Szellő szárnyán suhan a fény,

szerelmes hosszú őszt ígér.

Olyan az égen ma a nap,

mit csak indiánszív akart.

Tompul éltető melege,

lélek melegszik még vele.

Boldogsággal szívem tele,

későnyárral szeretkezve.



Rezdületlen erdő lombja,

égnek könnyét mind felszívja.

S míg a madarak hallgatnak,

fészkek kölyköktől hangosak.

Csoda ez most itt a tájon,

hol nem rég a halál táncolt.

Minden békés, vágyakozó,

angyallelkével…

Írjatok még

Állok s mind csodállak,

írtok fényes napnak,

írtok bágyadt holdnak,

írtok patakoknak,

írtok erdeinknek,

írtok mezőinknek,

Írtok Jóistennek,

s már vagytok, ki kéritek.



Írtok nemzetünkről,

írtok hőseinkről,

írtok fiainkról,

írtok anyáinkról,

írtok a virágról,

írtok a vágyakról,

a szomorúságról,

mint boldogságról.



Írtok itt mindenről,

szívről, szerelemről,

szeplőtelen szűzről,…

Ködfátyolt fon a nap,

tompulnak sugarak,

színe vált a mező,

sárgul a hegytető.

Haldoklik szerető.

Szellő sem a régi,

rideg csókját méri,

száguld fent szenvtelen,

lecsap embertelen.

Fáj úgy, lélektelen.

Virágok elhullnak,

álmok éjbe halnak,

vágyak kapaszkodnak,

vakon fohászkodnak.

Szerelmek halkulnak.

Színe vált a világ,

festi…

Gyötör a vágy, hogy kimondjam,

hogy mily nagyon fáj a lelkem,

hogy hit, s remény hal ki bennem,

s bánatom messze betemet.

Kiáltanák magas égre,

lent embernek, fent Istennek,

alvók s vakok ébredjetek,

meghalt hittünk, veszejtenek.



Úgy fáj, hogy le sem írhatom,

tétlenül nézitek gondom,

nem látjátok, itt halok meg,

 lelkemben sír most a nemzet.

Menekülök magam elől,

elveim lassan mind bedől,

nincs ki hittel mögém állna,

ki…

Mily jó is volt remélni hazámnak dicsőségét,

hinni benne, hogy megőrzi majd örökre fényét,

népünk, békét, hazát szerető keblére zárja,

hogy egy fia sem veszhet el, bujdosva, világban.

Ó ti pogány zabolátlan árja fajdkakasok,

kik vagytok ti gőgös magyar anyaszomorítók ,

kik torz eszmék mentén akartok rendet csinálni,

mely eszméket, történelem kész volt elítélni.



Isten, haza, család, béke, szeretet, és otthon,

nem tűrhet meg gyűlöletet magunk…

Versek, értelem nélkül,

Igék, istentelenül,

Hitek, haza nélkül,

Lélek, értelem nélkül,

Egész létéletünkben mindig tanulunk,

s hisszük, hogy mi tévedhetetlenek vagyunk.

Vajon van annyi tudás emberben jelen,

hogy állíthassa, hogy ő kész már mindenre?

Hogy tudja a választ az  összes kételyre?

A tudás halmaza a világmindenség,

határait ember nem érte el még,

bár sokan próbálták, küszködtek, nyergelték.

A tudást legtöbben itt jóra használják,

s vannak kik ez előnyt, gonoszságra váltják,

vakságukban az eszközt tőré formálják.

A tudás…

Behunyom szemem veletek álmodok,

otthon most dalolnak a madarak.

Réteken halomba dőlnek virágok,

legelész békésen kecskenyáj rajta.

Otthon messze lehet, pacsirta szól.

Harmóniában társaival élnek,

benne béke, a  csend mi zenélget.

Vele világon semmi fel nem érhet.

Oly sokszor álmodom veled éjjel,

de jő a reggel, s mint fátyolköd vész el.

Tudom, hogy ezernyi ajak zenél,

de lelkemben halkul, bánat…