Öreg mamuska ősz már,

reszkető lábakkal jár,

tipeg-topog a házban,

reggelit készít a konyhában.



Olykor megcsuklik keze,

szeme felnéz Istenre.

Bágyadtan süt a nap, lanyhul a melege,

még támasztom hátam, árad a szívembe.

De már az erdőn libben a szél ereje,

erőt vesz a hervadás őszülő jele.

Az elmúlás lassan mi belopakodik,

őszelő hamvával deresre porzódik.

Reszket a falevél, reszket alvóavar,

estére kelve madár sem,  harang zavar.

Az őszelőszél játszik itt, felkap, elejt,

hangja mint síri zene, rázkódva nevet.

Távolban szivárványként még…

                            Mariánum –Kolozsvár. VI. – Ősök nyomában.

            A kutakodásom,mint már korábban említettem, jó pár éve fordult komolyabbra .Amikor  évekkel ezelőtt pár napot tölthettem a Csíkszeredai Levéltárban, igazából csak akkor tudatosult ,hogy mibe is fogtam bele.

             Nem volt egyszerű séta a csíkszeredai út! De szerencsémre bejutásomkor már elhomályosultak a korábbi herce-hurca nehézségek, vagyis a magyarországi…

ERŐS VÁR...

 …

„A sors bizarr magyarellenes iróniájának tartom, hogy az elmúlt félévszázad alatt, többször is, ahányszor valahány túlbuzgó és szadista magyar újságíró a helyi lapokban gúnyos jegyzetsorozatban pécézte ki az üzletek és hirdetések magyar feliratainak szarvashibáit, a magyar nyelvű feliratokat röviddel ezután be is tiltották; hibásan és helyesen egyaránt” – írta Szőcs István a kolozsvári Helikonban (Miből és hogyan él a nyelv, 1998/1). Nos, azóta mutatkozik némi „fejlődés” e tekintetben is.…

Hiába sütött aznap reggel hétágra a nap, és hiába sertepertéltek már nyitás előtt szomjas atyafiak az Aranysárkány küszöbén, Puszi úr gondolatai egészen másfelé kalandoztak. Keze szórakozottan törölgette ragyogóra a poharakat, és bár fényesen kacsintott felé a sörcsap rézkarmantyúja, édes maláta illatot eregetve maga körül, ő gondjaiba mélyedve akkor sem eszmélt, mikor régen látott cimborája, Kornweis úr telepedett le a pulthoz.

Kornweis úr testvérbátyja temetkezési vállalkozó volt, ő…

                                                Szél arcára hajlik a z ég

                                                Dús hajadban

                                                rügybomlások

                                                édes neszek

                                                harmat csend

                                                keres…

VÁR-LAKI BEÜTÉSEK 

A vár-laki beütések egyikében mondá a

hang: „Takard le képeiddel az Idő festette

szürke falakat.” Áltatom magam a csendben.

Várok valakire, hogy megtőrje a csendet,

és fényt varázsoljon a romantikának vélt

szürke hangulatba. Leülök a kellékek

halmazára,  fölidézem Zeuxisz és a…

A lólengés olimpiai döntője után, vasárnap még a tiszteletes úr is megemlékezett róla a kistemplomban. Kifelé jövet olyan sokan gratuláltak az aranyéremhez, hogy egy órába is beletelt, míg elindulhattam hazafelé – emlékezik azokra a szívmelengető napokra Tarcsa Sándorné Bulyáki Róza, Berki Krisztián nagymamája. Nagyecseden, a Szállás utcán (ami hivatalosan Petőfi, de itt…

Mama már a második kenyeret vette ki. Hajnali kettőkor kelt, egész hétre sütötte a ropogós héjú, fehérbélű mindennapit. Tata már a tejet szűrte, ma jól adott Mariska, a még fiatal fejőstehén, Böske, szegény már kevesebbet. Megette a szénája javát, mosolyodott el a tehén-kenyér gondolatára az öreg. A kis nyári konyhát belengte a finom, frissen sült kenyér illata.

-Málélisztet szórtál rá? - tette fel a szokásos heti kérdést, rá se nézve az asszonyra, pisolyogva a bajusza alatt, várva a…

A hírcsatornák beszámoltak róla, hogy 82 éves korában elhunyt Neil Armstrong amerikai űrhajós. Az asztronauta augusztus elején, öt nappal a születésnapja után szívműtéten esett át. Mint ismeretes, az Apollo-11 legénységének parancsnokaként ő volt az első ember, aki kilépett a Hold felszínére 1969. július 20-án. "Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek" – jelentette ki akkor. Azóta is sokat vitatkoznak a mondat eredetén, egyes források szerint egy szót kifelejtett belőle,…

A székelykapuk faragványaik szépsége és impozáns megjelenésük miatt igazi műremekeknek számítanak. A székelykapuk a Székelyföld kulturális örökségének részét képezik, hozzátartoznak a települések építészeti arculatához, népi építészeti együttesnek, épített örökségnek tekinthetők. Nehezen találhatunk két egyforma székely kaput, egyéniségüket a díszítésük adja meg. A díszítést három részben tárgyalhatjuk, úgy, mint: faragás, festés illetve felirat. Az alábbiakban bemutatunk néhányat…

Marika csinos leány volt. Enyhe kancsalsága csak növelte báját, sápadt arcbőre már-már úri finomságra vallott. Suttogták is az emberek, hogy a gróf vonásait örökölte. Finom kis keze a kapálás, gyomlálás ellenére is áttetszően vékony maradt, össze se lehetett hasonlítani a tenyeres-talpas falubeli leányokkal. Örökösen vasalt ruhában járt, mint aki éppen templomba készül. Pedig mindössze két rend ruhája volt, de azokra úgy vigyázott, úgy ápolta, hogy mindig újnak, frissen mosottnak, vasaltnak…

                                                                 Alázattal

                                                                 Vesztettem én

                                                                  már százsror

                                                                  száz csatát,

                                                                  nyertem épp…

Húsz éve jártam először a Bodrogköz határ menti részein, s már akkor elbűvölt a táj szépsége, különleges hangulata. Megcsodáltam Karcsa Árpád-kori templomát meg Pácin reneszánsz várkastélyát, de a rövidre szabott idő – csak pár órára ruccantunk át Patakról – akkor nem tette lehetővé a tüzetesebb vizitációt. Most dr. Kovách Antalnak, a karosi hagyományőrzők (ősi…

lélek-Tisza-hullám

végtelen imában

összeforr-elenged

kézen fog s vezet

van hited, kérdezi

s szemlesütött

magyarázkodásod

a szélbe hajítja

és engedi lépteid karcsú

tornyához vezetni

guggoló házak fölött

fehér ujjú égre intés,

benn térdeplő

barna padok

titkai zizegnek

falak kék magányában,

Mária tenyerén

holdfény csorog,

egyszer-volt…

Ültek az öregek a mofettában.

Kint köd ült a csenden de akkora, hogy a harmadik fát látni már nem lehetett.Nyár eleje már rég elmúlott, itt-ott szamóca pirult, néhol lila szemeivel könnyesen kacsintott az ösvényen haladó ember felé. Nem is olyan messze a kis csorgó csobogó hangja évtizedek óta vidámíjta a magányos természetet.

Idilli környéke ez a természetnek, Isten jókedvében teremtette…

Őszi séta

Vágyom a magányt.

Most jó! Minden csendes.

Lágy eső szemez, hangja oly kedves.

Nem fázom!

A tó felszínén apró redők.

Libbenők, némán egybekelők.

Idilli kép.

A végtelen felszínen, nézd!

Egy vadréce keresi kedvesét.

Elnézem soká...

Látom, vízcsepp hízik pici ágon.

Tiszta boldogság e világon.

Minő gazdagság!

Most enyém itt minden. A végtelen tér,

Kitárt karom körbeér.

Már indulok.

Magamhoz…