A sorrend a következő: (írta Orsika e-mailben, kérdésemre, hogy mit főzzek)

Kaszinótojás, borsóleves, sajttal töltött pulykamelltekercs panírozva, mágnáspalacsinta -ebben a sorrendben. Én megijedtem előbb, de a válaszban az állt, márpedig ebből nem enged.

Ezzel várom, ez az utolsó fázisa a várakozásnak. Elkészült, azaz a husi frissen sül majd mikor fele úton lesznek.Tegnap este még a meglepetés dióstekercs is elkészült. (Ez valahogy nem jutott eszébe.:-)

Már a hajam is kész, befestettem, ne lássanak olyan őszen.

Régóta eldöntötték, hogy a szabadság utolsó részét itthon töltik. Repjegy lefoglalva, ez már biztos, október 18.

Mi meg csak számolgattuk, mikor lesz az még, és eljött.

Így vártak régen minket is otthon. Mennyi izgalom, semmi otthon ne maradjon, végre indulás! Míg picik voltak a lányok, Kraszna mindig a nagy kapu volt, amikor a ház előtt megálltunk az autóval. Később a templom tornya volt Kraszna.Erdélyben 2010 aug. 139.jpg Aztán már azt is tudták, hogy Varsolc, Perecseny, Kraszna. Most meg már mindent tudnak az életről, azt is milyen izgalmas a hazatérés.

Kinek mit vigyünk? Apának megvan az ír viszki, Áginak a szájfény, meg ez-az, anya neked mi az óhajod? Nekem semmi, csak Titeket láthassalak, éppen elég nagy falat, korty lesztek nekem -volt a válszom, mire Orsi mosolygott egyet.

Utolsó porszemek törlése, a könyvszekrényt most simítja rendbe Ági, mert az mindig csak maradt a szoba átrendezése óta. Az ágynemű sem maradhat a tavalyi huzattal, amikor egyszer benne aludtak. Kiszellőztetve, frissen huzatolva, jó melegben, lassan minden a helyén.

Pihenőre, a kávészünetet megtoldva, e pár sort boldogan írom le, Rátok gondolva, akik így várjátok a hasonló alkalmakat, az élet kis csodáit.

Örömöt, bánatot jó megosztani, ha van ki ránk figyel.