Már legalább tíz éve nem gondoltam rá. Pedig szerintem nem volt átlagos. Például úgy futott, ahogy senki. Az osztályban, de még az iskolában is ő volt a leggyorsabb, még a nyolcadikos román fiúkat is legyőzte, pedig azoknak már a bajuszuk is kezdett nőni. Alacsony volt, mosolygós, nagy, dús hajú fiú. A homlokán mindig gyöngyözött az izzadtság, és amikor a kezével beletúrt a hajába, vicces taréj lett a fején belőle. Igazán aranyos volt. Nagyon szerette azokat a napokat, amikor az iskolában ő…