Mondhatom, hogy a hurcolkodás mindenképpen nagyon jól sikerült, hisz szép napsütéses tavaszi napot fogtunk ki, és alig két szekérnnyi kis vagyonunkat, hamar az új bérlakásunkhoz szállította, édesapám földije.  A két szekrényt volt nehezebb a helyükre vinni, a többi bútordarabbal hamar…

Soha nem volt különösebb tehetségem a sportok iránt és ez már kis koromban megnyilvánult, nem kis bánatomra. Emlékszem a grundon csak nekem volt eredeti football labdám (ez volt egyedüli játékom) és így is csak utolsónak vettek be a helyi csapatba. Azt is csak azért, mert különben nem adtam a labdát, és az 50’és években egy eredeti bőrlabdáért sokat adtak, még engem is bevettek a csapatba.

Később beiratkoztam az egyik városi ifi csapatba is, játszottam is vagy két…

Este van. Fáradt, hűvös este,

Eső áztatja elgyötört arcomat,

Még a sötét felhő is leste,

Mikor utcára lépek: az a jó pillanat.

Ernyőm ott lóg fönn a fogason,

Hiszen én csak neveték az esőn…

Bármily borús, nem eshet oly nagyon,

Indultam ernyőtlen, bölcsködőn.

És most esik, végeláthatatlan,

Arcomba fúj a metsző, hideg szél,

Úgy érzem magam, akár egy hontalan,

Ki piásüveg mellett múltjáról…

  Ez évbe, többször is próbálkozott a tavasz a hosszan uralkodó telet elkergetni, de az mindág visszavágott egy kis hó záporral, fagyal, vagy viharos hideg széllel. Ezen téli fegyverek, végül is engedtek a naptári napok és a tavasz első hírnökének megérkezésével, átadván a hideg fagyos telet, a tavasz simogató, lassan…

     Január volt. Hideg és fehér. A súlyos, ezüstösen szikrázó hótakaró alatt békésen szunnyadt a falu. A hó, mint egy puha dunyha terült el az őszi szántás fekete hepehupáin, az őszi vetés éppen csak csírába szökkent magvain és a sok-sok árválkodó kerten, amik mind arra vártak, hogy jöjjön az illatos tavasz. Csak a házak kéményei dolgoztak buzgón, fáradhatatlanul. Szünet…

Nem értem
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Nem tudom mi van túl az égen
csak azt érzem,hív a végzetem.
Tekintetemmel fürkészem a végtelent
s elfelejtem,mi van idelent.

Szemem becsukom,érzem a hideg eget.
Tudatlanságom fekete lyukként tátong,
fejemben ezernyi kép jajong.
Miért nem értem az üzeneteket?
Csillagok járását hiába figyelem,
leélem életem,nem tudom honnan jöttem.

„Zsindelyt Zsindelyországba” –hagyományőrző akció indul

Közadakozást hirdetünk, hogy Székelyvarságban (Zsindelyországban) a kényszer szülte hullámpala helyett a régi parasztházak tetejét újból hagyományos zsindelytető fedje.

Kérjük, Ön is járuljon hozzá néhány zsindely árával, hogy minél több épületet állíthassunk…

12

Megdögleni kellene,

feltűnés nélkül, hirtelen,  

feloldódni a levegőben,

mint   fekete FÜST a szélben.

24

Valamikor nekem mondták,

most én mondom nektek,

fárasztó dolog egész nap

okosnak lenned.

Még nem tudod, s nem érzed,

lassan kiég a szíved,

kik hasznot húztak belőled,

sorra elszélednek.

Maradsz magadnak. Sajnálhatod,

hogy nem ragadtad meg a pillanatot.

Nem…

Egy csepp-csöpp

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Szétnézünk a horizonton?

én sikoltó tavakat látok

vízcseppekbe zárt lelkek,

Nézd!

hogy hullámzik a felszín

amikor mozdul az egyik

s kitörni vágyik.

Nézd!

egy pici kör a felszínen

megjelenik,a szökevény.

Jaj,nincs menekvés.

Nézd!

ahogyan érintik egymást

lelkek apró cseppjei

a kör-kört alkot

Nézd!

a felszínt,hullámzik

s lassan kisimul

a csepp-csöpp…

Denevérherceg bánata

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Elfertőződött álmok sikolya

fekete lovak hátán ülve,

eltörli a remény sugarát.

Kőkastélyom ablakából,bagoly

huhog,kettétört Hold fényénél.

Álmodtam nagyot,valami szépet,

de szaracén tőrével kitépte.

Szívem szögekkel kivert

csücskében még ott él,

csillagszemű úrnőm emléke.

Fehér mezők sárga fűszálai

eltakarják lábnyomait.

Hol keresselek?

Istenek,segítsetek!…

Időspirálba zárva
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Idősíkok skatulyába zárt végtelenje
tekeredik mint fénykígyó a lelkemre.
lila képcső bezárt gondolatim, halmai
Megkérdőjelezik, kivagyiságom jelenét.

Gyöngyöző homlokomon izzadtságfoltok,
botladozva barangolok a szertefoszlót
emlékképeim között, áthatolhatatlanok
Az idősíkok kusza spiráljai, magam vagyok.

Szerelmed szelleme
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Tiszta szívből nevessünk egy nagyot…
Szőlőszem orcádat napfény érleli,
szerelmed szelleme délről jött.

Szemközti székből nézzünk magunkra
s keressük a fehér mandarin szirmait,
hogy széttört létünk megújuljon általa.

        Hangosan csattogott az asztal a szomszédfalu kocsmájában. A taktusra pedig nagyapám zengte a nótát – a barátai csak loholtak utána. Csak olyankor művelt ilyesmit, amikor már többször cserélt poharat a kocsmárossal – tudniillik üreset töltöttre…

        Egész késő délutánig tartott a rendkívüli műsor. Hogyisne, hiszen nagyapám hazalátogatott a szülőfalujába – a szomszédfaluba, Mezőmadarasra –, hogy meglátogassa az…

Álmok háza

- Anyák napjára-

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

A dolgok változatlanságában hitt. Egészen a mai napig.

"Ez itt a világ közepe"- gondolta. Ahol az álmokat őrzik.

Elindult. Maga sem tudta, hogy merre. Talán keresni békéjét.

Vele szemben az útelágazás túloldalán régi feszület.

Nézte Jézust, bajusza alatt mormolta:"Miért tetted..."

Vérpiros szemei könnybe lábadtak, halotta hangját:

"Vigyázz! Leesel"- mosott ruhát ledobva, karját…

Reggel van, és egykedvűen bámulok kifelé a vonat ablakán. Már igen sok ideje zötyögöm Nagyváradról, kissé türelmetlen is vagyok, tudván, hogy nemsoká célhoz érek. Majd fölrobbanok, mikor a szerelvény csikorogva lassít, a következő pillanatban pedig megáll. Gépiesen fölállok székemről, és kimért léptekkel haladok egészen a vasúti kocsi ajtajáig, annak ablakán kitekintve olvasom az állomás nevének feliratát: Rákos. Már nagyon közel…

ÁPRILISI TAVASZ

FÉNYLŐ SÁRGA NAP NYILAIT A FÖLD FELÉ DOBÁLJA

FENT ESŐFELHŐKTŐL KÉKESEN CSILLOG AZ ÉG OPÁLJA

FRISS SZELLŐ SZÁRNYIN MEGÉRKEZETT A TAVASZ

AZ UDVARBAN LOMHÁN…