Kedves Barátunk, Tisztelt Támogatónk!

Szeretettel kívánunk Önnek és kedves családjának áldott, békés húsvéti ünnepet!

Szívből köszönjük támogatását, amely több tucat gyerekotthon lakóinak, valamint idős emberek és rászoruló családok százainak aranyozza be ünnep- és hétköznapjait.

Gondoljon rájuk,…

A kilencvenes évek végén pár jegyzőkönyvecskére leltem nagyszüleim padlásán. Azóta gyakran forgatom ennek az Észak-erdélyi fiatalembernek a naplóköteteit, melyet még szülőfalujában kezdett el írni. Az akkor éppen 21 éves levente november 16-tól már a 8/II. 6. számú honvédezred katonája, Szombathelyen. Nyitott szemmel és érzékeny lélekkel élte át a II. világháború utolsó félévét az amerikai-német fronton, a hadifogságot Franciaországban, majd a szabadulást a Mailly-le-Camp-i fogolytáborból,…

„Hát, ami igaz, igaz! Elmehetnék …” – gondolta magában fejét súrolgatva Matyi. Kati, a felesége, reggel óta rajta köszörülte a nyelvét.

„Te gyáva, te élhetetlen! Egyszer csinálhatnál valamit, amivel nekem segíthetnél, te mulya! Csak odamész, makogsz valami húsvéti versfélét és megöntözöd őket. (Erdélyben a húsvéti locsolás - öntözés.) Aztán ne sajnáld a kölnit! Hallottad?…

Szabadon élni vagy szabadságért meghalni

Tisztelt honfitársak, keresztény magyar testvérek!

A legújabb kutatások szerint 1848 március 15-én, amikor a Pilvax kávéházból a forrófejű pesti srácok elindultak a Hatvani utcába Landerer és Heckenast nyomdája elé, az útközben többezres tömeg élén, hogy kinyomtassák a 12 pontot, Landerer Lajos nyomdász cenzori láttamozást kért. Megszeppenve álltak előtte, aki pecsét nélkül nem akarta kinyomtatni a programot. Aztán amikor a nép…

Nem csak télen, nyáron is – ha tehettük – jártuk a hegyeket. A havast. Az egyszerű élet, a tiszta levegő, a kakukkfű illata, a fenyők közül elé bújó ködök, a szamóca piros pettyecskéi, az áfonya sötétkékje, a csend suhogása olyan vonzerőt jelentett, hogy fáradságot nem kímélve kapaszkodtunk fel a Hargita, a Görgényi havasok, az…

Amálka megigazította a félrebillent kontyot, miután többször is úgy tűnt, hogy nincs a helyén. Nem állt oda, ahogyan szerette volna. Arra gondolt, mi lesz, ha a férje belép, s úgy néz rá, mint egy madárijesztőre. Mindjárt érkeznie kell. Alig várja, hogy láthassa. Hajnal óta fenn van, készülődik, süt-főz, rendet rak, takarít.

Már százszor letörölte a port mindenről, folyton kinéz az ablakon, de a kedves csak nem jön. Máskor idejében meg szokott jönni. Hosszú az út az igaz, volt, amikor…

Már másodszor vagyok itt Debrecenben, a Kossuth utca 1. szám alatti kiállítóteremben, gyönyörködni az „Újraírt népművészet” kiállítás remekeiben. A tárlat akár az In memoriam Makoldi Sándor címet is viselhetné, hiszen a tavaly elhunyt mester szellemi körének kortárs népművészeti tárgyait tárják elénk a rendezők. Míves fafaragások, keresztszemesek, kerámiák, nemezalkotások, mézeskalácsok, kovácsolt-, szaru- és tojásírásos munkák, fotók s természetesen Makoldi képei és festett kazettái vesznek…

A szónok a kultúrház színpada felé tartott, s amikor sikerült fölmásznia az emelvényre, az első dolga az volt, hogy a tömeg szemébe nézett. Tudta, hogy teheti, hisz senki nem mer visszanézni, s valóban, a tömeg szemlesütve, alázattal várta a szemle végét.

- Kedves elvtársak! - kezdte beszédét a szónok. - A ló, a tehén, a disznó, a pipe, az ősi ház, a vese, a becsület… ha jól fizet valaki, miért ne lenne eladó, és miért ne lenne eladó az utca, a patak, a patak partján levő bokor,…

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Szarka Felicia, külsőrekecsini csángó tanítónőnek tavaly ősszel leégett a háza. Az újjáépítés támogatására kezdeményezett az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány gyűjtést.

Február 10-én, a 2018-as budapesti Csángó Bál délelőttjén személyesen adtuk át Szarka…

Január utolsó napján a Fonó Budai Zeneház vendégei voltunk, szép számú érdeklődő előtt meséltünk karácsonyi szeretetakciónkról és alapítványunk tevékenységéről. Az est folyamán önkénteseink meséltek egy-egy személyes történetet, vagy olyan tapasztalatot, amit akcióink során szereztek. 

Az élménybeszámolókat követően, nagy örömmel…

Ötszázötven éve, február 3-án hunyt el a könyvnyomtatás atyja szülővárosában, az egykori birodalmi fővárosban, Mainzban. A ferencesek templomában temették el, de később az épülettel együtt az ő sírja is megsemmisült.

Johannes mester (egy pénzverési joggal is felruházott patríciuscsalád sarja) valóságos polihisztor volt, nevét azonban legjelentősebb találmányáról, a könyvsajtóról ismerik mindenütt e földgolyón. Fő műve, a világ első nyomtatott könyvének számító…

Ne fuss…!

Olyan szekér után, ami nem vesz fel –, állítólag még Szokrátész bölcsességei között is szerepel ez a mondás. És milyen igaz. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Ha lekésted az egyiket, jön a másik. A székely bácsit is kérdezte valaki a regáti vonatállomáson: – Á plekát trenul? (Elment a vonat?) Á! (El) – volt a válasz...

Minek nyomulni olyan célokért, amelyek elérhetetlenek számodra, melyek túl magasak. Idegeled magad, beleölsz csomó energiát, hogy megtaláld, földre…

Mert van az úgy, hogy egy-egy szó, egy mondat, mondattöredék gyökeret ereszt bennünk. Mint szélfútta mag. Megkapaszkodik. Ott marad.

„Csillagúton üzenj nekem…”, énekli Pataki Attila. És nem csak ő. Most már bennem is él ez a hang. Valószínű még sokakban, ugyanúgy.

Mint egy belső visszhang. Újra és újra hallom. És nem számít, mit teszek éppen: a háttérben ott hallom ezt a…

     Három hete várom, hogy valaki azt mondja, ez egy rossz álom, aztán hamarosan felébredek, s megkönnyebbülve lélegzem fel: csak hallucináltam. Utána felveszem a telefont, órákig dumálunk a semmiről és mindenről, vagy messen látom, hogy elérhető, beszólok, hogy visszaszóljon, poénkodunk, de ha érezzük, baj van, komolyra fordítjuk a szót, és megbeszélünk egy mielőbbi…

Rabok  legyünk, vagy szabadok?

-gondolatok az ökumenikus imanyolcad alkalmából, 2018. január-

Mottó: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől!” (2Móz 15,6)

6.nap

Fil2, 1-4- senki se a maga hasznát nézze…

Lk. 12, 13-21: őrizkedjetek a kapzsiságtól...

 Valaki megszólította a tömegből: ,,Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget!’’ De ő…

http://www.3szek.ro/load/cikk/109199/balint_maria:_fustol_a_bakterhaz_tarca

Éppen negyvennapos volt elsőszülött fiam, amikor a Szent Korona hosszú és kényszerű távollét után végre hazatért.

Január 5-e volt, az Úr 1978. évében.

Véletlenül tudtam meg a nagy hírt, a koraesti gyorson. Nehéz szívvel hagytam otthon gyermeket-asszonyt, de mennem kellett, mert másnap reggel jelenésem volt, s nem szerettem a hajnali vonatozást. Ladányban már négy korosabb férfi ült a fülkében, hová bekéredzkedtem. Egyikük édesdeden aludt, az ablak melletti épp egy vaskos…

Hasznunkra vagy üdvünkre?

Ismerőseim közül többen rám kérdeztek az elmúlt napokban: miért nem írsz, elfogytak a betűk? Nem jön az ihlet? Kifogytál a témából? Lemerült az aku?...

Van némi  valóságtartalom, részigazság mindegyikben, de megnyugtatom őket: nem a ceruza hegye törött ki, nem a billentyűk betűi fogytak el. Inkább amolyan ünnepek utáni regenerálódás, a „való világ” hétköznapi feladatainak elintézése, no meg a lelkipásztori…

Egyszer volt valahol a világ kezdetén egy paradicsomi kert, tele gyönyörű növényekkel. Ez a kert azért lett megalkotva, hogy egy tökéletes férfinak és nőnek otthona legyen. A férfi és a nő kezdetben felhőtlenül boldog volt, bár egyikük sem volt képességei tudatában, mégis gond nélkül tudták azokat használni, éppen úgy, ahogy a szív is képes működni az irányításunk nélkül. Mindez szép és jó volt addig, míg egy nap a nő rá nem jött arra, hogy szabad akarattal rendelkezik. A kerti tónál…