Elkezdődött a befőzés, itt a nyár, el kell tartósítanunk ízeiből, zamatából, amit csak lehet.

Sietek eszetekbe juttatni, aki még nem tette, ezekben a napokban még megteheti. Kipróbáltam nagyon szép, finom, remélem olyan tartós is lesz.

Egyik székely újságban találtam rá nemrég erre a receptre, s lefordítva az én kedvemre, került üvegbe a finomság.

Már a második adagot tettem ma be a kamrába, úgyhogy mindenki igyekezzen.:)

Jógagyakorlatok közepette leszedem az…

Van még?

El nem dúdolt dal,

ki nem mondott gondolat,

meg nem nyitott oldal,

el nem játszott színdarab?

Van még...

Elég?

Látszatra szép,

sorvadó,

lángoló,

tűzmartalék.

Hol van mi nincs?

Lélekemelő,

ölelő,

vígasztaló.

Majd ott jobb lesz,

de hol, mikor?

Van mire várni…

Teraszomon egy kis láda, kettő

                     ( Ági ülette, biz ő )

Kútkáváján mini kandikál szerényen.

Nap ragyog, fagy jő, eső...

Csodálom, szedek róla erőt.

Ma még csak az első,

A legszebb veszendő.

Eltüntetem leplét, ne még!

Jön mákszemnyi utód, sok.

Szél libbenti tova,

Ha el nem kapom.

Mami elment télen, régen..

Tavasszal árvácskával lepett meg.

Tizenhat éve.

Határ…

Leírom (így legalább megmarad) milyen volt számomra az idei anyák napja.

 Délelőtt berobogott a nagy lányom: - anya, anya gyere gyorsan. Szaladtam is ahogy tudtam, hát egy óriás csüngő (futó) petúnia volt az, amiért szaladnom kellett. Az ajtón esélye nem volt bejönni. Húha ennek fele sem tréfa, csak beleférne a tavalyi nádfonatos tartóba. Sikerült belevarázsolnunk egész ügyesen, és most itt fog virulni egész nyáron a Parti kertészet remeke. Gyors fotó is készült róla, déután már egy…

Virágtenger tavasza,

bűvös illata, zamata.

Méhekmódi szorgalom,

mézecske a jutalom.

Fejedelmi ízek gyűlnek,

emlékké vegyülnek.

Öregszem?

Édesapám:

-Ki mézzel jár,

megnyalja az ujját.

Milyen igaz ez - tette hozzá bölcsen,

éppen méhészkedősen.

Tapasztalom én is,

gyümölcsfáim égig.

Mézük iszom szomjasan,

ó, tavaszi illatban.

Mézédes, palckozott…

Leszállt a néma éjszaka,

szakadt dunna fölöttem,

a sötétség fehérben.

Felhők az égen mind megálltak.

Kis rés tátong, nagyon sok.

Csodálatos az égbolt.

Csillag csak egy aprócska pislákol,

de hol?

(Mit üzen? - kérdezem.)

A vén Hold is dereng a takaró alól,

titkot őrzőn, mit sem sejtőn aluszik.

Csend van.

Hallgatom, egyedül vagyok nagyon.

"Borostyán" házban álomtakarón,…

Várt lány, várat nyerő álom

Hóvirág, barka, illatos ibolya, jácint-nárcisz

                                                        bódító.

Arany esik

              csábítón.

Tulipán gyenge szirmán szél

                                       cibál.

Ébredő reményszárnyán pünkösdi rózsa

                                                       virulás.

Kardvirág nyílegyenes derekán jön a nyár.

Serken s dől kalász,

    …

Kiolvadt emlékgyöngyöt sodor nyargalón a patak.

Merülő idők, szétmáló pillanat.

Két madár a kísérőm fent.

Felnőtté lett gondolatot himbál a szél,

alant.

Fűzfasípot faragó szelidítőből,

szelidülő szendergő.

Munkába (még meddig?) muszájból igyekvő,

tavaszt váró, magot…

Fűzfa könnye vízbe hull

terhe alatt leborul.

Tél vas foga próbálja,

dermedt sodrás nyírbálja.

Patak vizzel gyöngyöt fűz

nap sugara árnyat űz.

Megfagy kezem, gyermekded

      emlékeim születnek.

Elviharzott gyermekkor,

akkor láttam utószor.

Hóból jég egy éj alatt,

két napja…

..az előbb utóbb sikerülni fog.

A sok csipkebogyó, amit sikeresen le is szedtem már, a jó időnek hála, hogy kerül lekvárként az üvegbe? Ez motoszkál a fejemben, mióta naponta gyűl a kincs. Bor már készül, teának elég van, de a gyerekkori hecserliízes kenyérhez nem lehet, hogy nem találok megoldást. Elképzelésem volt csak, mert látni csak azt láttam édesanyámtól, hogy a kész masszát becukrozza és üvegekbe teszi. Akkor volt nálunk ráérősebb ember, (meg szegényebb..., de nem lelkiekben)…

A sorrend a következő: (írta Orsika e-mailben, kérdésemre, hogy mit főzzek)

Kaszinótojás, borsóleves, sajttal töltött pulykamelltekercs panírozva, mágnáspalacsinta -ebben a sorrendben. Én megijedtem előbb, de a válaszban az állt, márpedig ebből nem enged.

Ezzel várom, ez az utolsó fázisa a várakozásnak. Elkészült, azaz a husi frissen sül majd mikor fele úton lesznek.Tegnap este még a meglepetés dióstekercs is elkészült. (Ez valahogy nem jutott eszébe.:-)

Már a hajam is…

Olyan, szinte vágható lekvár, sosem lesz a mi termésünkből, mint a varsolci "Golgotán érett szilvából, amit Birika hozott nekünk, eredeti Dézsházán készült szilkében. Olyan szivesség sem lesz, nincs is, ahogyan ő hozta a "tanárnéni"-nek a kosarában, szőttesbe csomagolt lekvárral teli cserépedényeit, az illatos csemegével. Mert nekünk, gyerekeknek, ez maga a mennyei manna volt, mikor télen ehettünk belőle.

Emlékekből viszont nem lehet megélni, így, mint minden évben, elkezdtem…

Itt az ősz, s mint mindig nekem óriási gond a két napig tartó zakuszka eltevés. Időigényes, de mindenhogyan időt kell rá kicsikarnom, mert e nélkül (egyszer próbáltam) üres a kamra. Hiába a finom lekvárok sokadalma, kompótok, egyebek.

Gondoltam egy blogbejegyzést megér, hátha a magányos férfiaink is kedvet kapnak erre a két napra. Higgyétek el megéri, és nagyon egyszerű, csak időben kell nekiállni.

Kezdem az augusztusi paradicsommal. Befőzés, lényeg minél sűrübb legyen a…

Nagyon vágytam kikapcsolódásra a nehéz év után, és haza indultam, végre haza.

Az utazás utolsó része "fapados", csontjaimat próbáló üröme után, abban reménykedtem, hogy már csak jó jöhet.

Bátyámék figyelmessége, a piros szőnyeges fogadtatás, minden finomság az asztalon megszokott hagyománya, a végetnemérő beszélgetések, kecsegtető volt.

Szüleimmel már csak a temetőben találkozás felismerése, lehangoló. A temető maga méginkább, a műanyag koszorúk rengetegében, elszomorító…

Minap éreztem, gondoltam ezt el kell mesélnem Nektek is.

Hány illatot érzünk a nyár folyamán! Ez azonban más, rég nem érzett, szokatlanul érintett, elvarázsolt.

Szénaillat csapódott be a kocsi ablakán.Vegyes volt ez a frissen aratott szalma illatával. Nem tudtam szétválasztani, eldönteni, melyiket is érzem.

Este volt már jócskán, annál jobban meglepett. A sötétség illatára számítottam már csak, amikor beszivárgott a résnyi helyen. Odafele nem is éreztem ezt, ( a…

Egyre gyakrabban visszatérő emlékeimből próbálok építkezni a mai napig. Jó példákkal előhozakodni mai gyerekeknek, akiknek természetes, hogy a csapból meleg víz folyik, a fűtés csak egy tekerésnyire van a fali hőszabályzón, az étel az asztalon terem napi öt alkalommal. Lassan már tanulni sem kell, valahogy ezután is lesz, ahogy eddig volt. Azonban a megszorítások itt is érezhetőek, és amikor háborognak a gyerekek, akkor elmondom a mi időnket. (Gyermekotthonban dolgozom, olyan…

A lehető legegyszerübb módja a tojásfestésnek, ha időben összegyűjtöttük a hagyma héját. Harisnyát feldarabolunk úgy, hogy egy tojást bele tudjunk kötni. Cakkos leveleket, ibolyát szedünk. Ezeket ráhelyezzük a tojásra, jó szorosan belekötjük a harisnyadarabkákba, lehetőleg ne mozduljanak el a rátett levélkék. Belehelyezzük a hagymahéjas vízbe úgy, hogy éppen ellepje a tojásokat. Ebben a lében, lassú tüzön megfőzzük a tojásokat.

Lila hagymából szép piros-bordó, vörös hagymából…

Véndiáksorba léptem, és mint mindig felkapom a fejem, ha nagy néha a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumról hallok, látok.

A Duna Tv-n a minap, volt iskolám igazgatónője, Szőcs Ildikó beszélt múltról és tervekről. Megilletődve hallgattam nagyon szépen összeszedett beszédét. Utóbb viszont gondolatokat indított el bennem a keresztszülői örökbefogadás említett lehetősége. Jól kidolgozott, előrelátó a rászoruló diákoknak, volt az első gondolatom. A segítség mindig jól…

Ahogy idősödöm, azon veszem észre magam, hogy egyre gyakrabban van toll a kezemben, mindent szeretnék megörökíteni. Múltat, jelent és ami még jöhet. Édesapámat juttatja eszembe, minden könyvében mai napig is a bejegyzéseit találom, és emlékeimben is mindig így érkezik vissza, amint  olvas, jegyez...

         Ez már a mi múltunk, ami nagyon hamar összgyűlt.

A székelyföldről várva várt kapunk úgy került Nagyváradra a 80-as évek derekán, hogy szőttes közé…