Szólj hozzá !

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Március 14, 2012, 2:08pm

Úgy gondolom, nem a jólétet kellene kárhoztatni a népesség csökkenéséért (bárcsak minden kisgyermekes család gondtalanul élhetne!), sokkal inkább a terjedő szegénységet és létbizonytalanságot.

Másik ok, hogy az emberek életszemlélete gyökeresen megváltozott az utóbbi évtizedekben (önző, énközpontú gondolkodás). A fiatalok egy része csak család és gyermekek nélküli karrierépítéssel tudja elképzelni a jövendő életét.
El lehet tűnődni rajta, vajon honnan "gyűrűzött" be hozzánk ez a gondolkodás? Kik és milyen intézményeken keresztül táplálják? Hol mutatják be a "követendő" mintákat? Ez a tudatrombolás régóta folyik, az újabb nemzedékek ebben nőnek fel, már ezt tartják természetesnek. Nagyon hosszú időre lesz szükség a gyógyuláshoz...

Biztos vagyok benne, hogy a régi családokban nem csak munkáskéznek kellett a sok gyerek - az akkori emberek erkölcsi felfogása, gondolkodása is gyökeresen különbözött a mostanitól...

Hozzászólt Bálint Mária Március 14, 2012, 12:50pm

Valóban, az Ő táncukat járjuk. Az egyre nagyobb profit érdekében rá kell erőltetniük a legnincstelenebb emberekre is a vásárlást, a birtoklásvágyat. A média beleveri az emberek fejébe már kicsi koruktól, hogy JÁR NEKIK. Így a gyerek már a beszéd megtanulása után követel. Gondolom, mi is ordítoztunk toronyóra után láncostól, de nem kaptuk meg. Hamar megtanultuk, hogy nem lehet és nem is kell mindent birtokolni, még a házban se férne el az a sok holmi, ami után áhitozunk. Van erre megoldás: egyre nagyobb házakat kell építeni a semmiből (amelyet aztán el is lehet veszíteni).

Még az én lányom is a testvért követelte 3 évesen, mert az óvodás csoportban majdnem mindenkinek van testvére, csak neki nincs. Ma egyre inkább az ellenkezőjét hallom. Az is lehet, hogy a szülők elejtett mondatai formálják a véleményüket.

Hozzászólt Gáspár József Március 14, 2012, 11:42am

        Minél magasabb egy országban, egy településen az életszínvonal - vagyis ahová minél jobban betört a technika,  amely kényelmet ad az embereknek - ott annál igényesebbek anyagilag  az emberek magukkal szemben , annál nagyobb az egoista magatartás is. Következésképpen nem a nemzet jövője, az utódok nemzése érdekli a mai fiatalságot - lemondás  a pillanatnyi élvezetekről -  hanem a kényelem, gondtalan élet, a pillanatnyi szórakozás, karrier, pénz utáni hajsza, stb.

     A mai diákok , gyerekek olyan környezetben ( társadalmi viszonyok között) nőnek fel, amely negatívan befolyásolják a családalapítás iránti gondolatvilágukat. Ma már valóban ritka a többgyermekes ( 4 -nél több) család. Nagyon sok családban  az "egyke" a divat, akit elkényeztetnek, már kiskorukban rengeteg értékes ajándékokkal, dolgokkal látják el, amelyeket még nem is értékel az a gyerek és egy idő után már ezek a kukába kerülnek. Nincs abban igazság az ilyen családok esetében, hogy anyagi okok miatt nem vállalnak még testvéreket az egykének. Az "egykének" a legnagyobb ajándék  egy "testvér" lenne, majd ennek is egy következő testvér. Ott, ahol 3 tányér étel meg van ott mindig kikerül egy negyedik is, ötödik is, ...

     Az alábbi hozzászólásokban  is szépen megírták , hogy régebben 8-10 gyerekes családok jól meg voltak.  Szerényebb körülmények között, de szeretetben, egymás iránti megbecsülésben nevelkedtek fel, szorgalmas,  becsületes munkás emberek lettek a társadalom számára. Ez irányba  kellene ez a társadalom változzon, de sajnos létezik egy külső ,  nyugati nyomás,  a "globalizáció"  ( a nagytőkések hatalma), amelynek éreződik a hatása nap mint nap. . 

Hozzászólt TŐKÉS BÉLA Március 14, 2012, 10:20am

Tanár Úr! Újra telibe talált. Amit írt időszerű és gondolatébresztő. Remélem, azok is elolvassák, akiket érint.

Hozzászólt Bálint Mária Március 14, 2012, 10:00am

Föl kellene már öltözködnünk.

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 14, 2012, 9:58am

"Mózsi'bá, a világ megbolondult."

Hozzászólt Ferenczné Gabriella Március 14, 2012, 9:49am

Ma divat síránkozni, nyavalyogni! Nekem első gyermekem csak harmadik nekirugaszkodásra maradt meg! S bizony, végig hányós voltam. De csodálatos volt az a kilenc hónap, s utána a második gyermekemmel is! Pedig voltak gondok, bajok, betegségek akkor is! Csak éppen tudtuk, hogy az élet márcsak ilyen! Van, amikor minden jól megy, s van, amikor küzdelemmel haladunk előre. Nem kell elvárni az államtól, hogy ő oldja meg a hétköznapjainkat!  De hála Istennek, sok ismerősöm van, aki nem úgy gondolja, hogy egy vagy két gyermek kell csak, hanem Isten ajándékaként örülnek a harmadiknak is!! Sőt a következőknek!  :-)   Sándor, az utolsó négy soroddal teljesen egyetértek! S kívánom, hogy minél előbb jöjjön el ez az idő!!!

Hozzászólt Bordi Magdolna Március 14, 2012, 9:16am

Dehogyis, Gizka

A teher lehet várakozás is. Én annak idején óriási örömmel VÁRTAM a gyerekeim megérkezését. Várandósnak éreztem magam, nem pedig terhesnek, habár számomra sem volt felhőtlen az a 9 hónap. És mindkét szülésem nagyon nehéz volt, a másodikba szó szerint majdnem belehaltam. De én kíváltságnak éreztem hogy részt vehettem a TEREMTÉSBEN, az Úristen munkatársa lehettem. Olyan történt hogy várandósságom ideje alatt arra ébredtem álmomból hogy nekem nagyon "szép" gyerekem lesz. Megéreztem.

Azok lettek, mindketten. És én minden nap azon munkálkodom hogy azt a "szépséget" amit a Teremtő rám bízott, óvjam, és növesszem. Nincs ennél nemesebb feladatunk. Nincs olyan hivatás ami ezt felülmúlná.

Ezt nem tanítani kell a gyerekeknek, ezt látniuk, érezniük kell otthon, hogy a család mindenek előtt való. És akkor remélhetőleg ők is a családot, a gyermeket fogják értéknek érezni, nem pedig a pénzt és a karriert.

Hozzászólt Dolejsiné Mikes Vilma Március 14, 2012, 8:10am

Szép és igaz gondolatok!!!!

Üdv:Dné Mikes Vilma

Nagyon szép márciusi Ünnepet kívánok!

Hozzászólt Kacsó Márton Március 14, 2012, 8:02am

Minden szava igaz. Nagyszüleimnél 8 gyermek, szüleimnél 7 testvér született. Mi már "csak" négyen születtünk. S nekem már "csak" két fiam. Mindezek magukért beszélnek. Hogy mikor születik unokám a két nagyfiamtól - nem tudható. Mi nagyon szegények voltunk, de nagyon boldog gyermekkorunk volt. Nem cserélném el a XX-XXI.század fordulójának időszakával!

 

A helyzetünk persze nem oly egyszerű - mint a mi gyermekkorunkban. De! Gyermekeinknek kell mindazt a dolgot, tudást, hagyományt, nyelvet, hitvallást továbbadnunk - melyet hajdanán kaptunk.

 

S egy család csak a gyerekek révén lehet teljes.

 

Kacsó Márton

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő >
• Lap