1.

Szülőföldem gyönyörű tája,

Őseimnek nyugovója,

Gyermekkorom varázslója

Unokáim visszavárja.

2.

Történelmünk alkotója,

Emlékeink megtartója,

Reménységünk ápolója,

Álmainknak táplálója.

3.

Vágyainknak biztatója,

Életünknek nyugtatója,

Bűneinknek feloldója,

Bocsánatnak megadója.

(naplójegyzet)

ÁRVÍZRÉMÜLET

Árvíz a műteremben.  Nem mellébeszélés, éppen tervbe vettem, hogy megfestem a hazatalálás balladáját, amikor a plafonból  –  váratlanul – elered az eső. Mire észhez kapok, bokáig ér a víz. Áznak a színes kollázsaim. Megsemmisültek. Egy évi munkám kárba veszett.  Jelképekkel és tusba mártott gondolatokkal telefirkált papírlapok úsznak a vízen.

Könnyez az ég, csurog verejtékem. Függőlegesen merengek istenek előtt. A magasröptű…

Legtöbben kellemesen bódító, semmihez sem hasonlítható illatára esküsznek. Velem egyenesen csodákat művel. Amint  kitárul a láthatáron élénk-rózsaszínű uszálya, már fog is rajtam a varázslat. Tehetetlen vagyok, hisz a levegőben is ott vibrál. Mennék közelebb – de megtorpanok. Túlságosan lenyűgöz a pillanat. Teszek néhány lépést a bujazöld mezőben, majd inkább a fűbe ereszkedem.…

Anikó és Veres Cohárd (A Gyilkos tó legendája)…

  Villogó szemű szakállas fiatalember baktatott az úton, ahogy kikanyarodtam homokfutómmal a rendelő kapuján. Sohasem láttam errefelé, de valahogyan mégis ismerősnek tetszettek a vonásai. Nem sokat törtem ezen a fejem, hanem mellé érve megkérdeztem hová igyekszik hátizsákosan, hiszen itt közel-távol nincs kirándulóhely, se vendégfogadó, a…

Hagyj elmennem

Írta:Attila-benczi

Hagyj! Nem kell ölelésed

Kerestem lelkem békéjét

Hittem melletted meglelem.

Hittem a szerelem létezésében,

De te, vagy én

Rossz irányba indultunk.

Végső elkeseredésemben

Saját világomba zárkóztam.

Békémet ott sem lelem.

Te voltál az egyetlen

Kit ily közel engedtem.

Perzselő tűzgolyó van a mellemben

Mikor meghallom hangod:

Átölel, cirógat, felhők közé emel.

Véget kell vetnem!…

Atyánkfia első állomáshelye, ahol kedves tárgyait (magyar és történelem) próbálta megszerettetni a reá bízott nebulókkal, amolyan „se nem falu se nem város” település volt. Lévén azonban járási székhely is, jobbára az utóbbi szerepében tetszelgett. Egy városias helynek pedig - sok más egyéb mellett – étterem dukál, s nem is akármilyen, hiszen meg kellett felelnie a „megyétől” kiküldöttek s a „vidékről” feljövők mellett a helyi nobilitás kulináris igényeinek is. E hármas követelményt…

Orommel jelentem, hogy megalakult a Segely Erdelyben nevu csoport az Erdelyi magyarok a vilagban web oldalon. A face en mar letezik a csoport matol es az Erdelyi magyarok a vilagban oldalon holnaptol mint csoport. Nezzetek meg, nyitott csoport, lehet jelentkezni es beszelgetni a csoportrol. Szeretettel varunk mindenkit. Vannak itt sokan akik mar jeleztek, hogy szivesen lennenek tagok ebben a csopportban, kerlek benneteket iratkozzatok fel ahogy a csoport engedelyt megkapjuk. Sok azonos…

Ez az elbeszélés emlékezés egy korra, mely nem múlt el fölöttünk nyomtalanul.

Házasodni mindenáron

(Szerelem más időben másképp)

"Fél év múlhatott el, amióta meghalt a felesége, amikor idős Barta István közölte egyetlen fiával, hogy szándékában áll újra megházasodni, mégpedig nem is akárhogy.

– Hát hogy, apám? – kérdezte kíváncsian a fia.

– Eddig vén feleségem volt, most fiatalt veszek!

– Nacsak na! Ugyan biza melyik fiatal leány menne…

          Apró, szürke szemeiből, sütött  a  rosszindulat. Jókora  karvalyorrával, piciny, pengeéles  ajkaival

  örökké  kócos hajával, büszkén  vonult  végig  a  folyóson. Ő volt  a  szomszédok  közt  a  '' persona 

non  grata'', a  szomszédok  réme. Valószinű, eleve  arra  született, hogy…

Tűzlány
Írta: Attila-benczi

-Gitta Schlemmerné Szabó-
Tűzlány című festményéhez

Hajnalban furcsán rezegtek
Kertemben a bokrok.
Félelmetes volt,nagyon!
Vöröses lángnyelvek
A pázsit fölött.
Vajon mi lehet?
Jó barát, ellenség,
Egy alak lépked kecsesen felém
Tűzmadárnak nézem!
Tekintetével felfal, eléget
Nem fáj, megnyugtat.
Ő az kire vártam!
Boldogan átölelem,
A Tűzlányt szívembe zártam.

Jakab úr panaszai

 II.

 A Maros megyei Milícia parancsnokságának

 Alulírott Jakab (Bözödi) György, született 1913. március 9-én Bözödön (Maros megye), Lajosnak és Juditnak a fia, magyar nemzetiségű állampolgár, író, a RSzK Akadémiája marosvásárhelyi Bázisának tudományos kutatója, marosvásárhelyi lakos (str. Griviţa Roşie 31, Bloc H/5 ap. 15) az alábbi panasszal fordulok a tisztelt Parancsnoksághoz:

Bözöd községben van egy nyaralóházam, mit gyakran felkeresek, hol…

Jakab úr panaszai

 I.

Alulírott Jak kab Bözödi György marosvásárhelyi lakos, a RSzK Akadémiája marosvásárhelyi tudományok Kutatóintézetének osztályvezetője, a Romániai Írók Szövetségének tagja, az alábbi panaszaimról kívánom Önt értesíteni.

Az elmúlt év november 7-én a MAI* marosvásárhelyi szervei letartóztattak (különböző koholt vádakkal), és ez év január 25-ig vizsgálati fogságban voltam. Ekkor a vádat elejtették, az ügyet semmisnek nyilvánították, és viszszahelyeztek…

Hol a lámpás?
Írta:Attila-benczi

A boldogságért hegyeket kell mászni
Nem ingyen van, sokat fizetünk érte.
Amikor a hegyről lecsúszunk
A Pokolba gurulhatunk.
A világ vajon milyen?
Nem is rossz, nem is jó.
Az emberiség érzelemmentes lett,
Eltévedtünk?
Lámpásunkból ki aludt a fény
Gyújtsuk meg azokat újra.
Ne bujkáljunk lelki sötétségben!

Születésem meséje!

Írta: Attila-benczi

Jaj hogy is volt!

Minden apróság fontos.

Reggel elindultak a piacra:

Apám! Szokásához híven,

Laza volt állandóan viccelt,

Kofáknak udvarolt.

Anyám idegeire ment,

De a kosár hamar megtelt,

Pénzük is maradt bőven.

A délután hamar eltelt:

Sütés, főzés, viccelődés.

Fekete fátyolt öltött a nappal.

Csillagos égbolt alatt

Halkan ciripelnek a tücskök.

Talán akkor éjjel

Jöttem…

Feszülő rügyekre

bomló levelekre

vénülő kezemre

átható szemedbe

átázott terekre…

 A pókai Kristóf Piroska tanítónő, 40 éves oktató-nevelő munka után, tavalytól nyugdíjas. A nagy köztiszteletnek és elismerésnek örvendő pedagógus Egrestőn kezdte pályafutását, de ezt követően 37 évet tanított szülőfalujában, ahol hosszú időn át a kulturális és hagyományőrző rendezvények mozgatórugója volt. Piroska nénivel pókai otthonában beszélgettünk.…

B. Sándor volt a becsületes neve, de a falu Tubák…

         Egyik kora téli estén, amikor a Nemere szele nem bújt elő barlangjából, és ez által a szobánk levegője is barátságosabb lett, hisz a láthatatlan réseken nem hatolt be a fagyos szél, mert a…

Háttal ültem

Írta: Attila-benczi

Háttal ültem a bejáratnak,

Szemben tükörképemmel.

Azt látom, néz valakire.

Balra pillantok, ablakon ki nézek,

Egy árny áll tétován.

Hirtelen szemébe nézek tükörképemnek.

Tágra nyitja szemét felhúzza vállát.

Jobbról szekrényajtó nyikorog.

Üvöltve kérdem én: Ki van ott?

Választ nem kapok,

Helyette az árny áll ott.

Szembenézek tükörképemmel,

Széken nem ül már!

Rám néz, cinkosan,…