SZOKTÁL-E…

SZOKTÁL - E NÉHA - NÉHA MEGÁLLNI

ÉS NÉHÁNY PERCRE MEGCSODÁLNI

A RÉTET, MEZŐT, A NYÍLÓ VIRÁGOT

AZ EZERSZÍNŰ, SZÉP VILÁGOT

A ZÖLD ERDŐT, SUSOGÓ FÁKAT

ÉS A CSILLAGFÉNYES ÉJSZAKÁKAT

A VÖLGY ÖLÉT, MAGAS HEGYTETŐT

MINDENT MI ITT VAN A SZEM ELŐTT

NEM, MERT NEKED ERRE NINCS IDŐD

SZOKTÁL - E NÉHA - NÉHA SIMOGATNI

A FÁJÓ SEBEKRE…

Ó gyönyörűszép, titokzatos éj,

Ó betlehemi kicsi gyermek!

Mily nagy csodákra képes a te mosolyod.

Megállítsz a rohanásban

s ezer könnyemen át is rád csodálkozok.

Nézd, nézd a világ egy pillanatra

reád figyel, és ott is zengenek glóriát,

hol máskor ki sem ejtik nevedet.

Komoly, nagy férfiak fejet hajtanak,

néhányan eléd roskadva szívük is kitárják,

anyák magukhoz ölelik fiaikat,

felnőtt lányok is Jézuskát várják

a csendes éjen,…

Ilyenkor sokaknak eszébe jut, milyenek voltak a régi, gyermekkori karácsonyok.

Szenteste, amikor a kis fát a gyermekeim feldíszítették és megállapítottuk, hogy nem a méret a lényeg, mert szebb lett, mint a tavalyi plafonig érő, eszembe jutott, gyermekkoromban nekünk mindig két karácsonyfánk volt.

Ez a hagyomány mindaddig kitartott, míg volt a családban kisgyermek aki elhitte, hogy a karácsonyfát az angyalok hozzák.

Nem volt szokás viszont az ajándékozás, csak mi a húgommal…

Megjelent könyvem címe: „Búvópatak, avagy hamu alatt izzik a zsarát”.

A történet a 13 - 14. században zajlik.  A könyv gondolata abból született, hogy a Képes Krónika leírva Emese álmát, így ír: „álmában isteni látomás jelent meg Turulmadár képében”. Ehhez a mondához fűződik az Árpád-ház férfiágon való kihalásának említése imigyen: „Szent István első magyar király nemzetségének, vérének, törzsökének atyai ágon sarjadt utolsó aranyágacskája meghalt” – mondá Ákos nembéli István, mikor…

Ha krónika, akkor történések emlékezetének fűzére.

   Vérzivataros száz év[1] emlékei törnek fel tudatom mélyéből! – kezdett mesélni kedvesem a múltról, amit a családi emlékezet ma is őriz. - Elsorolni is hosszas, mi minden történt ezalatt a száz év alatt. Nem is tisztem ezt tenni. Megteszik a…

Amikor sötétben fényre vágytam

küldött az ég egy csillagot,

amikor reggel fázni kezdtem

feljött a nap és ragyogott.

Ha menekülve kunyhót kerestem

te szíved nyitottad nekem,

tengernyi csodával megáldva,

örök tavasz lett életem.

De a viharok nem kíméltek,

hol jeges széllel jött az ár,

hol elapasztotta lángszavainkat

a torokszorító aszály.

Amikor az úton tévelyegtem

te felém nyújtottad kezed,

nem kapaszkodni, nézni…

Menekülnél a sorsod elől

de megszólít valami legbelül,

és érzed, nem kell félned,

itt nem vagy egyedül.

Bárhová mész ismerős tájak,

ismerős arcok néznek rád,

nyelveden szólnak versek, dalok,

mert ez a te hazád.

Tegnap még idegen volt,

elhitted máshol jobb lehet.

Újra itt vagy, jó, hogy itt vagy

és akarod ezt az életet.

Gyermeked van, otthonod,

állj fel a földről, indulj…

     Székelykeresztúr határában alkalmi fuvarra várakozik egy idős házaspár a vasárnap délelőtti izzó verőfényben. A mesebeli szépségű, lankákkal, erdőkkel övezett közeli Magyar-Andrásfalvára igyekeznek, a temetőbe sírt gondozni.*

Az asszony gondolatai messze járnak, a férfi gondterhelten nézi a hegyoldalban éktelenkedő irtást.

- Maholnap elfogy az erdő - szól, mintha csak magának mondaná. Tudja jól, hogy mire gondol az asszony, az ő szívét is ugyanaz a keserűség…

Újabb sikeres „Iskolatáska Erdélybe” akciót teljesítettünk 2019 szeptemberében. Több mint 200 erdélyi magyar kisdiák iskolakezdéséhez tudtunk új tanszerekkel hozzájárulni. 

Az idei akció Svájcban kezdődött, hiszen barátaink és társszervezetünk, a Svájci Magyarház Alapítvány meghívására részt vehettünk a zürichi…

„Na, végre!”- dohogott magában.

A finom porral belepett szobát aranyba vonta a beáramló nyári nap.

„Ennyi kegyetlen, sötét év után, végre kinyíltak a zsalugáterek! Még szerencse, hogy egyszer a gyermekek céltáblának használták téli hógolyózáskor, s a törött darab helyén annyi fény derengett nappal, hogy ha halványan is, de láthattam fenséges csíkjaimat”

„Már megint ez a felsőbbrendű hang!” – jött a válasz a másik szobából.

„Igenis, felsőbbrendű! Ez kérem a…

Fa- és bútorfestő tábort tart a Varsági Műhely 2019 július 7. és 13. között, amelyre várjuk a jelentkezőket. Az idei táborban a székely bútorok "virágaival" foglalkozunk. A népi bútorok motívumai, nemcsak szemet gyönyörködtettek, hanem a tulipánoknak, rózsáknak jelentésvilága is volt. Ezeket ismerjük meg az idei workshop ideje…

Ez az ülőalkalmatosság atyánkfia gyermekkorában még szinte minden magyar falut jellemzett. Rendszerint a kapu, pontosabban a kisajtó mellett helyezték el. Lehetet egyfajta lócaszerűség (általában két földbevert cölöpre szerelve), vagy kényelmesebb, támlával ellátott pad. Ez utóbbi Székelyföldön gyakran fedelet is kapott, eső ellen védve az alatta üldögélőket - a mívesebbeket szakállszárítónak nevezték.

Pár évtizede szinte mindenütt még a kispad volt a házbéliek meg a szomszédok,…

Húsvétvasárnap, templomba menet. Szeretek ilyenkor - kis kerülőt téve - mellékutcákon eljutni a Nagytemplomba, gyalogosan, testben s lélekben is készülve az úrvacsorára.

Egyszer csak szinte gyökeret ver a lábam! Előttem, a kövezeten egy frissen felszeletelt félkilónyi kenyér hever szétszóródva, szinte hiánytalanul. A gazdája össze sem szedte, s dühében, jól láthatóan még belé is rúgott. Néhány szelet, métereket repülve az úttesten, autók kereke alatt landolt, s most széttrancsírozva…

Erre az üdvözlésre emberemlékezet óta „fogadj’ Isten!” a válasz. Jól megtanultam mindezt már kisgyermekkoromban, Szatmárban. De korán felfigyeltem a szinte színtiszta református környezetben velünk élő katolikus testvérek érdekes köszöntésváltására is: a „dicsértessék a Jézus Krisztus!”-ra mindig a „mindörökké” válaszolt. Tetszett az is, mikor véletlenül asztal mellett találva rokonaimat, ismerőseimet, „jó étvágyat!”-kívánásomra „részed legyen benne!” - invitálással ültettek maguk mellé.…

Koós János. Fotó : Novák Mária. Forrás : hu.wikipedia.org

Jani halála váratlanul ért.Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan távozik az élők soraiból.Neve egy márka, még pedig egy világmárka volt.Mindenki szerette, mert…

Nem irigyeltem meg Majakovszkij halhatatlan poémáját (Beszélgetés Lenin elvtárssal), versírásra sem vetemedek, egyszerű prózában szeretnék csak beszámolni egy egykor volt hazai főelvtárssal, Marosán Györggyel közel negyven éve folytatott beszélgetéseimről. Bármily furcsa, elsősorban irodalomról, azon belül is József Attiláról lesz szó az alábbiakban – egy kis…

Sajátítsd el a festészet műhelytitkait. Ismerd meg képeségeid. Tanulj új technikákat. 

helyszín: Székelyvarság (Forrásköze, Zsindelyes-tanya), Erdély…