A hazug

A legdrágább kincset a fiú az édesapjától

nem közjegyző által örökli át,…

                                      Fenyőfák

És ha már jó voltam dióért és erdei mogyoróért, akkor miért kell még

külön szaloncukorkáért is jónak lenni?

Istenem, miért adtad így, hogy majdnem mindig jónak kell lenni? Miért nem…

Almafák

Amíg odahaza éltem, édesanyám mindig noszogatott, hogy egyek a

finom, kásás almából, amely, ha jól megérett, itt-ott el is hasadt. De nekem

valahogy igen nehéz volt lenyelni a finom gyümölcsét. Ahányszor…

A titok

 

Az ember, a mezítlábas gyermekember nem tud parancsolni a szájának:

fütyölj száj, énekelj száj, vidámat, ropogóst. Sírni azt tudtam volna, de még…

A kereszt

Amikor az ember már nem bírja terhét, és keresztje súlya alatt

összerogy, mint Jézus Krisztus az ő keresztje alatt a Golgotán, akkor az

irgalmas Isten elküldi hozzá is az ő Cirenei…

A havason

Szent György napján csak az üljön fel a lajtorjás szekérre, ki az

édesanyai vagy testvéri szeretet nélkül meg tud élni, rá tudja bízni magát a

Teremtőre!…

A fecskékről

Nekünk több ezer, ravaszul kiválasztott, egymás mellé rakott hazug szó,

és több ölnyi, silány műtrágyával viríttatott, tűzpiros rózsa sem elég ahhoz,

hogy szerelmes szavainkat elhiggyék, de…

Boldogság

Mi a boldogság? Hát ez a boldogság, amikor hiszed, hogy a

lámpában a gáz soha nem fogy el, amikor úgy érzed, hogy Kovács

Apollónia csak neked énekel... .

 …

Örömmel osztom meg az Erdélyi Magyarok a Világban olvasóival a Boldogság című novellás könyvem huszonhárom novelláját egyenként. A lehetőséget köszönöm. 

Zonda Attila …

ÉNEKELJETEK! könyv 

Az Énekeljetek! című bestseller, önéletrajzi regényemet ajánlom minden magyar, de kiemelten az erdélyi magyarok figyelmébe. A négy fejezetet olyan sorrendben teszem közzé, ahogy a könyvben van, a cselekmény időrendi sorrendjében, az Erdélyi Magyarok a Világban oldalon. A lehetőséget és a kiemelést a szerkesztőnek…

Olténia

Énekeljetek! könyv, 2. rész 

Velem történt 1976-ban, amikor Romániában az a hírhedt, Cseáuseszku féle nacionál-

kommunista diktatúra dühöngött.

A katonai behívó megjött és már…

Bukarest 

Énekeljetek! könyv, Bukarest, 3. rész 

A tábor

Énekeljetek! könyv, 4., utolsó rész 

Románia legelmaradottabb részében, Olténiában egy központi város van, Krajova. Ide is

csak híradástechnikai átképzésre küldtek Plenicáról, ahova berukkoltam. A…

Bukarest

Énekeljetek! 3. rész

Már nem hányódtam sokat az oltyeánok fővárosában, Craiován. A regiment orvos-tisztje,

miután megvizsgált, úgy látta jónak, hogy a súlyos fejsérülés után nem maradhatok…

Az ágrólszakadt

Itt állok vele szemben, az egyik ágrólszakadt a másik ágrólszakadttal…

Nehéz volt az út fel a hegyre,

hátamon a világ súlya,

batyumban apró keresztek,

fájdalmak, gondok, szenvedések

és lábam alatt hegyes kövek.

A nap élesen sütött,

fénye vakító tűzgolyó,

ruhám alatt patakba folyt a víz

s szomjaztam, mint Krisztus

a kereszten, de nem vérrel,

könnyel verejtékeztem.

Így mentem fel a Golgotára.

Azt hittem, ott meg leszek váltva,

könnyedén, a bűntől megtisztulva

élek…

Mint turista szenvedélyesen járom a hegyeket, és ha lehetőségem adódik a barlangokat is. Mint keresztény (*) rendszeresen olvasom a Bibliát. Turázni, de a Bibliát olvasni is többféle képen lehet. Ha az ember a Bibliát, mint keresztény-turista, vagy mint turista-keresztény olvassa, megdöbbenve tapasztalja, hogy milyen nagy a leírt hegyek száma és egyik-másik milyen sokszor kerül említésre nagy, vagy kisebb bibliai történések színtereként. (Több mint

600 említés)…

Ma is, mint mindig, az embernek szüksége van reményre.

A tárgyaknak, növényeknek, állatoknak nincs szüksége reményre.

Azok anélkül is jól megvannak, tudnak létezni, tudnak élni, tudják élvezni a puszta létet. Az ember viszont remény nélkül nem tud létezni, nem tud élni, nem tud szeretni, s nem is képes hinni semmiben és senkiben.

A húsvéti ünnep mindenkinek jelent valamit.

A meggyőződéses Krisztus-követők legfőképpen Jézus szenvedését, hal…

                                                             Megettem a pigmeusokat



     A gyengébb idegzetűek kedvéért már első soraimban tudatom, hogy nem reggelire késsel-villával falatoztam meg jóízűen a tíz kicsi négert, ilyen kannibál megnyilvánulásaim ezidáig még nem voltak. Teljesen másról lesz itt szó.

    A pigmeusok megevése még egyetemista koromban történt, és tudáséhségem csillapítására szolgált.

    Én is annyit tudtam róluk, mint bárki más, már aki…