Tragikus körülmények között elhunyt Cs.Gyimesi Éva. Az irodalomtörténészt hétfőn, Kolozsváron érte a halál 65 éves korában.

Cs. Gyimesi Éva (1945-2011)

Cs. Gyimesi Éva 1945. szeptember 11-én született Kolozsváron. 1968-ban szerzett diplomát magyar nyelv és irodalom szakon. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar…

Aranyszemű október

valaha volt nagy szenvedélyek

       tündöklő ihletője,

mosolyod ma, mint bágyasztó béke

ömlik be közönyöm ablakán,

aranyszemű október

                  holdhajú asszony,

érett, ezersárga nyugalmú,

dús idomú, facér nimfám,

szédíts a télbe észrevétlen,

itt ólálkodó öregségem

merítsd mézedbe, édesítsed

szerelemem tükrét fényesítsed,

aranyszemű…

 Nem jár itt senki,

csak a homály keze kutakodik a lombokon,…

Szombat van, reggel, vásárolok. Állunk a mini-diszkont ajtajában. Sorban állunk, mert a helyiség igen pici, nem férünk be. Sokan vagyunk. A fiatalember, aki délelőtti egészségügyi sétáját végzi kedvenc vérebével, megáll mellettünk. A bájos kutyus (lehet úgy 80 kiló) flegmatikusan, békésen méreget bennünket. Gazdája szemlátomást állatvédő: nem tűri, hogy kutyuskáját szájkosárral kínozzák, így inkább a kezében lóbázza azt.…

„Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább” - így kezdi Ady Endre „Üzenet egykori iskolámba” című versét. Manapság ez az ujjongás már áprilisra-májusra esik, s meg kell jegyeznem: nem mindenkinek kellemes.

Lehet, hogy rossz környéken lakom, lehet, hogy túl sok errefele a nem igazán közkedvelt pedagógus, különben mivel magyarázhatnám azt az ocsmányság-áradatot, ami napok óta beömlik esténként az ablakomon.

Este hét óra után előkészíthetném a füldugót, de éppen nincs kéznél. Így…

Amikor beköltöztünk a panellakásba, és ismerőseim hosszasan mesélték nekünk a csótány- és svábbogár-sztorikat, bizonyos voltam benne: ezek amolyan panelos „horgászmesék”, nincs is ennyi rovar a világon. De azért elhívtam a csótányirtókat. Ők kijöttek, akkurátosan bepreckeltek mindent,…

Javasolom, építsék át a telefonfülkéket. Legyenek az oldalfalak átláthatatlan, törhetetlen és hangszigetelt anyagból. Az ajtók legyenek belülről zárhatók, és a kabin falai érjenek a földig. Az ötlet nem légből kapott, a gyakorlat, a kényszer követelné meg ezt, ahhoz, hogy a fülkéket rendeltetésszerűen lehessen használni. Így ugyanis nem kellene hetente újraüvegezni, ha idegesebb honfitársaink a sikertelen beszélgetés, vagy a túlöntött alkohol okozta dühüket itt élik ki. Továbbá nem…

Hurrá, itt a báli szezon! Farsang van, életem fő kérdése az lett, hogy mit vegyek fel. Mert bálozni muszáj! (Akárcsak hajózni.) Már csak azért is, mert nem maradhatok ki a nagy jótékonysági kampányból.

Nézzék csak meg a műsorokat! Országszerte mindenütt nagy mulatságokat rendeznek, valamennyit valakik javára. Eddig csak az volt, hogy délutáni álmomból tízforintos képeslapokat hatvanért árusító férfiú zaklatott fel, vettem is belőle, így segítettem inkubátorokat vásárolni; aztán…

Anyai nagyszüleim egy távoli marosmenti faluban, Marosvécsen laktak. Itt ringott a ’30-as években az Erdélyi Helikon bölcsője, s a szülőatya, báró Kemény János mellett nagyapám is ott bábáskodott a korszak legjelentősebb erdélyi íróit összefogó társaság megszületésénél. A történet előzménye, hogy a kolozsvári Protestáns Teológiára együtt járt a báróval. Egy életre szóló barátság szövődött az igen értelmes és szorgalmas görgényi parasztfiú, és az ősi erdélyi…

A szünidőket általában a nagyszüleimnél töltöttem. Apai nagyapámat nem ismertem, meghalt nem sokkal azután, hogy sebesülten, betegen hazaszökött a katonai kórházból a második világháború utolsó hónapjaiban. Állítólag még egyszer látni szerette volna a családját. Ahogyan ma visszagondolok nagyanyámra, kicsi, törékeny termetű asszony volt, ezüstösen csillogó hófehér haját apró kontyba csavarta a feje búbján, mindig kötényt és sötét fejkendőt hordott. Hét gyermeket szült, öt…

I.

Messze van már az az angolparkszerű csodálatos kert és az üdezöld, gyepes udvar, amelyek gyermekkorom első, világra csodálkozó emlékeit körítik. A pákéi paplak…

Kutyuli a napokban múlt két éves, több mint fél mázsa és egy ideje rettegésben tartja a környéket. Eddig békés, csendes…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki nem tudott úszni. Egy napon a folyóparton sétált,

túl közel merészkedett a marthoz, és a vízbe esett. A közelben horgászok ültek

a parton.

-…

(Pech Ödön levele)…