Csak állt lehunyt szemmel és csendesen fohászkodott: „Hátha idén! Hozd vissza őt, Uram…” A lámpafényben megcsillantak az új falinaptár rajzszegei. Ismét eltelt egy év. A tizenkettedik. És ismét nélküle. Kezdetben szinte görcsösen dédelgette a reményt: „Visszajön! Vissza fog jönni! Megígérte. Esküvel ígértette velem is, hogy várni…

Azt nem tudom, hogy akkor mennyi lehetett

egy bontott lapicserépnek a piaci ára,

de azt igen, hogy azóta többen ránéznek

az első királyunk szent koronájára.

 …

Están kilencven éves volt. Egy Isten háta mögötti falúban, Árapatakon élt. Ide is elterjedt a maszkhordás. Estánról tudni kell, hogy az egyik német láger túlélője volt. Négy év fogság után megszökött.
Egy este halkan ezt mondta a húsz éves unokájának:
- Fiam, én annak idején meg tudtam szökni a lágerből, mert volt ahová mennem. De most mikor az egész világ lassan egy láger lesz, mond fiam, hová szökünk meg belőle?

Mozgalmas időt töltöttek Costas és társai Loránd vajda bajomi birtokán. Mátyus Salamon, a várkapitány lett állandó kísérőjük. Costas is jó barátságba került vele. Lelkesen tanulta tőle az erdélyi, székely harcmodort. De még lelkesebben forgolódott a kapitány fekete szemű hajadon leánya, Margita körül. Kedvéért megtanult…