Ötödikes lettem
               A környék legnagyobb települése Nyárádszereda.Szüleim ide írattak be iskolába,ötödik osztályba.              A vidéki kisdiákok bentlakásban lakhattak.Nekem is ez a lehetőség adódott.Diákéveim első keserves stációja.             Elszakadni a biztonságot és meleget adó otthontól,bekerülni egy különös,más világba,ahol azt kell tenned,amit parancsolnak,vezényszóra kelsz,fekszel,sorban mész az iskolába,aztán vissza,a szabadidő szűkre szabott és tekergés nincs.Három évig nekem is ezt kellett tennem.Akkor éreztem magam igazán elhagyottnak,amikor édesanyám és nővérem magamra hagytak a bentlakásban.A szalmazsákom már bekerült a fakeretes deszkaalkotmányba,én pedig szipogva,hüppögve ültem a faládikómon,ki tudná megmondani,mit is sirattam.A hetedikes bentlakótársak kacarásztak,röhögtek mellettem.-Mit bőgsz gyermek,ejsze csecs kell neked?,menj haza és szopikáljál még,hogy nőjél!Ilyen és ehhez hasonló biztatásokkal kezdődött az ismeretség.Aztán következtek a lidércnyomásos éjszakák.  Amikor a legédesebb volt az álmod,arra riadsz fel,hogy éles fájdalom hasít a lábadba,elkezdesz jajgatni és rugdalózol,  aztán szikrákat látsz,mintha káprázna a szemed,pedig jól láthatod,hogy papír ég a lábujjaid között,s egy láthatatlan kéz le akar húzni az ágyadból.A beavatás megtörtént:húzatás csillagrúgatással.Ezen mindenki átesett,volt,aki többször is,aszerint,ki mennyire bírta a megpróbáltatásokat.Diákcsíny a javából,és kinek lett volna bátorsága árulkodni?Maradt tehát minden a régiben.Nehezen ugyan,de kezdtünk beletörődni a megváltozhatatlanba.A hetedikes"nagyokat"ki kellett szolgálni.Cipőt takarítottunk,este vizet hoztunk a kútról a mosdótálakba,a kályha mellé helyeztük,reggel már nem volt jéghideg.Mosdó még akkor nem létezett nálunk.Keserves volt,főleg télen,ha este,vagy éjszaka kisebb,vagy nagyobb dolgod kellett elvégezned.A deszkaguggoldák távol voltak,fény nem égett sehol.Az sem volt megengedve,hogy álmodban"beleízzadj"a gatyusba.Ha mégis megtörtént,úgy próbáltak szobatisztának nevelni,hogy a sárgafoltos szalmazsákot kirakták reggeli közszemlére,egy cetlit is tűztek rá,hogy tudják,ki volt a tettes.A nevelőnőnk(Fabog)nevelői szándékát ma is megalázónak tartom.Ő fűzte a magyarázatot a történtekhez,.kíméletlenül megszégyenítve a szegény  kis"tűzoltót".Képzeni lehet milyen hatása volt,egy udvaron laktunk a leánybentlakókkal.Nyomorúságunk,hogy ne legyen egyhangú,így mindig kéznél volt "Recsegő Fabog",a nevelőnő,akire tökéletesen ráillett a találó ragadványnév.Szálkás alakja,recsegő hangja,undort keltő képe felért a mindennapok kínzásaival.Nem lehetett megszokni,de el kellett viselni.Ez volt a kezdet.