Volt egy álmom. Szép álom? Rossz álmom? - ki tudja…- döntsd el magad!

Furcsa érzéssel kezdődött, mintha elvitték volna az agyamat, mintha tudatom nem is a helyén lett volna. Testem valamiféle fura földi…

      A nő

                       Meszes hegység

Szilágysági vén hegyek



A Réz, a Meszes s a Magura -

a Szilágyságban nyugodt hegyek,

lombosan-árnyasak, csöndesek,

zölden hullámzanak és azért

hoznak rügyet, bimbót, levelet,

hogy védjék-óvják a fatörzset.

Nemcsak a törzset, engemet is,

karjukba fogadnak azért is:

ringatnak,…

Álomkép

Írta:Attila-benczi

Tenger illatában megmerült madár,

Elsüllyed benne,mint a múlt virágja.

A hideg napsugarak bőrdobjukon

vad ritmusba kezdenek.

Dallamától menekülő démonok,

nyomukban gyöngyvirágmezők teremnek.

Méhek mézcseppekkel elbódítanak.

Fáradt vándor, megpihen.

.................

Tenger illatában,gyöngyvirágmezők.…

               gyökerek



földbe temetkezve őrzitek

az életet sokáig, vegetáltok,

napra vágytok, erőt kaptok,

táplálnak az örökös-nedvek.



a fény melegét megérzitek,

és az örök-Nap kicsalogat,

a jövőhöz élő-reményt ad,

víg élet-táncot jár veletek.



ropom én is a táncotokat,

tőletek kapok hozzá erőt,

ziháló…

Augusztusban a világosi fegyverletételre emlékezünk, október 6 a magyarok számára nemzeti gyásznap 1849, október 23 nemzeti ünnepünk 1956 okán. Két forradalom és szabadságharc dicsősége és hősei mellett a civil áldozatokra is emlékeznünk kell. Azokra a névtelenekre, akik népirtás áldozatai lettek itt, Erdélyben, jóllehet csak annyi bűnük volt, hogy magyarok voltak. Gyakran ismereteink hiányosságai miatt meg a békesség…

Ezüstfűben

Írta: Attila-benczi

Ezüstfűben elsüllyed a Hold.

Hallgatásom komor szelleme,

ízekre tépi az utolsó reményem.

Menedéket keres nálam a Föld,

mert betakarja a pusztulás réme.

Halandók könnyeit arcomon érzem.

...................................

Lesz e még igazi,vidám ünnep?…

1923. február 1-jén születtem Kecsetkisfaluban.

Amikor bejött a magyar hadsereg, édesapámat arra biztatták, hogy most itt van az alkalom, hogy engem nagy emberré tegyen, csak engedjen el katonának. Ezt a lehetőséget én is fontolóra vettem, és önkéntesként jelentkeztem katonának. Amikor már a sorozásra került a dolog, szegény édesanyám nagyon ellenkezett,…

A szeptember végi tört,

elcsigázott fényben

a sápadt levelek ijedt

halálugrását nézem.

Rövidül léptem.

A nyári, tarka örömök

cikázó, csicsergő raja

már rég elköltözött.

Elrepült délnek.

Üres a fészek.…

                Az egyik kedves, de huncut tanítványom mindig érdekes tetteivel vagy mondásaival feledtette el a tanítói bosszúságaimat.

                Egyszer az egyik torkos gyerek mohón falta az ennivalóját, és beszívott egy kenyérmorzsát. Kegyetlenül elkezdett köhögni. Nyomban kérdi ez a huncut kölyök, hogy az iskolában én felelek minden gyerekért? Mondtam, hogy igen. Nagyot kacagott. Érdekelt a véleménye.

-          „Tanító bácsi, ha ez itt meg talál halni, akkor maga…

Gub Jenő emlékére

Ismét szegényebbek lettünk egy kiváló személyiséggel. Gub Jenő 1929. márc. 5-én született, életének 84. évében hunyt el. Az elemi iskolát Gegesen, a középiskolát a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte. Biológia-földrajz szakos tanári képesítést szerzett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. 1964 óta Szovátán tanított. 1967 óta foglalkozott etnobotanikával (népi növényismerettel) és általában a népi természetismerettel. Több mint negyven Hargita és Maros…

Az utolsó csók

Írta: Attila-benczi

Napkeltekor kiugrott fénylő páncéljában,

Szürke felhők sövényei mögül a szerelem.

Fogai közt, lüktető szívem darabokra hull.

Álmaimban sem enged, rámtámad álnokul.

Homlokán mély barázdák, szeme szikrázik

Mosolya hideg, félek, rajtam uralkodik.

Kérlek, ne bánts, enged, éljek magányosan.

Szerelem méregtől áztatott, arany nyilait,

Sárgán ragyogó búzamezőre teszi,

Zöld szemeiben ég a tűz, magához…

Titok

Írta: Attila-benczi

Dús haját szél kócolja

arcát soha nem mutatja.

Rágondolok ,vérem pezseg,

megérinteném, kezem remeg.

Álmomban is őt keresem,

reményemet elvesztem.

Várj! Engedj közel hozzád

simogassam meg kedves orcád.

Szél meglebbenti szoknyád,

eltűnsz,várhatok újra rád.

...............

Tudom, ki vagy,neved : Titok…

Végállomás

Írta: Attila-benczi

Nyelvem alatt hempereg a lárma,

kiszáradt fáról lehull az alma.

Pofámba, vágják a sűrű maszlagot,

letörölni nem engedik, az aljasok.

Szét taposott almában,lárva visít

Kérdeznél,de nem hagynak,nincs kit.

Vörös anyag körbe fon,nincs megváltás

vége tért a veszőfutás,itt a végállomás.…

Kissé ijesztően ereszkedtek a fekete felhők rá a fenyők tetejére majd mint aki siet, a szél is elkezdett ide oda csapkodni mintha büntetni jött volna az emberek közé. Valahonnét felülről, erre a hirtelen jött sötétségből nagy, kövér cseppek kezdtek el hullani, mire az úton lévő emberek sietve szaladtak be a vegyesbolt tetőzete alá, fent a kis havasi faluban.…

Nem hallgattam őrá
Írta: Attila-benczi

A mű túléli a művészt,
mint a gránit a tűzvészt
Romantikus illúzióim voltak,
mára mind elfeledett holtak.
Hé,mi az,mi van,ébren vagy?
Kiált rám,ő,kinek neve: Agy.

Soha nem hallgattam őrá.

Eljön a citromszínű nap
emlékem szétkenődik,
mint tortán a hab.
Nevem s életem elfeledik.
Leírt szavaim értelmüket vesztik.

Rajzfigurák

Írta: Attila-benczi

Események tanúi vagyunk,mind annyian,

tőlünk függő vagy független,eseményeké,

hogy éljük meg minden pillanatát:

rajzfigurák lennénk egy felgyorsított

filmben,groteszk mozdulatokkal,

bárgyú vigyorral arcunkon,mintha

értenénk mi történik körülöttünk.

Aki leszeretne lépni a filmből,

előbb apró vonalkává, aztán

fekete pontokká válik.

Eltűnünk, mint radírgumival

eltüntetett, rosszul sikerült,…

Hajdó Károly

A céltalanság a legrútabb az életben

Félszáz éve dirigálja a marosszentgyörgyi kórust Hajdó Károly karnagy. Zene- és dalszerető nemzedékek sora nőtt fel a keze alatt. Jubileumi közérzetéről így nyilatkozott: – A kedd a mi…

Magasan,mélyen

Írta:Attila-benczi

Álmunkban vagyunk ébren,

vagy ébren álmodunk éppen.

Mélyen,velünk lakó társunk

ki-be lebeg lelkünk ablakán.

Magasra emeli vágyaink dalát,

onnan,vigyorogva mélybe löki.

Ilyenkor bennünk él a felismerés:

most nem álmodunk,és jobbik

énünk e birodalomba maradt.

Fájdalmas az ébredés.Hol vagyunk?

Itt-ott,vagy a két világközt lebegünk.

........................

Sikolyunk

kiszáll…

Van egy honlap, ami a szívemhez közel áll, s mindig is közel fog állni, bármi történjen is. Életem első írását ott tehettem közzé, ott szereztem az első olyan barátokat, akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot. Közösségi oldal, amely megérdemel minden tiszteletet. S ami nagyon fontos: a miénk. Chat működik, fórumon oszthatjuk meg tapasztalatainkat, élményeinket, aki pedig tollforgatásra adja a fejét, közzéteheti művét. Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom, hisz amint fentebb is írtam: a…