A Tisza egyik kanyarulatában fekszik egy kis falu. Alig pár százan lakják. Nádtetős, vert vályogból épült házikók bújnak meg a modernebb, emeletes házak között, melyeknek gazdái a városon élnek, csak szórakozni, pihenni, horgászni járnak ki, hétvégeken, szabadságkor.Varázslatos az egyik ilyen kicsi házikó. Télen meleg, nyáron hűs lakik a falai közt. Fehérre meszelt szobáiban sötétbarna, vaskos mestergerendák díszelegnek. A kemence ottjártamkor csendesen duruzsolva ontotta a meleget. Más volt…

Szinte nesztelenül siklott a vonat a síneken. Hegynek fel, völgybe le. A kora nyári estében szépséges táj tárult elé. Csak lassabban haladna a vonat… Hogy csodálhassa. Hogy a tekintélyt parancsolóan nagy házak falai közé életet képzelhessen, sorsokat találgasson. Valami hiányzik, töprengett. Percekig nem jött rá, mi az. Aztán egyszer csak világ gyúlt a gondolataiban.Az emberek! Hol vannak az emberek? Minden ház udvarán katonás rend. Nincs egy elgurult és otthagyott labda, egy hanyagul…