Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Csekére megyek, mint minden év januárjában '90 óta (a szatmáriak szóhasználatában Csekébe), emlékezni a Himnusz születésnapján kultúránkra s magyarságunkra. Vajon hányszor tette meg ezt az utat Ferenc tekintetes szekéren vagy homokfutón Álmosdra, Debrecenbe jövet? Neki tán egy egész nap is kevés volt ahhoz, mi most autóval alig kétórányi. Debrecenből, a Kollégium mellől indulunk. Még hatéves sem volt a kis Ferenc, mikor ide beíratták, s tizennégy év elteltével, már mint kész embert bocsájtotta ki az alma mater. Házát pár évtizede lebontotta a várost átalakító igyekezet (Csokonaiét és Adyét meg az újkori tülekedés). Helyén hosszabb ideig Lenin szobra díszelgett, most ugyanott - mint mondják, ideiglenesen - egy kezdetleges napóra méri a tűnő időt.

Debrecent elhagyva két kultúrtáj határán kanyarog utunk. Bár Hamvas Béla szerint még az Alföldön járunk, de itt-ott már érződik az erdélyi géniusz. Megjelennek a haranglábas, zsindelytetős, évszázados templomok, az első mindjárt Nyírmihálydiban, majd az ismertebb Bátorban. Az utóbbi valójában fogadalmi templom, mert Báthory István erdélyi vajda, élve menekülvén meg a kenyérmezei csatából, hálaadásul építtette az Úrnak. "A magamébul" - idézte őt mindig, figyelmeztetésképp Kozma nagytiszteletű úr. E gótikus templom hálórácsos mennyezetének méltó párja legközelebb Canterburyben látható... Meggyilkolását követően, a könyörületes Bethlen Gábor alatt, 15 évnyi hányódás után e templomban kapott végső nyughelyet zaklatott életű Báthory Gábor, Erdély fejedelme. Hosszan tűnődünk a testvérszerelembe menekülő fiatal fejedelem sorsán, közben felidézzük Makkai Sándor regényét (Örögszekér), mely javarészt a közeli Ecseden, a másik nagy Báthory-fészekben játszódik, s épp e tragikus szerelemről szól. Hodász és Meggyes között lélekben ismét köztünk van Czine Miska bátyánk is, e táj szülötte, szerelmese, a néhai jó barát s tanítómester.

Mátészalkát, a trianoni Csonka-Szatmár egykori megyeszékhelyét éppen csak érintve ismét jeles helyhez érünk. Kocsordon, de még innen a Krasznán áll a Székely Hadosztály emlékműve. '50-ben lebontották, de '95-ben újra felállították! Három székelykapun át lehet ma feljutni a kicsiny dombon álló jelhez, mely a hazafiúság, a becsület, a kitartás és a magyar katonaerények kiemelkedő példáira emlékezteti az utazót. A Kratochvill Károly ezredes vezette alig tízezer fős Székely Hadosztály - egyedül s csak saját erejére számítva - tartóztatta fel 1918/19-ben az Erdélyen átözönlő román áradatot Máramarosszigettől Belényesig, lassítva ezzel a keleti országrészek elfoglalását. A hazai történelemkönyvekből mindmáig ez is kimaradt! Holott, ha ők nincsenek, mára tán a Tiszántúl is Nagy-Románia része lenne, ahogyan az eredetileg tervezve volt. Tette ezt a maroknyi sereg éppen akkor, mikor Linder Béla hadügyér úr egy katonát sem akart látni...

Tunyogmatolcs felé fordulva az országút a Holt-Szamos mellé simul (itt írta az akkori utazó örökbecsűjét, a Falu végén kurta kocsmá-t), majd az ásott Szamost átlépve máris a nagy tiszai árvízben sokat szenvedett Fehérgyarmatra érünk. Itt van a Kölcsey Társaság székhelye, s innen indult a kezdeményezés: a Himnusz születésnapja, január 22-e legyen a Magyar Kultúra Napja!

Gyarmatot elhagyva Penyigénél a Szenke patakot keresztezzük, hol egykor kilenc kislány fulladt vízbe. Lassan ennek is már vagy száz éve! Emléküket ballada őrzi, meg kilenc kopjafa a túlvégi temetőben. De Penyigén másért is érdemes megállni! Az itteninél jobb ízű szilvalekvárt nemigen találni, s tüzesebb pálinkát még Szatmárban is csak keresve... Bár szeretnénk, most nincs érkezésünk elidőzni Túristvándiban sem, a gépészkovács egykori házánál, hol gyermekkorában a kis Móricz Zsiga hallgatta szájtátva a felnőttek történeteit. Szívesen ejtőznénk a Túr partján is, a híres vízimalomnál, mely megmaradásának titkát öreg molnárja csak sokadik találkozásunk-barátkozásunk után árulta el. (A Rákosi-korszakban csupán két működő vízimalmot hagytak meg, az egyiket Nyugat-Dunántúlon, a másikat meg itt. "Tetszik tudni, a pászkához kóser liszt kellett...)

Már csak iramodásnyi Cseke. Az utcán templomba igyekvő emberek. E nap az ő nagy ünnepük! Bent, Kölcsey atyafiai ajkán még a 90, zsoltár is másképpen szól, künn pedig, a csónakfejfás cinteremben párás szemmel énekeljük nemzeti imádságunkat,,,

 

(Megjelent az Evangélikus Élet 2011. február 20-i számában.)

Megtekintések: 140

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 18, 2011, 12:03pm

Köszönöm a figyelmeztetést, nem is vettem észre, hogy elírtam a honlapot (szamarcseke lett Szatmárcsekéből).

Bocsánat mindenkitől - önként viselem egy ideig a szamárfület!

Hozzászólt Cseh Tamás Március 18, 2011, 11:42am
 
-Tetszett az írás,gratulálok.
-A weblapcim el van irva: www.szatmarcseke.hu
-Öt évnyi tárgyalás után New York város vezetése beleegyezett, hogy New Yorkban megépülhessen az 1956-os magyar forradalom emlékműve - jelentette ki szombaton, a New York-i Kossuth-szobornál megrendezett koszorúzási ünnepségen Papp László építész, az Emlékmű-bizottság elnöke.
Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 16, 2011, 9:44pm
Szatmárnak ez a része nagyon sűrű Petőfi-emlékekben! Összegyűjtött műveiben csak a Szatmár megjelölést találjuk sok verse alatt, holott nem a mai Szatmárnémetiben születtek, hanem - mint a kérdezett Tisza című is - pl. Nagyarban, vagy a Falu végén... a mai Tunyogmatolcson. Cseke közvetlen szomszédja Nagyar, ha nyugat felé tartunk, mindjárt a falu alatt, de még a Kis-Túron innen áll Petőfi fája. (Sajnos, pár éve az utolsó ágat is villám sújtotta, de a maradék törzs még így is impozáns - több felnőtt tudja csak körülölelni!) A hely a Luby grófok birtoka volt, errefelé járva náluk szállt meg költőnk. Két arisztokrata barátja volt csupán, e grófon kívül még Teleki Sándor (nála töltötték a mézesheteket, Koltón). Mint republikánus, nem rokonszenvezett az arisztokráciával, hogy finoman fogalmazzak...
Hozzászólt Boros Magdolna Március 16, 2011, 9:19pm
Említetted a blogodban, hogy hol írta Petőfi a Falu végén kurta kocsma c. versét, de hol található a híres " Petőfi fa" amelyik alatt a Tisza c.versét írta?  (úgy tudom az is azon a környéken van.)
Hozzászólt Rokonál Ágnes Március 16, 2011, 9:06pm

Valósággal ittam sorait! Sok személyes élmény és emlék: az Erdély -trilógia, az Ördögszekér számomra szinte alapművek. Szatmárcsekei temetői barangolásaim a kopjafák között, a túristvándi malom "vízizenéje"mind bevésődtek lelkembe örökre.

Huzatos helyen lakunk, Sándor, de mégis van itt valami megtartó erő :)

Hozzászólt Nagy Magdolna Március 15, 2011, 9:43am

Mindannyian okulunk  Sándor kiváló írásai, képei által, örülök, hogy ez beigazolódott, mások is így vélik.

A Főoldalon még többen olvashatnák, a mai Ünnepnapon.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 15, 2011, 8:06am

Kedves Anna! Megtiszteltetés számomra, hogy olvassa blogjaimat. Nem mindenki ítéli meg úgy tevékenységemet, mint Maga itt, e közösségi oldalon.  A Szatmárcseke felé című írásomért például burkolt uszítással meg antiszemitizmussal vádoltak meg az Evangélikus Élet múlt vasárnapi számában. Szerencsére a szerkesztőség kiállt mellettem, s nem lett belőle nagyobb "ügy". Mifelénk most ez a módi... Üdvözlettel: Sándor

Hozzászólt Dömösi ( szovátai-Szász) Anna Március 15, 2011, 3:00am
Koszonom a kimaradt tudasteglak potlasat!!!Isten aldja meg aldozatos munkajat,amit masok okulasara,vegez!Tiszteletem Anna
Hozzászólt Boros Magdolna Március 14, 2011, 9:45pm
Ezt nem vitatom. Hogy mi lehet az oka? Talán a szétszakítottság, talán az, hogy ahol jobban ápolják az emlékeit, ahhoz a településhez kapcsolják a születését,  vagy éppen összetévesztik a temetkezési hellyel? Nem tudom.
Hozzászólt Dobrai Zoltán Március 14, 2011, 9:19pm
Kedves Boros Magdolna! " De hogy a mai fiatalokmit tudnak,az már tőlünk függ!" Mennyire egyet tudok érteni ezzel!  Szomorúan tapasztalom, hogy  sok középkorú ember , Szatmárcsekét  Kölcsey Ferenc szűlőhelyének  tudja . Sződemetert nem is hallotta.Ismerőseim akik Debrecenben laknak , nem egy vallja azt amit  írtam Csekéről.Ozsvát Sándornak köszönöm  ,mert számomra  nagyon sok novumot írt meg, hiszen  nem volt kitől tanúlnom-tabu volt ez a téma Zilahi Wesselényi Kollégiumba! Olyan sokszor  mentem el az emlékmű mellett.Legközelebb megfogok állni és fejethajtok azok emlékei előtt akikért készűlt az emlékmű. üdvözlettel:Dobrai Zoltán Kálvinista Rómából/ Zilah

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek