Mennyire organikus is ez a város! Észak-déli tengelyén legfelül a szellemiséget képviselő egyetem, középen…

Alig fél évszázada, atyánkfia falujában még gyakran hangzott fel az elnyújtott kiáltás: Drótoszó-fótoszóóóóó! E hírverésre Rozi néni meg Juliska már készítette is a reparálni való lábast, sajtárt, tejesköcsögöt. Ha kiszakadt a vizeskanna füle, vagy kilyukadt Lajos bácsi bormérője félretették, mert tudták, a drótostót, hátán hordva műhelyét, évente többször is beköszönt a faluba, s mindent megjavít, ami edényben a ház körül csorbát szenvedett. Nagyobb helyeken akár négy-öt napot is eltöltött,…

Kering az atyafi a debreceni plázában. Ritkán jár ide, hónapokkal a megnyitó után tévedt be először valami semmiségért, mert máshol bezártak, ez meg épp útba esett. Máig nem kerítette hatalmába a reklámozott érzés, ami csúcs, soppingolni sem szeret, a plázacicák világából már jó ideje kinőtt...

Kering az atyafi a pláza kererngőjén, s egyszer csak rég nem érzett illat csapja meg orrát. Szimatolva körbejár, lejön a földszintre, majd vissza s újra le. A kicsiny sarki cukrászdánál két…

Egyre gyakrabban gondol rá atyánkfia: Kellene egy kutya! Barátai is biztatják, merthogy a kutya jó társ, meg enyhíti a magányt, s szinte egybehangzóan állítják, neki egy spániel volna az igazi, mert olyan egyforma a karakterük.

Ötéves lehetett, mikor az apja váratlanul, kis narancsszínű, vinnyogó szőrgombolyaggal állított haza, a furcsa színű valamit aztán Betyár névre keresztelték. Remélte, hogy ha majd nagy lesz, versenyre kel utcabeli társaival - atyánkfia még a falkavezérséget sem…