A falu felső részében álló jókora udvarházban született Emike néni, aki Botgabi előtt kántori szolgálatot végzett, és csintalan úri gyerekeket tanított zongorázni. Ő volt az első zongoratanárnőm. Öreg édesanyja, Marika néni még midig a rogyadozó nagy házban lakott, amelyet a falusiak csak „kustélynak” hívtak. Örökösen számtalan tyúkkal bajlódott, amelyek ellepték a házat, udvart, kertet, mindenhová bejártak, otthagyva „névjegyeiket”. Ez Marika nénit szemlátomást nem izgatta túlságosan.… Folytatás

Visszagondolok azokra a kora téli napokra, amikor apámmal a malomba mentünk, a dohogó gépből kiömlő fehér por belepte az arcunkat, a korán serkent hajnalokra, amikor anyám nem tudott ágyban tartani; oly nagyon szerettem gyúrni, nyomkodni a szép, halvány, szálas tésztát. Felidézem a sülő kenyér illatát, lesem a kemencében a kenyér mellé magam készítette „madaramat”; a nagy kés fokával leverjük a szenet a kenyerek tetejéről, s csíkos szőttes ruhákba takarva kosárba tesszük; - most tudom, miért… Folytatás

I.

Messze van már az az angolparkszerű csodálatos kert és az üdezöld, gyepes udvar, amelyek gyermekkorom első, világra csodálkozó emlékeit körítik. A pákéi paplak…

Folytatás

Kutyuli a napokban múlt két éves, több mint fél mázsa és egy ideje rettegésben tartja a környéket. Eddig békés, csendes…

Folytatás