszva bejussak, a baj csak az volt, hogy ezt a kis rejtett utat a libák is ismerték. Az otthagyott „névjegyük” igazolta ezt, na meg az én kötényruhácskám foltjai. Alig nézhettem körül a számomra ismeretlen világban, -a sok gyerek, játékok, hinta, nagy homokozó egy hatalmas, öreg eperfa alatt,- az óvónő kézen fogott és visszavitt nagyanyámhoz. Napközben az ő gondjaira bíztak.
Többszöri próbálkozásom után az óvónő mondta: „Hagyják, úgyis folyton itt van! Jövőre meg amúgy is jöhetne.” Attól kezdve csodás időszak kezdődött. Imádtam az óvodát, az óvónénit, a dadát. a közös étkezéseket. Már nem csak este, a déli alvásnál is volt mese. Bújócska, háborúsdi a nagy udvar bokrai között. Megtaláltam életem első szerelmét. Minden nap volt „esküvő”. Eljátszottuk, úgy ahogy a felnőttektől láttuk. Lévén én a legkisebb, én voltam általában a „házaspár” gyereke. Ott is felejtettek egyszer letakarva a napon. Csuromvizesre izzadva talált rám az óvónő.
Szerettem a közös foglalkozásokat, de amire gyakran gondolok, az a szüret ideje. Lovas kocsik hozták be a dombokról a faluba a szőlős, almás, szilvás ládákkal telerakott szekereket. A kocsisor megállt az óvoda előtt. Félkörökben ültünk a fűben, szépen sorban. Látom ma is a pöttyös kis kötényruhámat, amint szőlőt raknak bele. Olyan finom talán sosem volt a Küküllődombói szőlő, mint akkor. Annál is inkább, mert ehhez az egészhez édesapám alakja is szorosan hozzá tartozik. Ő is osztotta a gyümölcsöt, de akkor nem ugorhattam a nyakába. Fegyelmezett rendben kellett ülni. Csak egy simogatást kaphattam a masnis fejemre.
Uram-atyám, mikor voltam én óvodás? Még most is az vagyok néha, csak most a kis unokám játszótársaként …a kötényruhám már régen szertefoszlott és olyan szőlőt sem találok már …
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt voros eva Május 6, 2014, 12:07pm
-
Nagyon tetszett!!!
-
Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Február 16, 2014, 8:41am
-
Kedves Szente Cs.! Akár el is mehettünk egymás mellett.Dombón megfordultál?
-
-
Köszönöm Mindenkinek a rám szánt időt és a méltatásokat!
-
Hozzászólt Győrffy János Február 15, 2014, 8:17pm
-
Kedves Terike.Tetszett az írása,valóságsugárzó.Az utolsó mondatához fűznék, némi ellenvetést...O))Én is játszottam és még teszem unokáimmal,DE nem vagyok a régi....o))Rég kérdem magamtól,miért/általában/ a nagyszülők jobban ,másként, egyeznek unokáikkal,mit gyermekeikkel egykor???,...
Szerintem,mert jobban közeledünk szellemileg hozzájuk,időnk is több...és amint az irása is tükrözi,,,szeretnénk újra élni a régmúlt eseményeit"...de ez nem baj.Tisztelettel...
-
Hozzászólt Verebelyi Tabajdi Marta Február 12, 2014, 10:34am
-
En is a batyam utan szoktem, de nem az ovodaba, hanem az iskolaba. A tanito neni a szomszedunk volt, csak akkor szolt a szuleimnek, mikor jott a szakfelugyelo, hogy mar nem mehetek oda tobbet. Ekkor derult ki a titok.
-
Hozzászólt Beke Ernő Február 7, 2014, 4:33pm
-
Kinyilt egy újabb gyerekkori titkos szelence, amely oly sok szépet, jót, érdekesset, emlékezteset tartalmaz"első szerelem,..azok a buta libák...felejthetetlen íző szöllő fürtök..." hát ennek folytatását várom. Legközelebb..
-
Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Február 7, 2014, 2:31pm
-
...örömmel olvastam szívhez szóló, a mesés gyermekkort megidéző, kedves soraidat!
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 7, 2014, 12:59pm
-
Szeretem olvasni a soraidat! Kedves, aranyos írást hoztál.
-
Hozzászólt U.Marika Február 7, 2014, 12:42pm
-
Aranyos írás Terike! :)
-
Hozzászólt Tóth Ildikó Irma Február 7, 2014, 11:13am
-
Kedves Terike!
Gratulálok, írjon még a gyerekkoráról, nagyon jó olvasni.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz