Nincs mit tagadni, balul indult a napja. Özvegy Srimm Gyuláné általában a keddi napokat szokta volt kiválasztani arra, hogy bérlői szobáit a többi szobákkal egyetemben takarítás címen mindent elsöprő hadműveleti Tóth Tihamér fogorvosnál

területté változtassa. Nem kupleráj ez kérem, szokta ilyenkor az őrületbe kergetni a kis cselédet a szobaurakkal egyetemben. Ekkor mindenki, aki teheti szomorúan bár, de gyáván megfutamodik. Mert mi is lenne kedvesebb testnek és léleknek egy kiadós…

Folytatás

Zentán, az ó-temető egy eldugott sarkában van egy sír. Fekete márvány obeliszkjén egy megkopott név áll: Mangurás Mariska. Alatta csak ennyi „Téged még az orgonák is siratnak.” E leányról szól ez a történet.

1849-et írtak, mikor Jelacic horvát bán hadteste bevonult a Délvidékre. Március volt, olyan bolond és szeles. A zentai Fő utcán csak úgy lobogott a szalag az asszonyok főkötőjén. A bámészkodó nép gyanakodva nézte a vonuló katonákat, még nem feledték a véres februári…

Folytatás

Apa elment



Apa hajnalban ment el. Az aprócska nesz, ahogyan a zár olajozott nyelve a helyére kattant, csak őt ébresztette fel, anya ágya felöl szelíd szuszogás hallatszott.

Anya úgy alszik, mint Frédi, az öreg kandúr, elnyúlik az oldalán, csak őszülő tincsei kandikálnak ki a füléig húzott takaró alól.

Próbálta kitalálni, hány óra lehet, de az esti vihar után az elektromos óra csak vörösen pulzált, fénye megbicsaklott tolószéke krómozott kerekén. Ez a szín, ez az agresszív,… Folytatás