Majd egy évet vártam arra a pillanatra, hogy elinduljak az „én” utamra. Szeretek utazni! Mindig van az-az érzés, ami más, mint azelőtti utazási élmény. A legelső változás, amit észleltem magamba az, hogy utazóként csak magamra vagyok ítélve, a nézésre és érzékelésekre. Senki más nem érezheti és érzékelheti azt, ami bennem zajlanak. Kiszabadultam abból a mindennapi környezeti „mókuskerékből” ami megszokott, de állandóság jó érzéseivel élem mindennapjaimat. Paradoxnak tűnik, de csodálatos az…

Közalkalmazottként közszolgája voltam és vagyok a mai napig a hivatásom gyakorlásában. Ez a hivatás arról szól, hogy az utólag szerzett mozgásukban korlátozott fogyatékkal élő emberekkel dolgozom. Munkálkodunk együtt az érintettel azért, hogy ha már ilyen állapotba került, akkor legalább komfortosabb életvitellel élje további életét. Ennek a szakmának van egy csodálatos varázzsá, és pedig a napi emberi szenvedések sikerélményé válásának megteremtése és megélése. De mindezek mellett…

Egy közösségi oldalon a marosvásárhelyi ismerőseimet arra biztattam, hogy járuljanak a szavazási urnához 2012 tavaszán! Éreztem a biztatás szükségességét, mert látva és megérezve a mindennapok élet élményeit, nagy passzivitásra számítottam! Az is lett! Több oka van! De ezt majd mindenki tudja, érzi, látja és megéli és megélte a mindennapokba. De arra gondoltam, hogy még a 89-es változások előtt a népi demokráciába kötelező volt szavazni, holott demokrácia és szabad választási lehetőség sem…

A magyarországi aktuális események, valamint a marosvásárhelyi 22 évvel ezelőtti élményeim, valahogy arra késztettek, hogy egy kicsit gondolkodjak el a nacionalizmusról. Kicsit tanácstalan vagyok, így aztán elkezdem a gyökerektől.

Hát kimondottan a nacionalizmusról igazából gyerekkori családi élményeim nem voltak. Csak úgy spontánul megéltem azt, hogy a társas házi „gangos” környezetembe zsidókkal, majd az elvándorlásuk után a betelepített román gyerek környezetbe kerültem. Játszottuk…

Hull, és nem esik a hó! Hiszen az eső esik, a hó pedig hull, szállingózik, mint a gondolat smooth jazz muzsikát hallgatva! A mi nap egy kedves jó ismerős, azt írta, üdvözlésként egy másik jó ismerősének, hogy eddig azért nem tudtak egymásról, mert valamikor „szökés” történt a szülőföldről. Elgondolkoztatott, hogy ki is és hogyan is hova „szökött”. Természetesen az egyik, Svédországba, a másik Marosvásárhelyről a székely vidékre, még a diktatúra éveibe. Zavaróan elhallgatott téma az otthonról…

Ezerkilencszázhatvanas valamint ezerkilencszázhetvenes évek között az általam vélt polgári világ csak nyomokban létezett Marosvásárhelyen. A „forradalmi” szegénység közepette azért a polgári középosztályi mentalitás, ízlés apró zizzenései csak jelen voltak a mindennapokban. Éles kasztszerű elkülönülések az „önálló iparosok és tisztviselők” és a „szegényebb kézművesek” között „elhalványodtak” hiszen az elsőkből lettek az utolsók és az utolsókból elsők. Serdülő fiatalokat ezek a rezzenések…

Azt tapasztaltam, hogy amikor boldog vagyok akkor meg áll az idő, vagyis egyszerűen nem is érzékelem az időt, mint mértékegységet. Az állapot valahogy végtelennek tűnik - milyen racionális vagyok, vagy nem? !!!?– az Isten tudja. Eddig azt gondoltam, hogy csak nekem vannak ilyen érzéseim. De megnyugodtam, mert másokban is van ilyen élmény. Múlt szombaton volt egy kis összejövetel, csodálatosan érdekes emberekkel, akik megjárták a poklok poklát is, hogy aztán révbe kerüljenek, vagyis aránylag…

- Gyerekkori élményeim elevenednek fel, amikor tisztán és rendesen felöltözve a felnőttekkel kimentünk a temetőbe. A temető bejáratánál meleg frissen sült gesztenyét árultak, ami nagyon finom volt, igaz csak akkor ehetünk, amikor már kifele tartottunk, étkezni nem volt ildomos a szent helyen. Később a leánygyermekeimmel együtt ugyanúgy történt minden, mint azelőtt. Gyertyagyújtással megemlékeztünk azokról, akik valamikor hozzánk tartoztak és hozzájuk tartoztunk. Meghatározták létünket,…

Hej, haj, a közelemben nagy az igyekezet már egy pár napja. Egy kiemelt helyen egy betonból épített megemlékezési építmény található még a régi szép időkből, vörös csillaggal volt díszítve, aztán egyszer csak lekerült róla. Valamikor régen –húszon harminc valahány evvel ezelőtt- olyan helynek minősült ahol le „kellett” róni a kegyeletet az ott eltemetett szovjet felszabadító hősök, de inkább áldozatok előtt. Aztán valamiért elhanyagolták tisztán tartását, megemlékezéseket, a változások…

Minap olvasom a facebook-on, hogy van egy olyan gyűjtő oldal, mint a kolozsvári magyarok. Természetesen azok csatlakoznak, akik tényleg kolozsvári származásúak, Anyai, Apai, Nagyszülői ágon leszármazottak. Egy kicsit megdöbbentett az a valóság, hogy vannak magyar származású Izraeliek, Svédek, Amerikaiak, Ausztrálok stb. Szász származású erdélyi németek? Lehetséges, nem tudom, de lásd Herta Müller esetét. De gondolom, hogy már létezhetnek román származású erdélyiek is. Ezt sem tudom, de van…

Csodálatos élménybe volt részem, otthon jártam, keltem, mozogtam, éltem gondtalanul. Ez akkor történik, amikor haza megyek, születésem és neveltetésem városába, ahol az életgyökereim eredeznek. Még akkor is, ha a 365 napból csak egy pár napra van lehetőségem. A sors úgy hozta, hogy helyet kellett változtatni, megtettem, és teszem a dolgomat ott ahova az élet sodort már bizony tizenhét éve. Mintha csak a tegnap történt volna. Csodálatos volt az utazás, éjszaka a sötét országúton.…

Aradi utazás, készülődés reggel, szép idő volt Az autópályán kellemesen haladtunk és közbe emlékeztünk a múlt közös élményeiről és a közelebbi jelen történésire. Eszembe jutott, hogy nem is gondoltam volna ezelőtt 40 évvel, hogy a Gyuri barátommal együtt fogunk haladni Romániába egy kényelmes bőrüléses és lég kondival felszelelt autóval, Arad felé. Ugyan is annak idején egy motorbiciklivel jártuk be- esőbe, sárba, hidegbe és természetesen szép időjárás körülményei között-…