„Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább” - így kezdi Ady Endre „Üzenet egykori iskolámba” című versét. Manapság ez az ujjongás már áprilisra-májusra esik, s meg kell jegyeznem: nem mindenkinek kellemes.

Lehet, hogy rossz környéken lakom, lehet, hogy túl sok errefele a nem igazán közkedvelt pedagógus, különben mivel magyarázhatnám azt az ocsmányság-áradatot, ami napok óta beömlik esténként az ablakomon.

Este hét óra után előkészíthetném a füldugót, de éppen nincs kéznél. Így…

Folytatás

Ülünk a konyhában és szemezünk. A hűtőszekrény oldalán pihen és bátran szembenéz velem, flegmatikusan, az az érzésem, valósággal kiröhög. Pedig azt mondják, a csótány fél az embertől. Na, ez aztán nem.

Amikor beköltöztünk a panellakásba, és ismerőseim hosszasan mesélték nekünk a csótány- és svábbogár-sztorikat, bizonyos voltam benne: ezek amolyan panelos „horgászmesék”, nincs is ennyi rovar a világon. De azért elhívtam a csótányirtókat. Ők kijöttek, akkurátosan bepreckeltek mindent,…

Folytatás

Javasolom, építsék át a telefonfülkéket. Legyenek az oldalfalak átláthatatlan, törhetetlen és hangszigetelt anyagból. Az ajtók legyenek belülről zárhatók, és a kabin falai érjenek a földig. Az ötlet nem légből kapott, a gyakorlat, a kényszer követelné meg ezt, ahhoz, hogy a fülkéket rendeltetésszerűen lehessen használni. Így ugyanis nem kellene hetente újraüvegezni, ha idegesebb honfitársaink a sikertelen beszélgetés, vagy a túlöntött alkohol okozta dühüket itt élik ki. Továbbá nem…

Folytatás