Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ötödikes lettem
               A környék legnagyobb települése Nyárádszereda.Szüleim ide írattak be iskolába,ötödik osztályba.              A vidéki kisdiákok bentlakásban lakhattak.Nekem is ez a lehetőség adódott.Diákéveim első keserves stációja.             Elszakadni a biztonságot és meleget adó otthontól,bekerülni egy különös,más világba,ahol azt kell tenned,amit parancsolnak,vezényszóra kelsz,fekszel,sorban mész az iskolába,aztán vissza,a szabadidő szűkre szabott és tekergés nincs.Három évig nekem is ezt kellett tennem.Akkor éreztem magam igazán elhagyottnak,amikor édesanyám és nővérem magamra hagytak a bentlakásban.A szalmazsákom már bekerült a fakeretes deszkaalkotmányba,én pedig szipogva,hüppögve ültem a faládikómon,ki tudná megmondani,mit is sirattam.A hetedikes bentlakótársak kacarásztak,röhögtek mellettem.-Mit bőgsz gyermek,ejsze csecs kell neked?,menj haza és szopikáljál még,hogy nőjél!Ilyen és ehhez hasonló biztatásokkal kezdődött az ismeretség.Aztán következtek a lidércnyomásos éjszakák.  Amikor a legédesebb volt az álmod,arra riadsz fel,hogy éles fájdalom hasít a lábadba,elkezdesz jajgatni és rugdalózol,  aztán szikrákat látsz,mintha káprázna a szemed,pedig jól láthatod,hogy papír ég a lábujjaid között,s egy láthatatlan kéz le akar húzni az ágyadból.A beavatás megtörtént:húzatás csillagrúgatással.Ezen mindenki átesett,volt,aki többször is,aszerint,ki mennyire bírta a megpróbáltatásokat.Diákcsíny a javából,és kinek lett volna bátorsága árulkodni?Maradt tehát minden a régiben.Nehezen ugyan,de kezdtünk beletörődni a megváltozhatatlanba.A hetedikes"nagyokat"ki kellett szolgálni.Cipőt takarítottunk,este vizet hoztunk a kútról a mosdótálakba,a kályha mellé helyeztük,reggel már nem volt jéghideg.Mosdó még akkor nem létezett nálunk.Keserves volt,főleg télen,ha este,vagy éjszaka kisebb,vagy nagyobb dolgod kellett elvégezned.A deszkaguggoldák távol voltak,fény nem égett sehol.Az sem volt megengedve,hogy álmodban"beleízzadj"a gatyusba.Ha mégis megtörtént,úgy próbáltak szobatisztának nevelni,hogy a sárgafoltos szalmazsákot kirakták reggeli közszemlére,egy cetlit is tűztek rá,hogy tudják,ki volt a tettes.A nevelőnőnk(Fabog)nevelői szándékát ma is megalázónak tartom.Ő fűzte a magyarázatot a történtekhez,.kíméletlenül megszégyenítve a szegény  kis"tűzoltót".Képzeni lehet milyen hatása volt,egy udvaron laktunk a leánybentlakókkal.Nyomorúságunk,hogy ne legyen egyhangú,így mindig kéznél volt "Recsegő Fabog",a nevelőnő,akire tökéletesen ráillett a találó ragadványnév.Szálkás alakja,recsegő hangja,undort keltő képe felért a mindennapok kínzásaival.Nem lehetett megszokni,de el kellett viselni.Ez volt a kezdet. 

Megtekintések: 660

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 19, 2011, 9:17am
Köszönöm én is kedves László,hogy megtiszteltél és elolvastad ezt a kis írásom.Osztom a véleményed.Üdv.Zoltán
Hozzászólt Illés László Október 18, 2011, 5:42pm
Kedves Zoltán ! Az általad leírtakat a mi korosztályunkból sokan átélték, kinek-kinek jobb, vagy esetleg kellemetlenebb emlékeivel együtt. Egy dolog biztos, mindannyian megacélosodva, komoly emberi tartással felvértezve, igaz MAGYAR emberként kerültünk ki , a sokszor komoly próbatételekkel tarkított vadász ösvényre !  Köszönjük a kedves történeted .
Hozzászólt szekely emoke Október 18, 2011, 12:47pm
ha megjelent ez a történet könyv formájában , érdekel hol lehet megkapni. Édesanyám tanult a szeredai iskolában, neki biztosan volna hasonló emléke, de nem internetezik :)
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 18, 2011, 11:42am
Köszönöm Krisztinának,köszönöm Idusnak a szép méltatást és örülök,hogy megértettetek.Az emlékekről sokat lehetne beszélni,írni,mint ahogy ezt már sokan meg is tették,írók,költők,neves emberek.Én az akkori lelkiállapotomat,a meleget és biztonságot jelentő otthontól való elszakadás érzését próbáltam emlékeim alapján összerakosgatni.Hát,hogy így sikerült?...mit mondhatnék erre?Köszönöm,hogy megtiszteltetek véleményetekkel.Üdv.Zoltán
Hozzászólt Bicescu Ida Október 18, 2011, 11:07am

Nekem is tetszik a visszaemlekezesed.Aki kiskoraban szeretetteljes csaladi legkorben nevelkedett es egyszer csak elkerul otthonrol bizony erezheti ugy hogy mindjart raborul az eg. Mi szegenyek voltunk, vagyunk ma is es a csalad,a kicsi haz nagy udvar, sok faval, fuvel viraggal, vetemenyessel, kutyaval,macskaval, szomszedokkal jelentette a "vilagot" ahol mindig biztonsagban ereztuk gyerekkent magunkat.Nem csak otthon hanem a kornyezo utcakban is a vasuttol, vagy ahogy akkor mondtak a strekktol, felfele. Mar reg nem ott lakunk, de nem telik el ev, hogy ne menjek fel a"hegyre", menjek fel az utcankon, jojjek le egy masikon hogy legbensom lenyem haborgo vagyodasat kielegitsem.

      Nem az mar sem a hazunk de meg az utca sem csak a lelki szemeim latjak meg olyannak amilyen akkor volt. De erdekes modon meg mindig otthon erzem magam az utcakon arrafele es mindig ugy erzem hogy HAZAERKEZTEM pedig csak egy par idos neni lakik meg ott  a regiek kozzul. A tombhazban meghalt macskamat is oda vittem eltemetni a baratnom edesanyja kertjevegebe.

  Szoval orolok hogy leirtad az emlekeidet, van akit erdekel van akit nem, jo emlekezni. Es amig irjuk ujra eljuk azt ami mar soha nem johet vissza de draga emlek.

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 18, 2011, 10:05am

Köszönöm Emőkének is a véleményét,Péter barátomnak már mea culpaztam.Egy dolgot kétség kívül sok féle képpen lehet értelmezni.

 

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 18, 2011, 10:00am
Kedves Péter!Köszönöm megtisztelő figyelmed és a véleményed.Ismét pontosítok.Az első részben leírt események egy újonc kisdiák keserű tapasztalatait vetíti az olvasó elé.Szó sincs arról,hogy nekem Szereda és főleg az iskola a kellemetlen emlékeim között szerepelne.Szerettem a tanáraim,az iskola társaim és minden egyéb más ide tartozó dolgot.Az első diákszerelem is ebben a környezetben bontakozott ki.Nem beszélve a focis sikereimről.Gyors és ügyes játékos voltam,a környező falvak diákcsapatainak mindig rúgtam egy-két gólt.Itt vált belőlem szenvedélyes horgász,amiről a mai napig sem tudnék lemondani,Rokonaim élnek ma is Szeredában,tehát most is kötődöm hozzá.Ennyi pontosítás után hátha más lesz az olvasó benyomása.Baráti üdvözlettel,Zoltán
Hozzászólt Foris Peter Október 18, 2011, 12:43am
Kedves Zoltán! Nagy érdeklődéssel olvastam kisdiák éveid viszontagságait, már azért is mert én is ott nőttem fel a nyárád szeredai szalmazsákos bentlakásban. Szerintem egy kicsit rájátszottál kisdiák éveid tragédiájára ami érthető is lehet annak akik elkeseredtek amikor olvasták az előadott szörnyűségeket de az én tapasztalataim egészen másak életem ott töltött periodusáról. Nagyon szép volt Zoltán! Ennyi idő után már a nevelők sem olyan kegyetlenek, a szalmazsákos éjszakákat egyenesen vissza sirom azzal a bizonyos csillag rúgatásokkal eggyütt, amit mi csináltunk de nem azért mert rosszat akartunk egymásnak hanem azért mert benne volt a bentlakók iratlan alkotmányában. Szerettük egymást Zoltán. Volt kedvünk butáskodni. Ha még egyszer átgondolod rájössz hogy a szeredai iskola nem azt  adta neked amit leirtál , ennél sokkal többet. Ott bizony rendet, fegyelmet és emberséget is tanultunk ami sokat segitett abban hogy helyt álljunk ebben a rövid földi életünkben.Tanáraink és nevelöink is emberek voltak mi most. Kisebb hibáikat meg lehetett bocsátani mert nagyon sokat tettek azért, hogy kicsi iskolánk és tanulói elismerésbe részesüljenek a környék nagy régiséggel rendelkező iskolái körében is. A gyerekkori diákcsinyeket más iskolában is elszenvedted volna, kérlek felejtsd el a kellemetlenségeket és légy büszke hogy iskolánknak tanulója voltál.
Hozzászólt szekely emoke Október 18, 2011, 12:22am
Igen, akinek nem tetszik ne olvassa. Mindenkinek vannak kellemetlen emlékei amit nem tud elfelejteni, de miért is tenné? Minden, ami valaha velünk megtörtént, tett olyanná minket amilyenek ma vagyunk. Engem érdekel...
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 17, 2011, 11:30pm
Isten mentsen kedves Edit,hogy valaki is búskomorságba essen,egyáltalán nem ez volt a célom,amikor gyerekkori emlékeim leírtam.Még csak kötelezővé se tettem,hogy valaki is elolvassa.Azért köszönet a véleményért.A kellemetlen élményeket tényleg jobb,ha elfelejti az ember,nekem eddig ez még nem sikerült annyi idő távlatából sem.

Hogyan segíthetsz?

VAGY

VAGY

PayPal és bankkártya


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek