Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
SZEREDAI DIÁKÉVEK(1)
A környék legnagyobb települése Nyárádszereda.Szüleim ide írattak be iskolába,ötödik osztályba. A vidéki kisdiákok bentlakásban lakhattak.Nekem is ez a lehetőség adódott.Diákéveim első keserves stációja. Elszakadni a biztonságot és meleget adó otthontól,bekerülni egy különös,más világba,ahol azt kell tenned,amit parancsolnak,vezényszóra kelsz,fekszel,sorban mész az iskolába,aztán vissza,a szabadidő szűkre szabott és tekergés nincs.Három évig nekem is ezt kellett tennem.Akkor éreztem magam igazán elhagyottnak,amikor édesanyám és nővérem magamra hagytak a bentlakásban.A szalmazsákom már bekerült a fakeretes deszkaalkotmányba,én pedig szipogva,hüppögve ültem a faládikómon,ki tudná megmondani,mit is sirattam.A hetedikes bentlakótársak kacarásztak,röhögtek mellettem.-Mit bőgsz gyermek,ejsze csecs kell neked?,menj haza és szopikáljál még,hogy nőjél!Ilyen és ehhez hasonló biztatásokkal kezdődött az ismeretség.Aztán következtek a lidércnyomásos éjszakák. Amikor a legédesebb volt az álmod,arra riadsz fel,hogy éles fájdalom hasít a lábadba,elkezdesz jajgatni és rugdalózol, aztán szikrákat látsz,mintha káprázna a szemed,pedig jól láthatod,hogy papír ég a lábujjaid között,s egy láthatatlan kéz le akar húzni az ágyadból.A beavatás megtörtént:húzatás csillagrúgatással.Ezen mindenki átesett,volt,aki többször is,aszerint,ki mennyire bírta a megpróbáltatásokat.Diákcsíny a javából,és kinek lett volna bátorsága árulkodni?Maradt tehát minden a régiben.Nehezen ugyan,de kezdtünk beletörődni a megváltozhatatlanba.A hetedikes"nagyokat"ki kellett szolgálni.Cipőt takarítottunk,este vizet hoztunk a kútról a mosdótálakba,a kályha mellé helyeztük,reggel már nem volt jéghideg.Mosdó még akkor nem létezett nálunk.Keserves volt,főleg télen,ha este,vagy éjszaka kisebb,vagy nagyobb dolgod kellett elvégezned.A deszkaguggoldák távol voltak,fény nem égett sehol.Az sem volt megengedve,hogy álmodban"beleízzadj"a gatyusba.Ha mégis megtörtént,úgy próbáltak szobatisztának nevelni,hogy a sárgafoltos szalmazsákot kirakták reggeli közszemlére,egy cetlit is tűztek rá,hogy tudják,ki volt a tettes.A nevelőnőnk(Fabog)nevelői szándékát ma is megalázónak tartom.Ő fűzte a magyarázatot a történtekhez,.kíméletlenül megszégyenítve a szegény kis"tűzoltót".Képzeni lehet milyen hatása volt,egy udvaron laktunk a leánybentlakókkal.Nyomorúságunk,hogy ne legyen egyhangú,így mindig kéznél volt "Recsegő Fabog",a nevelőnő,akire tökéletesen ráillett a találó ragadványnév.Szálkás alakja,recsegő hangja,undort keltő képe felért a mindennapok kínzásaival.Nem lehetett megszokni,de el kellett viselni.Ez volt a kezdet.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Farkas Edith Október 17, 2011, 10:10pm
-
Hat sajnalom de aki ezt a könyvet elolvasta buskomorsagba esik.Sajnalom de ezeket az elmenyeket elkell felejteni .
-
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 17, 2011, 9:43pm
-
Köszönöm a látogatást Gabriella,lesz folytatás is.Üdv.Zoltán
-
Hozzászólt Ferenczné Gabriella Október 17, 2011, 9:24pm
-
Köszönöm, hogy velünk is megosztotta! Várom én is a folytatást szeretettel.
-
-
Katalinnak is hálás köszönet és örülök,ha tetszett a kis történet.Üdv.Zoltán
-
-
Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőművésznőnek,Dr.Dobos Elek szegedi sorstársamnak és Kozák László úrnak megköszönöm megtisztelő figyelmüket,és a véleményezést.Örülök,mert sokakban emlékeket idéznek,s melyeknek szenvedő alanyai saját magunk voltunk.Üdv.Zoltán
-
Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Október 17, 2011, 8:53pm
-
Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon tetszett!
-
Hozzászólt Kozák László Október 17, 2011, 8:09pm
-
Várom a folytatását...
-
Hozzászólt Dr. Dobos Elek Október 17, 2011, 7:19pm
-
Kedves Ősz P Zoltán, sors társam. Így kezdtem én is 1945 szept.havában Szeged városában. Itattam az "egereket" a leváláskor, hasonlóan be ill.felavattak, mindent el kellett tűrni az "öregektől", így olcsóbban megúsztam. Egy hónap elmúlta után bele rázódtam a regulába és természetes lett, mit, mikor és hogyan kell az előírások szerint csinálni. Az emlékeim nekem is "vegyesek" erről az időszakról. A felügyelő pap tanárok kemények, következetsek, de emberségesek voltak Ennek ellenére mi is - a magunk módján -kifiguráztuk őket, így oldottuk a bennünk kialakult feszültséget. Nálam - anno -is így kezdődött, várom a folytatást.......
-
Hozzászólt Kákonyi Csilla Október 17, 2011, 5:59pm
-
Kedves Zoli, nagyon lebilincselően mesélsz, kiváncsian várom a folytatást. Berekméri Edmondhoz hasonlóan, nekem is a kis Nyilas Misi megaláztatásai jutottak eszembe... Gondolom, ma már más a bentlakók élete...(?) Gratulálok az írásodhoz!
-
-
Meg vagyok győződve Miklós,hogy sokunkban elevenen élnek még az akkori viszonyok,események,főleg azok,amiknek mi voltunk a szenvedő alanyai.Úgy gondoltam,ezeket megosztom másokkal is.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz