Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Temetőben

Atyánkfia szereti a temetőket. Fél gyermekkorát egy csónakfejfás, orgonabokros, meg szomorúfüzes sírkert mellett töltötte. Akkor még nem tudta, hogy a szélén, csupán kétháznyira tőlük, miért olyan elhanyagoltak azok a furcsa feliratos, dülöngő sírkövek, számára csak a mindennapos bandázás meg focizás – a kapufát két-két márványkő képezte - helyszíne volt a temető e félreeső, kissé hepehupás része.

Bárhol is jár a világban atyánkfia, szeret kószálni a holtak városában. Mert szinte mindenütt megérinti valami különleges érzés, sétáljon a házsongárdi csöndben, a sokemeletnyi prágai zsidó temetőben, vagy mindenéves zarándoklata helyszínén, Csekében.

Talán ekkor elhunyt szerettei miatt, különösen a késő őszi, kora téli temetőt kedveli. Sajátos fénye, színe, illata, íze van ilyenkor a cinteremnek! Legutóbb, pár éve, Szabó Magda búcsúztatásakor kerítette hatalmába, már-már katartikusan, egy különleges élmény. Éppen pilinkézni kezdett a hó, óalmáriumok illatát, meg télire eltett birsalmák ízét érezte, és akkor, a lelkész ámenjére – túlparti válaszként – váratlanul rázendített egy varjúraj.

Csupán az ősz egy napját, a hivatalos halottünnepet nem kedveli atyánkfia. Zavarja a modernkori, barbár tülekedés, az elüzletiesedett halottkultusz, újgazdagék sírkerti versengése, a rőfnyi mécsesek. Sajnálja, hogy a halottak napja mára sajátos, újmódi piknikké vált: rég nem látott családtagok borulnak össze, tartanak élménybeszámolót az elmúlt év történéseiből, itt-ott vaku villan, bemutatják az unokát meg az új vőt, vagy a leendő arát. Közben némi enni-innivaló is előkerül a szatyorból, hiszen, mondják „messziről jöttünk, megéheztünk, fogyasszatok ti is, szívesen adjuk”, s végül „találkozunk jövőre, ugyanitt”.

Ennyi.

Ha teheti, ilyenkor csak késő este megy ki szeretteihez, mikor a mécscsillagok már szinte összeérnek égi tükreikkel, s csupán az éji madár suhanása hallszik, és ekkor, kissé fázósan összehúzódva, a meredező csillagok alatt, végre csöndben elbeszélget velük.

Megtekintések: 797

Tetszik

15 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt SZÉKELY ILONA Október 31, 2011, 4:09pm

Hozzászólt SZÉKELY ILONA Október 31, 2011, 4:06pm: Az írás szép-van is benne igazság...de mégis azt gondolom ,hogy jó találkozni az élő rokonokkal,barátokkal és együtt emlékezni az elhunytra-talán az sem baj,ha elmesélünk dolgokat----én is el szoktam mesélni Szüleimnek minden Halottak napján(mert sajnos a távolság miatt egy évben csak egyszer tudok sírjukhoz menni) ,hogy mi történt az elmúlt évben.Biztosan van olyan ,aki megmosolyog ezért...de nekem igy esik jól.

Gabipapának mélyegyüttérzésemet fejezem ki ,adjon a Jóisten vigasztalást!

Hozzászólt Radics Pálné,Medgyessy Éva Október 31, 2011, 12:47pm: Igen,az utolsó bekezdés szerint én is késő este megyek ki a Szeretteimhez,amikor a"mécscsillagok már szinte összeérnek égi tükreikkel" és csönd vesz körül.

Köszönet a sorokért.

Hozzászólt v.lvg.Márk Gábor Viktor Október 29, 2011, 9:33am: Most különösen érzékenyen érint a Halottak Napja, mert most egy éve hogy 45 évesen elhunyt leányunk. -Két fia és egy kis leányunoka maradt árván utána. Nincs nagyobb fájdalom, mint szülőnek temetni el gyermekét.

E nagy fájdalom ihletett meg íly módon, Közreadom:

Bánatos anya a hant előtt

Mária siratta így fiát..

Vándor, ki megállsz e fejfánál

rebegj el egy imát..... Gabipapa

Hozzászólt Csiky József Dody Október 28, 2011, 7:04pm: Részben egyetértek a szépen leírt gondolatokkal. A halottak napi kultusz elharapodzott a különböző üzleti fogások miatt.Ellenben megemlékezni, LEGALÁBB egyszer évente, ünnepélyes keretek között, amikor a nagy család összegyűl,szükséges és jó dolog . Az ünnepi szertertás és ima végeztével pedig , jól esik a rég nem látott rokonokkal találkozni esetleg röviden elbeszélgetni.Ezeket a szokásokat pont a szeretteinktől tanultuk . Nyugodjanak békében.

Hozzászólt Fekete Erzsébet Október 28, 2011, 6:06pm: "...végre csöndben elbeszélget velük."

Atyánkfia a lélek embere. Neki, Neked, Magunknak a közeledő emléknapra:

Angyalillatú

álmok

üzennek,

messzi magasból muzsikálnak.

Koppanása koromrögöknek:

lét-érdes visszhang és holló-ének.

Köd fénye ráhull,

hamuvá árvul

csillagcsodája

a teremtésnek -

harangszó hallik,

kopjafa hajlik,

mementóként -

az enyészetnek.

Hozzászólt Kaveggia Maria Október 28, 2011, 3:06pm: Mely gondolatok,nagyon szepen leirva.

Hozzászólt Gálffy Mária Október 28, 2011, 12:37pm: Egyetértek úgy Sándorral,mint Gáborral .Kolozsvári lévén,nagy szívfájdalmam a Házsongárd-i temető oda nem illő,hivalkodó építményei.Tudatosan nem síremléket írtam,mert nem azok.Sok,sok tíz évvel ezelőtt őszinte áhítattal néztem FEL nagyjaink ,vagy csak egyszerű elődeink emlékhelyeire.Szép volt,visszafogott,merengésre,visszaemlékezésre ihlető.Ma ,ott,ebből az érzésből semmi nem maradt,csak egy keserű,tehetetlen harag.Lehet,hogy megfeddtek ezekért a sorokért,de úgy érzem,hogy ezen az oldalon mindannyian az őszinte érzéseinket írjuk le.

Ettől eltekintve,elhunyt szeretteinknek adjon a Jó Isten örök nyugodalmat!!!

Hozzászólt Nagy Zsuzsa Október 28, 2011, 10:39am: Szívemhez szólt az írás. Köszönöm...de engem most a Márk Gábor sorai késztettek írásra.

Mint -majd' minden- erdélyi mi is elzarándokolunk évente legalább egyszer otthon maradt szeretteinkhez a házsongárdi temetőbe. Más alkalmakkor is, ha itthonról hazavisz utunk. És nekünk is sérti szemünket a nem halottakhoz illő pompa. Az esti Házsongárd képe él bennünk, amikor nem látszik más, csak az ezernyi kis gyertyafény, jelképezve, hogy akikért égnek, már mind egyformák. Gazdagságuk abban van, hogy hányan és hányszor emlékeznek rájuk. Mert ahogy írta kedves Gábor, gyászolni lélekben kell.

Az idén -először- nem leszünk otthon halottak napján. Kedveseink ott fenn tudni fogják, hogy miért. De gondolataink hazaszállnak és az itt gyújtott gyertyák fénye -talán- haza világít.

Hozzászólt grama janos Október 28, 2011, 10:34am: Igazad van. Az utobbi időben már a rokonság találkozó helye lett a temető. Évről évre itt találkozunk, akik régen elköltöztek máshova.Ezt nem kell rosznak venni. Az ősök gyökere az ami összetart bennünket. Ez lett a temető.