VÁR-LAKI BEÜTÉSEK 

A vár-laki beütések egyikében mondá a

hang: „Takard le képeiddel az Idő festette

szürke falakat.” Áltatom magam a csendben.

Várok valakire, hogy megtőrje a csendet,

és fényt varázsoljon a romantikának vélt

szürke hangulatba. Leülök a kellékek

halmazára,  fölidézem Zeuxisz és a krotóni

lányok esetét: „A görög festő nem a legszebb

lányt választotta modellként, hanem a város

hat legszebb lányát, hogy azok legszebb

testrészeit festményén egyesítve, létrehozzon

egy hetediket, a tökéletest.” A tökéletest

szeretném megvalósítani. Vencenzo Dante

arra buzdítja a festőket, ne csak utánozni,

hanem fölülmulni is törekedjenek a

természetet. Battista Armeni is eképpen érvel:

„Nevetséges, ami természetes.” Ébredek a

játékból, és az érzelmemre  hallgatok. Szabad

teret adok a színeknek, és fölszabadítom a  

formákat, a tartalomról lerángatom a

bájdugdosó kendőt. A műterem falait

beragyogja a fény.