Megáradt pataknak kibuggyant a kedve,

         súlyos terhét mára levetette.

Himbálózó hátán mátkapárt lejt boldogan.

Gácsér mögé réce bújt kacéran..., hamuban.

      Néznek rám, inukban de bátrak!

 Mosolygok, látványuk mi' ritka pillanat!

                    Útjuk sietős...

          A híd alatt már nem látom,

          korán reggel áhított álmom.

Virágot kellene venni, ma nőnap van, elvárható, hogy mindegyik kapjon egy szál virágot, anyám, feleségem, léányom, néném, esetleg még a szomszédasszony is, hogy is legyen, ma nagyon drága, na de nem lehetek pont ma spórolós, ma nem csak én futkosok virággal, lesütött fejjel jönnek a társak velem szembe, mindegyiknek egy -egy a kezében, nicsak, Pistaszomszéd is, pedig egész évben veri a feleségét, de Lali barátom ma nem lesz megmosolyogva, mint más napokon, merthogy ő mindig szokott vinni az…

             Nem tudom mások hogyan vannak vele,egyáltalán végig gondolták-e,eszükbe jut-e egy nagyon fontos,sarkalatos  kérdés,amikor emlékeinkben,a régmúlt és közelmúlt eseményeiben, múltunkban kutakodunk,hogy a TUDATOSSÁG létezésünk egyik alapja.

            A tudatosság szabadságot is jelent,amibe belefér a visszafelé való tekintés és az előrevivő majdani utunk végigjárása,felvállalása.A tudatosság ugyanakkor a gondolat szabadsága is,amikor…

Fény öntötte el az utcát. Csillogott az esőtől még nedves járda. Valami különös vidámság villogott a levegőben, s az emberek arcán. A szembejövő ismerősök köszönésében is ez a vidámság jelentkezett. Cinkos mosoly bujkált a szájak sarkában.

A Városháza tornya is szinte mosolygott. A Kultúrpalota homlokzatán a két Bolyai domborművének szigora enyhültnek…

Útjaidon vándorló léptek,

bánat, kérdés, bú taposta

nyomok - mélyek.

Lerakott, titkos ládikák

 - lélekterhek - 

szanaszét dobálva,

mind láthatatlan,

oldott bilincsek;

nélkülük nem…

A hatalom már rég nem törődik vele, az országlakosság meg belenyugodni látszik, hogy fogy, mégpedig vészesen fogy a magyarság. Az egykor volt szerelmetes gyermek, a mindenkori jövő ma nem áldás, nem öröm forrása, meg szemünk fénye, hanem teher, gyakran kényszerű-kelletlen…

Amikor kimész éjjel a csillagok alá, érzed-e, milyen apró vagy? Amikor leülsz a nedves fűbe, érzed-e, milyen gyenge vagy? Amikor szétfújja a szél a hajad, érzed-e, milyen kiszolgáltatott vagy? Ha hallod a tűz roppanását, érzed-e, hogy halandó vagy? A tűz, ahogy rakod a fát szép máglyába, lobban a láng…dédanyád mozdulata a kemencénél, harcos ősöd mozdulata jelzésnél. Benned van. Bennem van. Apró ember, mit remélsz?

Lehet-e levetni a megunt gúnyát? Soha. Ránk szabták, nekünk…

A Bolyai téri unitárius egyházközség zsúfolásig megtelt tanácstermében, ünnepélyes keretek között nyitották meg vasárnap Miholcsa József szobrászművész egyéni tárlatát. A 33 fából készült, szemet gyönyörködtető, lélekemelő alkotást március 20-ig, naponta 9-13 óra között lehet megtekinteni.

 …

Azon, hogy mennyit változott szülővárosa, mióta pár esztendeje egy tavaszi hajnalon felszállt a fiumei gyorsra, maga a Madame csodálkozott el legjobban. Midőn a nagyállomás szép, új épületéből csomagjaival kilépett, a Rimanóczy szálló omnibuszát vehette igénybe, a Fő utcán ízléses bérpaloták között tolongott a nép, elegáns boltok, cukrászdák és szalonok hirdették, a Pecze-parti Párizs igenis helyet követel magának az új század pezsgő életében.

 Pár esztendeje, Berta asszony, még, mint…

Az alábbi újságcikk az Udvarhelyi Híradóban jelent meg Nagyálmos Ildikó tollából.

Ötven évig nem lesz gond  a bútorzattal (Nagyálmos Ildikó)

"Múlt héten érkezett meg Varságra az a svédországi szállítmány, amellyel iskolai bútorzatot és számos használati tárgyat hoztak a település tanintézményeibe. Az új berendezéseknek a gyerekek örültek legjobban, ők segédkeztek a kamion lepakolásánál is, a nyolcadikosok pedig kimondottan sajnálják, hogy kevés ideig használhatják a…

Szeretett a Nagypapánál lenni. Pedig Tata nem főzőtt olyan jól mint az Anyu, nem is beszélt sokat. Mégis érezte azt a végtelen szeretetet ami az öregből áradt. Még akkor is, mikor megszidta. Nem szelíden szidta, mégsem volt ijesztő.

  Szerette azt a fanyar illatot is ami körüllengte. A pipa illata vegyült a szappan illatával, esténként az egész napi munka izzadságszagával.  Furcsa , nagy darab, csúnya háziszappan volt.Ő is azzal kellett mosakodjon amíg ott volt.  Mégcsak fürdőszoba…

Amikor a fák az égig nőttek

Én tudom - egykor a fák az égig nőttek. Én láttam. Ott a patak partján. Mélyen hátraszegett fejem búbján csak úgy himbált a nagy masni, ahogy az elsuhanó fellegeket kémleltem. Hogyhogy nem akadnak bele az égig érő fák ágaiba?…

            Ott ült Istók a kocsma előtti fapadon és röhögött. De úgy, hogy a levegőt is nehezen vette, hiába is próbált volna csillapodni, arcára ráfagyott a széles jókedv. Röhögött könnyes szemekkel és amikor kínjában odavágta báránybőr kucsmáját a földhöz, újabb görcs kapta el és kétrét hajolva kezdte elölről, szinte kínozva a cselekvéstől. Rázta a testét az ördög de erősen.

            Mindez messziről…