Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

RÖPTÉBEN

(naplójegyzet)

Röptében

Röptében el kell mondanom. Kegyelemből nem élhetek. Kiterítem gyolcsruhámat a szárító kötélre, s ablakon át nézem a télies hangulatot (a kint rekedt pillanatot). Tavaszt váró csendben keresem a pólyába csomagolt túlélés gondolatát. A gondolat túlélése burkolózva kerül bonckés alá, ahonnan előkerülnek a zsongó szavak: régi kép, régi máz. A tavasz lappangó, télies hangulatában hátra dőltem. Fejem fölött szokatlan zöldes fények táncot lejtettek, és suttogtam tétlenségemben: nagyot akarva cipelni, vinni, akár mint Don Quijote a reménytelen küzdelemben, amint vívta szélmalom harcát. Ezek a turpiság múló pillanatai. Öt napja állványon az egyik készülő grafikám, a Kollázs sorozat 24- re tervezett 19-ik darabja. Nem engedelmeskedik. Szabdalom, vágom késsel, ecsettel, nem hallgat rám. A műélvező szerencsés helyzetben lesz, csak a végleges munkát fogja látja, amelyen már nyoma sincs a kínnak és csapkodásnak.

A reménytelen csapkodásban mégis történnie kell valaminek. Kivilágosodik a műterem, a Nap sugarai kibújtak a felhő alól.

Megjött a remény.

2013. március 27.

Megtekintések: 132

Tetszik

6 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bölöni Domokos Március 29, 2013, 6:20pm: turpiság

Ez azért kétes...

Hozzászólt Kenesei Aurélia Március 29, 2013, 5:37pm: Mindig meglepő amikor egy naplójegyzetet olvasok. Mintha engedné az író, hogy belelássak az életébe. Mintha közelebb kerülnék , mintha bizalmába fogadna...." kiterítem a gyolcsruhámat" . Minden ami "gyolcs" , nálunk a tisztaság, a fehérség, a makulátlanság jelképe. Szép kifejezés. Előkerülnek a régi szép emlékek , a zöldes szín, ami a reményt jelképezi . Megtudom, hogy öt napja nem engedelmeskedik egy munka. Dacol! Vigyázz !!...figyelmeztet...nem akarok lenni...üzeni Neked. S mire belenyugodnék, kisüt a nap ...megjön a remény. Hajrá! Kezd újra és újra... és írj, hogy " csak a végleges munkát" is megismerjük. Kézszorítás!....kicsi szép írás!

Hozzászólt Kedei Zoltán Március 27, 2013, 5:38pm: Kösznöm Magdolnának.

Hozzászólt Nagy Magdolna Március 27, 2013, 4:15pm: Minden alkotáshoz szükséges egy reménysugár legalább, másként csak a "csapkodás" marad. De jó hogy mondta...! :)