Van rá esély? Becsukódik az ajtó, pillantása fagyos, lába remeg...

Távolban zongora hangjai reszketnek, valami kezdetét veszi, valami rossz, félelmetes- hát, nem látja senki sem!

Tamás Tomi pólóját hajszárítóval szárítja, közben a havas esőt figyeli...

Száraz, felveszi... Végignéz magán, hát igen, felemás zokniban áll, letolt nadrággal. Már nem hallja a zongorát. Az asztalon egy kézzel faragott doboz – ő készítette a bátyának – fedele nyitva, benne megannyi emlék:…

Mindössze két hónappal ezelőtt érkezett. Már akkor szörnyű érzés kerített hatalmába, amikor megláttam törékeny testét, de azok az acélkék szemek, elárulták lelkének erejét... Sokszor láttam a házunkkal szemben, még megmaradt öreg diófa árnyékában kuporogni, még akkor is, amikor esett az eső, nem érdekelte vagy már annyira megtört, hogy nem is vette észre a hideg esőcseppek tűszúrásait... Igen, beköszöntött az ősz.

És egyszer csak, valahogy megtisztult, már nem láttam szemeiben a…

A szobámba indultam... A hajnali „nasival”, semmi különleges, csak egy kis szalmakrumpli, tükörtojással! 

A kedvenc filmemet szerettem volna megnézni: „Eli könyve”, szuper film, igaz már láttam legalább vagy hatszor, de kit érdekel- jobban mondva engem…

A titkok, én szeretem az ilyen kalandokat, az életben is így van, csak nem igazán figyelünk oda, mert pont magunkkal vagyunk elfoglalva és csak akkor jövünk rá, hogy valami hasonlót mi is átéltünk, vagy a közepén vagyunk életünk…

A hetedik kapu

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

I.

Az örök sárga fűtenger közepén,

koporsómra a Hold árnya vetül.

Éjjel-nappal égő fáklyák körében

kísért a múlt, feketén, legbelül.

Testetlenül, páraként, mert az éhség

szöges-őrlővel lelkem tiporja,

fűtenger, én vagyok felettem ragyog

a végtelen csillagmező, porba

névtelen lábnyomok, köztük az enyém,

betakar a korgó gyomrom hangja,

félelmem általa, végleg elvesztem.…

A hold sarlója

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Mögöttem a lenyugvó hold,

sápadt fátyla ezüstszínbe

borítja be a hajnali harmat,

vízcseppjeitől áztatott járdát.

E titokzatos fénytől, másképpen

látom magam körül a tárgyakat

s mellettem elhaladó, fénytelen

tekintettel, rám meredő embereket.

Hogy mit látok s mit érzek-

Nehéz lenne megmondanom.

Csak rám tört egy furcsa érzés,

valami van, amit még nem értek.

A hold sarlója…

A szerelmem
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Verítékben fürdik,
teliholdas éjszakán...
Legyőzött engem,
nyakamba lehel,
meg is érdemeltem...
--------------------------
Fejem, simogató karjában,
megpihen...

Most, ujjaim között, egerek ugatják a holdat

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Előttem térkép, olyan, mint egy szánalmas vérkép,

fehér és vörös vérsejtek cikáznak ide-oda,

néha a vörösek "v" alakzatot öltve, mint a légió,

lándzsahegyként szelik ketté a fehéreket...

Az örök harc, még itt is egy oly világban,

amiről szinte semmit nem tudunk, de általa

élünk, lélegzünk, s néha megjelenik arcunkon

egy mosoly, amit oly hamar felvált szemünkből…

"Ha én nem volnék, a világ megváltozna? Szavaimmal erőseb lenne a hit, ami még megmaradt?

---""---

Régen szerette a Karácsonyt, este kiürülnek az utcák, majd mindenki családi környezetben ünnepel. Igen, valamikor ilyenek voltak azok az esték... Állítólag olyankor kevesebb volt a rossz szó, a rossz gondolat.

Nagyon régen volt, amikor együtt volt a család, s ott voltak a barátok, még ha nem is imádkoztak, egyszerűen, boldogok voltak s ez által mindenki kiegyensúlyozottabb,…

... Ahogy kinyitottam a pinceajtót, egy végtelennek tűnő csigalépcsőt pillantottam meg, a félhomályban a kapcsoló után tapogatóztam a nyirkos, váladékos falon és akkor...

- Ki vagy te!- hallottam egy földöntúli sikolyt.

Nagy robajjal, recsegéssel becsapódott a pince ajtó. Valaki vagy valami meglökött s végtelennek tűnő percek teltek el ameddig végig gurultam a lépcsőn s végül valami ocsmány bűzös váladékkal teli tárolóban kötöttem ki...

Sűrűn vettem a levegőt. Elég! Kínomban…

Időtlen időkkel ezelőtt elérkezett a világmindenségnek megteremtődésének korszaka, amely a teremtés végtelenségében évezredeket, évszázadokat jelentett s nem öt napot!

Akkor még nem volt sejthető az űrben lassan összeálló lebegő gáz s gőztömeg milyen világot is fog létrehozni.

Hát igen, még jó volt a tudatlanság, mert még megmaradt a remény, hogy egy egészen rendkívüli és értékes világ alakulhat ki.

De amint ma már tudjuk, nem így lett!

---"---

Ezernyi kérdés…

Egyszer ott leszek

Írta: Attila-benczi és Tímea Holdosi

Az eső kopogását,

Te is hallani véled-

S megfogod a kezem,

Hogy soha ne féljek.

Néha én is félek,

De az égi szeretett

Itt van velünk…

Együtt vagyunk egészek!

Álmomban, felhőn utaztam,

S nem ért semmi ború.

Nem ismertem olyat,

Hogy…

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

-Festmény: Charles Roka-

Nem tudom, mit csináljak,

annyi jó szándék, kedvesség

van benne ...

Még sosem éreztem ilyet,

küzdelmet a szerelméért.

Nem hittem,hogy tudok

még egyáltalán így érezni.

Mondjon, amit akar,

én már örök fogja lettem.

Kedvesem, nem értesz,

nem látsz, mert…

Kellene

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Mi mindent kellene megtenni

ahhoz, hogy jobbakká váljunk,

legyünk, mint akik

most vagyunk...

Csak ott álltam, az égre néztem,

nyitott tenyeremmel kértem,

ruhámat a szél szaggatta,

bőrömet a nap szárította.

Megijedtem a szótól,

csak úgy csattant

mint korbács a rabszolgán,

erőm elhagyott, de vártam ...

Kérsz, megint kérsz!

Igen, kérek, nem magamért.

Tudom kellene…

Elmélkedés ... Az időképei

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Állj! E rövid szó utolsó hangja

fájdalmas sikolyba nyúlik ...

Énemet papírgalacsinként

a feledés szemétkosarába dobtad...

----------------

Közömbös vállvonogatással

gyötrő kínokat hozott a hajnal,

s a kéj térfogata, mi átölelt

egykor, vonyító sakálként

mardossa emlékedet ...

-----------

Az az este már az utolsók

egyike volt,

amelyet tőled kaptam...…

Halálom csókja

- Szonett -

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Nézd, az egyik éget, szépség s démon,

nézik, arcomat égetik lelkemet.

Érzem s fáj, tőlem várnak válaszokat.

Nem elég a keserves szenvedésem?

Nézd, Teremtőm, vérem sötét, kéred?

Irgalmat tőled nem kérek, csak fényt,

amit erős karddá kovácsolhatok

démonjaim ellen, értem, megteszed...

Könnyed ne hulljon értem, mert ember

vagyok, kit a sors kereke pörget,

betölti…

Pirított napraforgó

- Mini novella –

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Első rész

Különc alak

Tamás Tomi lustán heverészett szombat délelőtt az ágyában és a Dorian Gray című filmet nézte, néha elbóbiskolt, valahogy nem kötötte le a film, a végét azért látta, egy férfi, aki eladta a lelkét az örök ifjúságért... Sok embernek titkos vágya.

Kint már világosodott, delelőt tíz óra, szombat. Bent a szobában napraforgó, pirított napraforgó illat nehezedett Tamás Tomira.…

Nem!

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Na mi van? Megijedtél?

Nem tudta miért,

de hatalmas öröm töltötte el

mikor meglátta a gilisztát.

Ekkor döbbent rá,

hogy már egy hónapja

nem evett húst, rendes

ételt sem ... Éhes.

Na gyertek ti kis ...

Azzal még erőteljesebben

kezdte vájni, kotorni

a puha, vizes, fekete földet.

Hatalmas öröm töltötte el

az a látvány amikor már

egy tucat gilisztája lett.

A…

Bolond vándor

Írta: Attila- benczi (Dawn Bat)

Most mindenki más gyenge?

Szégyen, hazugság, megaláztatás

kínoz, szeretnék felébredni,

de nem tudok ... Ez az életem.

Vándor vagyok. s a fény bántóan

éget a fekete föld porán

keresztül, kínozza lelkem.

Szeretnék erős lenni,

bátran tovább menni,

de érzem tekintetük fájdalmas

rezgését, azoknak kik fentről

néznek le rám ...

Megyek- kiáltom feléjük,

s megkopott jelenem…

Képzelt valóság

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

A képzelet regényes álmokat sző,

így menekülsz a hétköznapjaid elől.

Merész álmok, körülötted csöndes

éjszaka, a rideg világ kizárva.

Meghatóan félelmetes az életed,

mert nappal is felruház a képzelet.

Maharadzsaként háremhölgyeidet

figyeled, s közülük választani nem lehet.

Pedig egy hétköznapi ember vagy,

aki megfáradt a valóság kegyetlenségétől,

ezért inkább svájci…