Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

XV. Lajos asztalánál

Atyánkfiát már fiúcska korában megérintette az élő történelem. Odaát, a trianoni határ szatmári oldalán, nagyszüleinél nyaralva mindig tátott szájjal hallgatta a felnőttek beszélgetését - nem mese ez, gyermek! - a háborúkról s a két békekötésről, mely e háborúkat lezárta. Már kisgyermekként érezte, hogy itt valami szörnyű igazságtalanság történt velünk, s nem értette, hogy papának miért kell románul beszélnie, ha a néptanácshoz megy, vagy jegyet vált az állomáson, mikor a hivatalnok és a vasutas is magyar - egyedül a milic nem az.

Anyai nagyapja mindig azzal a "rongy emberrel", a vörös gróffal kezdte történeteit, s Kádárral, meg az elhíresült marosvásárhelyi beszéddel fejezte be. "Eladtak bennünket! Négy boldog évünk volt csak, mikor újra magyarok lehettünk" - mondta, s legyintett. Az apai nagyapa, aki négy állam hadseregének volt tényleges katonája meg szekundált, apró történetekkel színesítve a fő szálat (hogyan sorozták be "önkéntesnek" a Piave poklából éppen hazatérő bakát Kun Béláék, vagy hogyan akartak belőle őrmestert kreálni a román királyi hadseregben, s hogyan is építették az Árpád-vonalat Horthy alatt).

Atyánkfia egy életre megjegyezte magának 1920. június 4-ét, a magyar történelem Mohácsnál és Világosnál is sötétebb dátumát, s 1947. február 10-ét, amikor - úgy tűnik, immár egyszer s mindenkorra - bevégeztetett.

Mesélnek-e ma unokáiknak az öregek? Gyermekeink honnan ismerhetik meg a magyarság legújabb kori igaz történetét? Ideológiákkal átitatott tankönyvekből, ilyen-olyan szemléletű történelmi munkákból? Aligha! A 64 vármegyések szent hevülettel tüntettek pár éve a Kis Trianon palota előtt - mert így tanulták! - a Nagy Trianon helyett, a párizsi béke 60. évfordulóján meg arról beszélt a rádióban egy neves történész asszony, hogy a Luxemburg palotában írták alá az okmányt, holott amint azt a "munkás ruhás" szemtanú, Illyés Gyula megörökítette: a világtörténelem e fertályórás intermezzójára a Külügyminisztérium Óratermében, meg az abból nyíló szalonban került sor, XV. Lajos asztalánál.

Atyánkfia már csak abban reménykedik, hogy egyre több fiatal olvassa majd Tormay Cécile '19-es, Illyés, Cs. Szabó és Márai '47-es eredeti naplójegyzeteit, hogy tisztábban lásson múltat s jövőt.

(A felvételek Debrecenben, a Trianon-emlékműnél, a Magyar Fájdalom szobránál készültek 2006-ban.)

Megtekintések: 70

Tetszik

1 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 29, 2011, 8:24pm: Ő és a hozzá hasonló fiatal tanárok hatalmas lelkesedéssel mentek Észak-Erdélybe, a "visszaút" azonban már nem volt ilyen örömteli.

A repatriálók közül már az általános iskolában is találkoztunk hasonló sorsúakkal: a mi igazgatónk pl. előzőleg a Székelyföldön volt egy neves gimnáziumi igazgatója.

Hozzászólt Nagy Magdolna Május 29, 2011, 8:10pm: Vajon milyen szívvel tette? Nem mesélt Nektek erről?

Bocsi, hogy viccelődtem az ingázással:)

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 29, 2011, 7:11pm: Dr. Tóth Béla a második bécsi döntés után került - fiatal tanárként - a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumba, aztán '45-ben vissza kellett jönnie Debrecenbe...

Hozzászólt Nagy Magdolna Május 29, 2011, 6:31pm: Eljöhetett volna Nagyenyedre is, mert a mi fiatal, akkor diplomázott tanárnőnk és osztálfőnöknőnk egyben, nem tette felejtehetelenné ezt a tantárgyat. Azért szerettük, hozzánk nőtt az öt év alatt, és mi hozzá. Nagyon szépen festett, az tény.

Milyen kicsi a világ ilyenkor! Székelyudvarhely és Debrecen között ingázott.:)

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 29, 2011, 6:03pm: Kedves Magdolna! Szerencsésnek mondhatjuk magunkat (Boros Madival egyetemben), mert nekünk a Debreceni Református Kollégiumban azért a régi tanárok megtanítottak egy s mást... A múltkor szóba hoztad Kányádit. Csak példaképpen írom, hogy neki, mármint Sándor bácsinak Székelyudvarhelyen ugyanaz a dr. Tóth Béla volt az osztályfőnöke, aki nekünk Debrecenben a művészettörténetet tanította...

Hozzászólt Nagy Magdolna Május 29, 2011, 3:51pm: Köszönjük a nagyon tömör és velős történelem leckét, bizony nagyon ránk (rám) fér, mert csak innen-onnan kapisgálunk valamit, de tanulni sohasem tanultuk, semmilyen formában. Nagyon jó, hogy van ki mesél nekünk megtörtént, elkendőzött igazságokat.:)

Hozzászólt Boros Magdolna Május 29, 2011, 1:38pm: Mesélnek-e ma az idősebbek unokáiknak, legújabb kori történelmünkről? Sajnos, a mi generációnknak is sok pótolni valója van .Át nem éltük, iskolában nem tanították.Ezért olvastam én is nagy érdeklődéssel Tormay Cécile Bújdosó könyvét.Ő átélte és bemutatta,az első világháborút követően ,az ország összeomlását,a két forradalmat,okokat és felelősöket amiknek egyenes következménye lett Trianon.Nem véletlen, hogy 50 éven át indexen tartották,zárolt anyagként kezelték.