Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

- Ősi fejfák nyomában a Partiumban -


A trianoni határ szatmári túloldalán járva érdemes ellátogatni Börvelybe is, e Nagykárolytól 8 kilométerre, északra fekvő szinte színmagyar faluba! Több figyelmet érdemel ez a település, melyet térképrajzoló kezek 1920-ban Romániához kanyarítottak! Mindig hányatott sorsa volt. A korán megtelepült falut eredetileg a Gutkeled nemzetség birtokolta, a középkorban vára is volt, s már 1216-ban említik írások. Az elmúlt negyed évezred történései tették anyagi-szellemi kultúráját különlegessé!

Az egykori Ecsedi-láp szélén, a Kraszna mentén lévő falu lakosait különböző tájakról érkező népségből gyúrta össze a történelem. 1609-től a Bethlen majd a Rákóczi-család ecsedi uradalmához tartozott, a szatmári béke után azonban a Károlyiaké lett. Mivel utóbbiak nagy számban telepítettek katolikus svábokat szatmári birtokaikra, a környező falvakból kiszorult református magyarok egy része - a harcok alatt elnéptelenedett - Börvelybe költözött. 1785 körül Bodoki Henter Márton háromszéki származású lelkészük hívó szavára székely telepesek gyarapították tovább lélekszámát. Kulturális értelemben több tájegység ötvözte hát eggyé Börvelyt!

Néprajzi kiadványokat lapozgatva rendszerint temetőkultúráját emlegetik a szakemberek, például a tréfás sírfeliratokat („Itt e helybe Börvelybe / lepett meg az örök álom, / Ezzel magamat ajánlom.” vagy: „Itt nyugszom az Úrban, / Mint Máté tehene az útban.”). E feliratok már rég az enyészetéi, azonban sok ezer éves örökségünk talán utolsó hírmondóiként még ma is szép számban állnak itt olyan ember alakú fejfák, melyek egykor általánosan elterjedtek voltak a magyarság szállásterületein.

Tudós kutatók általában négy csoportba sorolják a sírjeleket: Tönkös és oszlop alakú fejfák, epitáfiumok (tábla alakú sírjelek), kopjafák, lábfák. A börvelyi református temető sírjelei az első csoporthoz tartoznak, mint ahogyan a közeli Szatmárcseke csónak alakú fejfái is. Mindkettő antropomorf, de míg a csekeiek Solymossy Sándor szerint „csónak alakjához hasonlítanak, ugyanakkor emberalakot is mutatnak”, addig a börvelyiek határozottabban emberformájúak! Szemben más vidékek imitt-amott még fellelhető emberalakú vagy „gombos” fejfáival, az ittenieken nincsenek életmotívumok (pl. tulipán vagy csillag), azonban fejrészük mívesebben megmunkált. És még valami: ember alakú fejfa itt csak a női sírokat jelöli, a férfiaké csónak alakú! Tájolásuk s a házastársak egymás mellé helyezésének rendje is honfoglalás korabeli! Hasonlóan Árpád-kori templomainkhoz meg a környék csónakfejfás temetőihez ezek a sírok is keleteltek, azaz K-Ny-i tájolásúak (a fejfa néz nyugatra). Itt mindig a nő fekszik a férfi jobbján, míg éltében annak balján volt a helye (szakrális szituációkban, pl. esküvőn ma is a baloldal a nőé)! Még László Gyula mutatott rá ásatásai során, a honfoglalás kori temetők vizsgálatakor, ezen ősi temetkezési szokásra, a bal- és a jobboldal felcserélésére.

Gyermekkori nyaraimat rendszerint Börvelyben, nagyszüleimnél töltöttem, s gyakran megcsodáltam e sírjeleket. Szerettem a cinterem hangulatát, csöndjét, de akkor még nem tudtam, hogy milyen kulturális értékek között is bóklászom. Később aztán, már érdeklődő ifjúként találkozhattam Bene Sándor bácsival, mint mára kiderült, az utolsó jeles fejfafaragóval! Láttam munka közben, megmutatta szerszámait, mintáit, s terveztük, hogy egyszer majd filmre veszem, s mindent elmond, mit e fejfákról tudni kell. Máig sajnálom, hogy elmulasztottam. Helyette már csak e fényképek beszélhetnek.







(Megjelent a polgár Portálon, 2012. május 1-én)







                                                                                                                                                                           

 

Megtekintések: 570

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Nagy Magdolna Május 11, 2012, 2:08pm

Egyszer talán ez a szakma is újraéled, mint a matyóhímzés. Édesapám mívelte, én is kedvet kaptam rá egy kis időre, de nagyon nehéz már felnőtt fejjel ebbe beletanulni. Bátyám fia is próbálkozott, de ő is feladta... A lármafát a napokban fotóztam, édesapám egyik műve... Nem éppen témába vágó, a fejfánál maradva viszont, azt is ő faragta, a sajátját és édesanyámét egyben. A kép Krasznán készült az önkormányzat udvarán.

Hozzászólt Zsoldos János Május 11, 2012, 12:27pm

Kedves Kőrösi Gyula,

Mentse ami még menthető! Nincs fontosabb annál, amit drága édesapjától örökül vehet! Utazzon haza, beszélgessen el, kérdezez, jegyezze, fényképezze, amit mond, mutat. Fananyg kiválasztása, szárítás, kezelés, feldolgozás, készítés. Munkafolyamatokat, szerszámokat, melyiket mikor, mire használják. Igaz, a legfontosabb a lelki akarat és a tehetség. Az ilyen kultúrtárgyak kultúremlékek elkészítésére rá kell hangolódni, ebbe benne van az életünk, népművészetünk. Talán Ön, talán gyerekei, unokái folytatnák ezt. Mert a faragáshoz nem csak ez a fajta irány tartozik. Szerettesse meg velük, nem fogja megbánni.

Igen a divat nagy úr lett az emberek életében. Kiírtotta a hagyományt a lélekből, s ez is volt a cél. Valakik mondják meg mi az irány, hogy majd irányítani lehessen a tömeget. Mert a hagyományőrző az érzi, tudja mikor mit kell tenni és ellent tud állni a rossznak!!

Ön boldog ember lehet, hogy szeretett édesapja ilyen nemes lelkű ember. Értékelje és értékeltesse. Mindnyájunk örömére és hasznára. Ön lehetne az egyik, aki az általam javsolt "fórumoztatást" elkezdhetné a család, rokonság, barátok körében. Ez az Érték, nem az amit a fogyasztói társadalom médiája sugároz gátlástalanul, minden percben. 

Gondolkodjon el, ugyan úgy teleik az idő, ha ezt teszi, vagy ha mást tesz. De ennek van erkölcsi jelentése.

Isten áldja.

Hozzászólt Kőrösi Gyula Május 11, 2012, 8:46am

Kedves Tanár Úr!

Nálunk Biharban, Szalárdon a  reformátusok fejfái is csónak alakúak,Édesapám faragta ezekből az utolsókat,ács mester lévén, ma már 82 évesen nem foglalkozik vele,az utolsó a faluban a sajátja volt amit kifaragott,és vele úgy néz ki,hogy kihalt ez a szakma ,én még láttam suhancként ill felnőttként,hogy hogyan készül,nehéz munka ,érteni is kell hozzá és nincs aki átvegye,jött a modern kor ma már táblákat csináltatnak ill.márványlap és körbekerítik,márvány csodákat emelnek a sírok helyett,és talán ezek már divatja múltak is ....sokak szerint,szépen beolvadunk  ez irányban is.

Hozzászólt Zsoldos János Május 7, 2012, 8:35pm

Kedves Sándor, Akkor a lovak közé csapni, és mindenki keresse, mondja szakadatlanul minden találkozásakor a társának az ötletet, s rövid időn belül kerekedik valami. Forúm helye legyen itt, pl. A szakemeberk álljanak össze és már is kialakítható a stratégia, szét osztani a feladatokat, elkezedeni a hét végén a fényképezést, idős embereket megkérdezni, rögzíteni az elbeszéléseket, s máris lehet "fórumoztatni" a gyerekeket. Nem forró rumoztatni, mert annak meg lett az eredménye. Csak szombat vagy vasárnap hajnalban reggel ki kell menni az utcára, s látni kik, hogyan érkeznek. Így egészség védő szerepe is lehet e tevékenységnek. S mire itt a nyár már is van anyag amiből lehet dolgozni. Vannak értelmes emberek még e szép kerek hazában (értem a Kárpát-medencét) és lesz gyümölcse az ötletnek, ha elindul. Mindenkinek van tanár ismerőse, rokona, vagy épp maga az. Rajta! Jó munkát.  

Hozzászólt Monduk Adalbert Május 7, 2012, 6:52pm

Nagyon jó emlékezni, de sajnos fiatalabb korunkban nem gondoltunk erre és nem gyüjtöttünk be minden élményt hogy megmaradjon.

Nagyon tetszett írásod.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 7, 2012, 6:51pm

Zsoldos János, az ötlet nagyszerű! Valami olyan szervezeti formát kellene találni ehhez, mint amilyen régen pl. a regöscserkészet volt.

Mellékelt képek éppen az említett Szaploncán készültek- legutóbb ottjártamkor. Sajnos, már csak egy-két magyar feliratos maradt, mutatóba....

Dr. Csoma Miklós: Nevezett lelkész Berében szolgálhatott, mert a Börvelyben, a hatvanas években, nagytiszteletű Nyeste István volt a református lelkész.. Anyai nagyapám volt ugyanakkor a kurátor...

Hozzászólt Dr. Csomai Miklós Május 7, 2012, 5:36pm

Sándor! Genda Attila református lelkész Börvelyben szolgált a hatvanas években, vagy talán Berében? A szatmári magyar liciben előttem végzett. Talán a szesz áldozata lett?! Dr. Csomai Miklós vagyok.

Hozzászólt Zsoldos János Május 7, 2012, 2:43pm

Hogy hír maradjon rólunk az utókornak. Ezek fontos emlékek, művek. Rólunk mesélnek. Évezredek óta. Tiszteletem az Úrnak a végzett munkájáért. Kárpát-medenceszerte minden faluban fel kellene mérni, leírni, fényképezni, hogy lássuk-lássák, kik voltunk-vagyunk. Milyen jó lenne, ezt a munkát minden falu iskolása végezné el, majd táborokban, vetélkedőkön számolnának be izgalmas gyűjtőmunkájukról, felfedezéseikről és mindezt monográfiában közkincsé tehetnék mindnyájunk örömére. Hisz a szaploncai vagy a balatonudvari temetők is egyedülállóak a kultúrtörténetünkben.

Hozzászólt Szőcs Katalin Május 7, 2012, 11:06am

Köszönöm írásod. Nagy csodálója vagyok a szatmárcsekei csónak-fejfáknak. Régi hit kapcsolódik hozzá:  a hold mint a lélek bárkája. A Jotengrit és a Bagavad Gita tartalmaz valami tudástfélét a holdsarlóról.

Ezek a börvelyi fejfák szintén valami tudást rejtenek magukban. Az ember feje kiemelve található. Egyéni véleményem szerint az embernek a gondolatai adják meg az irányt a lélek világában. Nem véletlenül tanítják a tibetiek, hogy a halálra készülő a gondolatát helyezze a homlokába, hogy a fej irányába hagyja el a lélek a testet.

Harmadsorra pedig: a fordított férfi- nő helyzet az esküvőkön is szokás. Ha megfigyeljük az életfa-ábrázolásokat vagy épp a Nap- hold elhelyezését a székelykapukon szintén fordtva történik. A Szentcsalád képein szintén Józseftől balra található a Kisjézus és Mária. Csak az életben helyezkedik a férfi jobbján a nő, máshol mindenütt a balján van a helye.

Szerintem ez az égi szerkezet, mely letükröződik a földre és fordított lesz belőle.

 A hunok Zöld Bibliájában ez áll:

            “Ki- ki az Istenség átellenes felének.

              Mert mi e világban bal

              Szellemek világában jobb,

              Mi ott jobb, itt bal.

             Mintha a Szellemek

              Meg a húsból- vérből valók világa

             Egymás tükörképei volnának.” /Jotengrit/

Hozzászólt Dávid Ilona Május 7, 2012, 10:21am

Hálás vagyok a sorsnak,hogy kb. husz éve már láthattam.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek