Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

SZERENÁD

„Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább” - így kezdi Ady Endre „Üzenet egykori iskolámba” című versét. Manapság ez az ujjongás már áprilisra-májusra esik, s meg kell jegyeznem: nem mindenkinek kellemes.

Lehet, hogy rossz környéken lakom, lehet, hogy túl sok errefele a nem igazán közkedvelt pedagógus, különben mivel magyarázhatnám azt az ocsmányság-áradatot, ami napok óta beömlik esténként az ablakomon.

Este hét óra után előkészíthetném a füldugót, de éppen nincs kéznél. Így kénytelen vagyok végighallgatni reménybeli pompás jövendőnk kornyikálását sötétedéstől hajnalig. Ezt még csak elviselném valahogy, hiszen értem én, hogy nem adatott meg mindenkinek a jó zenei hallás isteni adománya, de a szöveg... - nos, ez nem tehetség kérdése.

Hallgatom a szerenádot, (amely nem nekem szól), és mélységesen szégyellem magam. Szégyenkezem annak a pedagógus társadalomnak a nevében, amelynek valaha tagja voltam, szégyenkezem, mint szülő, és mint ember.

Íme, mondom, a tévesen értelmezett szabadság, és a hamis felnőtté válás iskolapéldája.

Szabadság? Talán nem szabad mindent. Felnőttek-e ezek a fiatalok? Ha igen, mi vár arra a társadalomra, amelyben ilyenek a felnőttek? És mit várhatunk a gyermekektől?

Szól a szerenád. Szürkülettől hajnalig. Csoportosan vonulnak napjaink ifjú titánjai, önbizalmuk, hülyeségük és neveletlenségük magaslatán, magabiztosan bőgve ablakom alatt, folyamatosan és ütemesen tapsolva mellé a taktust: „B... meg a k... anyádat!” Valóban szépen tagolható ütemhangsúlyos verssor, de könyörgöm, nem tudnak költőibbet kitalálni?

Persze, azt mondják, szentfazék, prűd banya, aki ilyet papol. De mit szólna apuka, anyuka, ha őneki kellene ezt hallgatnia hajnalig?

Esti munkám holnapra halasztom, talán véget ér az éjjelizene, s végre ismét normális időben alhatunk, élhetünk. Ma azonban, jobb híján, úgy kettő körül, amikor csend lesz, fáradtan hajtom álomra a fejem, s csupán reménykedem: szamárbőgés nem hallik a mennybe!

Megtekintések: 599

Tetszik

0 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Kercsó Alpár Május 5, 2011, 9:51am: Amikor én érettségiztem, más világ volt. Bezzeg az én időmben…! Azt hiszem, nem azért voltunk szendébbek, látszólag jobban neveltek, „kulturáltabbak”, visszafogottabbak, mert belőlünk az fakadt, hanem a világ akkor annyit engedett nekünk, a korlátok voltak szűkebbek. Nem voltunk jobbak, sem rosszabbak, csak kicsit mások. Ahogyan az a világ sem volt sem jobb, sem rosszabb, csak más. És talán ez így van a történelem kezdete óta.

A ’60-as évek hippi nemzedéke Amerikában (lásd pl. Hair) a mai Amerika meghatározó politikai, gazdasági vezető rétegét adja. Megszelídültek, besoroltak? Vélhetően igen.

A fiam Magyarország egyik legpatinásabb és legszigorúbbb gimnáziumában/kollégiumában végzett. Társaival végiglázadták a súlyos kötöttségekkel járó négy évet, amint egyetlen percre kiszabadulhattak a merev fegyelemből, rögtön jött a kocsma és a kevésbé szalonképes nyelvi cirádák. Érettségi után „szabaddá” lett, és megszelídült. Talán mindnyájuknak ez a sorsa. És ez a mi legszebb reményünk… Nagyon sok jó fej van közöttük, és persze kevésbé jó is találtatik. Ahogyan az mifelénk is volt. Csak mi, korosabbak, már belemerevedtünk a nem túl rózsás mindennapi valóságba, ők még nem. Szerencséjükre! Minket már megszelidített saját világunk, és nem csak kedves szóval, számukra az idomítás ezután jön. Hátha sikerül valamit megőrizniük ifjúságukból!

Hozzászólt Dierich/Orban Zsuzsa Április 28, 2011, 10:41pm: Nekem nagyon is ismerös mindaz, amit leirtal. En 10 eve Nyugatnemeto.-ban lakom, es el vagyok borzadva, milyen gyenge az iskola, otthon 1-2 evvel elöbbre vannak az anyaggal, a tudassal. A magabiztossagot valosaggal nevelik, de ha az tudatlansaggal tarsul, akkor az eredmeny katasztrofalis.Lanyomat a legerösebb gimnaziumba kell adnom, ha egy jo nevelest es oktatast akarok. Megallapitott teny, hogy 20 ev alatt a szakmakezdök ismeretei 30 %-al csökkentek,de önbizalmuk az egekben van.

Hozzászólt Nagy Magdolna Április 21, 2011, 1:48pm: Hangozhatna ez így is: Jó éjszakát kell mondani,

                                   nem kell az álmot rontani.

                                   Jó éjszakát szép szőke lány,

                                   Felőlem szépet álmodjál.

Minket erre tanítottak tanáraink (még). :)

Hozzászólt Andre Ilona-Ibolya Április 21, 2011, 1:20pm: Lehet, hogy rossz környéken laksz. Nevezzük ezt ki vigasztalásnak. :)

Gyakran hüledezek én is az új nemzedék viselkedésén, de az is rögtön eszembe jut, hogy nem a Marsról kaptuk őket ajándékba, hanem a mi 'munkánk' eredményei ők, az, ahogy élnek, gondolkoznak, beszélnek.

És van köztük sok szép értelmes gyerek is. Én pl. határozottan élvezem, amikor az érettségire készülő fiam barátai feljönnek hozzánk, és belelendülnek a nagy dumába versről, irodalomról, vallásról, mindenről. Jó, elhangzik közben a bé betűs kötőszó is elég gyakran, de nem ez a jellemző.