Gyermek koromban nem nagyon tűnt fel nekem, hogy más lennék mint a többi gyermek. Nekem is ugyan úgy mint a többieknek mindig csak a játék járt a fejemben és mindenből kivettem a részem amiből csak tudtam. A legtöbbször a társaim (A testvérem Zsolt és a többi gyerek) be vontak a játékaikba, de persze volt olyan alkalom is amikor például a környező erdőkben, domboldalakon kószáltak, és ilyenkor nem tudtam velük tartani. A legtöbbször nem volt gond ez a számomra mer szinte magától értetődő…

Újra el telt egy év és arra eszméltem, hogy ismét itt van március 15-ke amikor mi magyarok az 1848-as forradalomra emlékezünk. Most hadd ne ejtsek szót arról, hogy nem értem miért csak mi magyarok ünnepeljük ezt a forradalmat hiszen akkor nem csak a magyarok küzdöttek a szabadságukért hanem a kelet-európai kis nemzetek mindegyike.…

Hogy rövid legyek és velős.  Amióta az eszemet tudom  mindig természet közeli környezetben éltem.  Gyermek koromban a játszótereink mindig a rétek, erdők voltak. Nyáron pedig a Kis-Kükűlőre jártunk fürdeni meg horgászni, és nem volt olyan alkalom, hogy zsákmány nélkül érkeztünk volna haza a horgászatról, ha nem is méretes halak de mindig akadt valami a horogra.  S minden…

Nem szokásom „más tollaival” ékeskedni, de szerintem Szélyes Sándor eme „imádsága” teljes mértékben kifejezi (meg mutatja) a székely emberek lelkületét, gondolkodás módját. Egyben kifejezi a székelyek tekervényes, furfangos gondolkodását, és mély hitét amely minden nehézségen át segíti a székelyeket. Ezért vettem a bátorságot, hogy itt is közzé tegyem ezt az írást. Ha még valaki nem ismerte volna.…

El kel ismernem, hogy ma reggel még egészén más és teljesen ellentétes témáról akartam írni.  De aztán elolvasva egy írást az interneten, lassan mély nyugalom lett rajtam úrrá.  Nem mondhatom, hogy ez ismeretlen érzés lenne számomra hiszen minden évben megtapasztalom ezt az évnek ebben a szakában. Csak mivel az idei évem sikerült a megszokottnál mozgalmasabbá tennem most hirtelen tört rám ez az érzés.

Mint tudjuk az elkövetkező napokban szinte minden ember aki teheti…

Be kel, hogy ismerjem ez az írásom egy  hirtelen impulzus eredménye, mert az elmúlt napokban ez a nagyon hangzatos szlogen lepte el mondhatni az egész romániai magyar médiát és a községünkben is nagyon sok plakát hirdeti ezt a mondatot.

Félre értés ne essék, nem arról van szó, hogy nem értenék egyet ezzel a mondattal, sőt!

Nekem inkább az zavarja a lelkemet, hogy ezt már megint úgy mond „kampány” fogásnak használják azok a kedves…

Nem akarok én itt most semmilyen fellengős méltatásba kezdeni sem az 1848-as forradalomról sem pedig az aradi tizenhárom vértanúról, először is mert úgy gondolom hogy vannak nálam sokkal méltóbb és avatottabb emberek akik ezt meg tegyék. Másrészt mert gondolom vagy legalább is remélem, hogy mindannyian tudjuk azt, hogy kik voltak ők és mi történt 1848-49-ben. De azért engedjenek meg nekem néhány személyes gondolatot ezen dátum kapcsán, amint azt a főcímben is…