Lássátok be végre

mi mindent mindig újra kezdünk.

Este ha lefekszünk

reggel új erővel felkelünk.

Ha ármányok győznek

mi elvérzünk, s újra születünk.

Gyilkolják hitünket

s mi tűrjük, s keresztre feszülünk.

Oly sokszor gyaláztak

de álltuk, s védtük magyar hazánk.

Nem lehet ez másképp

s nap fel kell, és este továbblép.

Tél után jő tavasz

s kikelet hozza új-napokat.

Nyár lehet…

Istenem, ha egyszer visszatérek,

s kérlek alázattal majd titeket

visszafogadtok? Lesz, még ki szeret?



Mert most lelkemben félelem tombol,

az emberbe vett hit, veszik, romból,

emberek kérnek, s a hit leomol.



Küzdök, vívok, reményért harcolok,

s csattog felettem akaróitok,

s ettől szeretni én bátrabb vagyok,

hazámfiai ti irántatok,

bármennyire is most átkozódtok.



Nem lehet, hogy egy nemzet essen el,

áldemokráciák vad tüzében,…

A szeretet embernek legszebb szó,

lelkében, hitében parancsoló.

Nélküle az ember semmit sem ér,

magányos, tévedt, remeteként él.



Szeretni kell valakit, úgy mindig,

mint, hőn szerettük forrásból inni,

vagy, mint látni a virágot nyílni,

erdőknek aljából égre nézni.



Szeretni kell az esendő embert,

a bűnöst, a hitben megtévedtet,  

hisz e tiszta érzés mi vezethet,

eltévelygett útról megtéríthet.



A szeretettel, semmi fel nem…

Nemzetednek töretlenül

Maradj meg te magyar,

S föld mely hazád, és szült téged

Nélküled mind kihal.



Nyitva a világ kapui

Mehetsz, most merre látsz.

Sem ember, sem a Jóisten

Nem ró meg érte már.



Hun-föld is elveszik lassan

Mely ősi földed volt,

S bárhogy Isten rendelkezett

Veszik el hősi múlt.



Hol vannak a bátor-hősök

Nemzet katonái,

Kik őrizték szabadságát

Hazánknak dicsfényit.



Szó, mely az…

Jártál e te SZENT ANNA tó partján?

Néztél e le, titoknak mélyére?

Mit rejt lent a tó neked, székelynek?

ha az sötét, s láthatatlanná vált?



Egy nép sorsa nyugszik tó aljában,

mint csillag égnek magasságában,

aranyhalak őrzik a múlt arcát,

felszínén úszva hattyúk dala szállt.



Tizenkét leány szép legendája,

Isten szentséges igazsága.

Az irigység tanúsága képen,

történetét őrzi tó ott régen.



Szemek fürkészik víznek…

Ma hálát mondok én Istenem:

hogy hitet, s szerelmet adtál nekem,

s mint látható fájdalmat, s bánatot,

s szemet, s mi bánattól ejt könnyeket.



Engedted, hogy a természettel legyek:

tavasz idusán kiteljesedjek,

május rózsáiban elaléljak,

s búzavirágok közt tündököljek.



Boldogság volt a nyarakkal élni,

nap melegét szívemen érezni,

sárga-búza kalászában érni,

s kenyérrel életeket menteni.



Azt sem bánom, hogy ősz lett…

Egy hársfa alatt, kopott padon,

ült roggyantan magában az ősz,

gondolatai kalandoztak valahol.

Nem értette, hogy történhet meg,

hogy a nyár szembe szegült vele,

makacsul őrizte virágait,

küldte őellene álmait.

Járt, kelt, s útján virágok nyíltak,

színvilágukkal kápráztattak,

nem engedtek őszülő vágynak,

nyárasszonyával csókolóztak.

Itt táncolt előtte gyönyörrel

csábítva…

Csak egy múló árnyék vagyok e világban,

ki a fénytől hol kisebb, s nagyobb múlásban.

Nem vagyok több mint fűszál alföldi réten,

s mint magányos fenyő hegynek tetejében.

Ha gondolatokat, szavakkal is szóltam,

elszállt, semmivé lett, lélektudatokban.

Küzdöttem, verekedtem, mindig hittem,

hogy nem hiába való múló létem.

Hittem, hogy tartozom egy nemzetemhez,

lelkemnek oly szerelmes véreimhez.

De ahogy lassan őszbe borul fejem,

sorsunknak…

Ha majd úgy érzed, hogy nem bírod tovább,

ha majd a bánat szívedben ver tanyát,

ha majd nem érted magyaroknak szavát,

s elhagy a nap, s nem látod a hold arcát.

S ha a szeretet téged kardélre hány,

s ki téged szeretett mind tovább áll,

állj meg egy pillanatra, szállj magadba,

keresd a Jóistent, keresd lelkedben.

Fordulj Őhozzá, s imádkozz csendesen.



Mi atyánk ki vagy a menyekben

ha úgy érzed a magány mind rád szakadt,

ha kérdésekre…

Újra zord őszi szelek járnak

szél-tépett fák, s kopár hegyek között,

nekem, mégis szépen kacarásznak

vándorlásom lombjai között.

Elmúlás szívemben ver

remegő fájdalmat, s körbefonja,

őszi-vágyak szellőzenéjét,

s elmereng a múló napokban.

Lehet hallom majd a dallamot

szelők susogásán muzsikálva,

szép magyar világban, hazánkban

könnyek hullnak szavak nyomában.

Nem lesz annál semmi, mi tisztább,

érzésben, lélekben, életben,

szeretett…