Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
SZEREDAI DIÁKÉVEK(1)
A környék legnagyobb települése Nyárádszereda.Szüleim ide írattak be iskolába,ötödik osztályba. A vidéki kisdiákok bentlakásban lakhattak.Nekem is ez a lehetőség adódott.Diákéveim első keserves stációja. Elszakadni a biztonságot és meleget adó otthontól,bekerülni egy különös,más világba,ahol azt kell tenned,amit parancsolnak,vezényszóra kelsz,fekszel,sorban mész az iskolába,aztán vissza,a szabadidő szűkre szabott és tekergés nincs.Három évig nekem is ezt kellett tennem.Akkor éreztem magam igazán elhagyottnak,amikor édesanyám és nővérem magamra hagytak a bentlakásban.A szalmazsákom már bekerült a fakeretes deszkaalkotmányba,én pedig szipogva,hüppögve ültem a faládikómon,ki tudná megmondani,mit is sirattam.A hetedikes bentlakótársak kacarásztak,röhögtek mellettem.-Mit bőgsz gyermek,ejsze csecs kell neked?,menj haza és szopikáljál még,hogy nőjél!Ilyen és ehhez hasonló biztatásokkal kezdődött az ismeretség.Aztán következtek a lidércnyomásos éjszakák. Amikor a legédesebb volt az álmod,arra riadsz fel,hogy éles fájdalom hasít a lábadba,elkezdesz jajgatni és rugdalózol, aztán szikrákat látsz,mintha káprázna a szemed,pedig jól láthatod,hogy papír ég a lábujjaid között,s egy láthatatlan kéz le akar húzni az ágyadból.A beavatás megtörtént:húzatás csillagrúgatással.Ezen mindenki átesett,volt,aki többször is,aszerint,ki mennyire bírta a megpróbáltatásokat.Diákcsíny a javából,és kinek lett volna bátorsága árulkodni?Maradt tehát minden a régiben.Nehezen ugyan,de kezdtünk beletörődni a megváltozhatatlanba.A hetedikes"nagyokat"ki kellett szolgálni.Cipőt takarítottunk,este vizet hoztunk a kútról a mosdótálakba,a kályha mellé helyeztük,reggel már nem volt jéghideg.Mosdó még akkor nem létezett nálunk.Keserves volt,főleg télen,ha este,vagy éjszaka kisebb,vagy nagyobb dolgod kellett elvégezned.A deszkaguggoldák távol voltak,fény nem égett sehol.Az sem volt megengedve,hogy álmodban"beleízzadj"a gatyusba.Ha mégis megtörtént,úgy próbáltak szobatisztának nevelni,hogy a sárgafoltos szalmazsákot kirakták reggeli közszemlére,egy cetlit is tűztek rá,hogy tudják,ki volt a tettes.A nevelőnőnk(Fabog)nevelői szándékát ma is megalázónak tartom.Ő fűzte a magyarázatot a történtekhez,.kíméletlenül megszégyenítve a szegény kis"tűzoltót".Képzeni lehet milyen hatása volt,egy udvaron laktunk a leánybentlakókkal.Nyomorúságunk,hogy ne legyen egyhangú,így mindig kéznél volt "Recsegő Fabog",a nevelőnő,akire tökéletesen ráillett a találó ragadványnév.Szálkás alakja,recsegő hangja,undort keltő képe felért a mindennapok kínzásaival.Nem lehetett megszokni,de el kellett viselni.Ez volt a kezdet.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Szaka'cs Endre Október 17, 2011, 11:35am
-
Heja haj. Te Zoltán.
Nyárádszeredában lettem én is ötödikes. Kis kitérővel ott éretségiztem. Jó sazellemiségű iskola még ma is bár az anyag egyre higabb de már így amerikalizálódunk. Ennek is lessz egy hullámvölgye . Addig ovja a jó Isten meg az iskolát a konviktussal. Nagy öröm minden alkalommal tanáraimnak előre köszönni. Van közötük éberebb mint én. Az Iskola nagyságát azok az emberek adták és tartják ma is a a Csilagösvény felé akik a kalapjukat méltosággal leemelik.
Azt tartják a mű nem szép hanem jó. A tiszta csengés. Ma is hallanám a körlépcső mezitlábas cserefákopogását a pedelus szobája elött. Áldjon az Isten . Endre.
-
Hozzászólt Szilágyi Mihály Október 17, 2011, 11:17am
-
Ha a mai gyermekeket egyenként betolnák egy ilyen környezebe, ott lenne sopánkodás, nyivákolás, "kikérem magamnak", (amit meg is adnának neki, csak nem úgy, ahogy kéri).
Én öt évt húztam le bentlakásban, két évig jártam a söfőriskolát az ágyak alatt, a pilótaképzésben is volt részem (meztelenül a szekrény tetején), de a vizsgára már nem került sor, mert lecserélték a bizottságot - igazgatói közbelépéssel (áthelyezve őket egy másik iskolába).
A harmadik év már nyugis volt: nem kellett "szolgálnunk", de nem parancsolhattunk a tisztiszolgáknak ( de mivel minden nagyobbnak egy-kettő is kellett, nekünk nem jutott).
Tetszett az írás, várom a folytatást!
-
Hozzászólt Szente Cs. Janos Október 17, 2011, 9:36am
-
Kedves Ősz úr, köszönöm az írást, mindég szívesen olvasom az ilyen emlékezéseket.
-
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Szeptember 30, 2011, 11:47pm
-
Kedves vagy Szendike,örülök,hogy elolvastad az írásom és köszönöm a megtisztelő figyelmed.Lesz még folytatás,egy kis részt,a másodikat,már meg lehet találni az oldalon.Üdv.Zoltán
-
-
Én szívesen megteszem.Szép estét Nektek is!
-
Hozzászólt Berekméri Edmond Szeptember 30, 2011, 9:49pm
-
Köszönöm a bizalmat, a közvetlenséget. Ígérem, hogy nem fogok visszaélni vele... :) Talán egyszer a "pertut" is lesz alkalmunk meginni. Kellemes estét!
-
-
Kedves Edmond! Most már tényleg megkérlek,hogy teljes bizalommal tekints tegező barátodnak.Köszönöm megtisztelő figyelmed,Erről a témáról lehetne bővebben beszélni,de nem szántam vitaindítónak.Kétség kívül a bentlakásokban eltöltött évek sokunkban élményként maradnak meg emlékezetünkben.Csupán ez a szándék vezetett,amikor közlésre szántam a szeredai diákéveket.Lesz folytatása is.Üdv.Zoltán
-
-
Kedves Zoltán!
Sorait olvasva Nyilas Misi szenvedései, megaláztatása jut eszembe. Nem lehetett könnyű a bentlakásos diákélet! Az nem vitás, hogy megedzette, megkeményítette a tizenéves serdülők lelkét, de az is biztos, hogy az akkori nevelési módszerek, a túlzott szigorúság nem mindig szolgált a gyerekek javára.
Jó volt olvasni bejegyzését, kíváncsian várjuk a folytatást!
-
-
Hát igen,életünk bizonyos szakaszaiban történt események kitörülhetetlenül megmaradnak emlékezetünkben,. és ez a gyermekkor.Fogékony de sebezhető a lélek ilyenkor,én sem voltam kivétel ez alól.Aztán,hogy később magam is az oktató-nevelői pályán tevékenykedtem,át tudtam értékelni az oda nem illő,igen káros"nevelői" ráhatásokat.Köszönöm kedves Krisztina megtisztelő figyelmed.Üdv.Zoltán
-
-
Köszönöm Erzsike,hogy elolvastad,hát bizony nem kényeztettek bennünket,el kellett viselni,de később nagy hasznát vettem,könnyen ment a beilleszkedés a további közösségekbe.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz