Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Szeptember 2012 blogbejegyzések (60)

Mulandóság

Elorozzák létünk elemeit,

s a hitemet.

Nincs benne szó, csak haldokoló ősz,

s vak sápadtság.

Fák lehullt levele lett ágyasa,

s avar alom,

lábam sem járja hamvadás útját,

s halkul zajom.

A gólya sem kerepel a póznán,

már messze jár.

Terjeszkedik el halálos csendben,

mi rendeltet.

Fáradt a táj, hullajtja könnyeit

megy pihenni.

Riadt emberszemekben félelem,

kő réveteg,

szövi fájdalmát a múló nyárnak,

ökörnyállal.

Búcsúzik…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 20, 2012, 4:33pm — 2 megjegyzés

Évődés



Őrizném a fészket sasként a hegyekben,

lennék pásztora éjnek, fent, fellegekben

napnak árnyéka is lennék, szeretetben.



Keresem létemben születésem titkát,

múló életemnek zegzugos fájdalmát,

keresem a választ, az igazak szavát.



Varázsigéket mormolok magányomban,

kékre festem az eget rút napjainkban,

tüzeket gyújtok rabságunk poklaiban.



Szembenézek az álmatag alkonyattal,

a hazug arcú vágyódó csillagokkal,

a rossz-arcú kínnal,…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 19, 2012, 2:28pm — Nincsenek hozzászólások

Bánatom

Az emberek ártatlan arccal hazudnak,

s visznek az erdőbe bele.

Csodaszámban találmányokat gyártanak,

s a szép természet pusztul el kezeik alatt.

Kinevetnek, és kigúnyolnak,

minket, földünket, s kik embereket védik.

Falakat emelnek, nagy vermeket ásnak,

s csak lassan minket mind beletaszigálnak.

Városok nőnek, terek, hidak, és utcák,

erdők tűnnek el, okultan, de kiirtják,

vizek múlnak, emberszennyel elpusztulnak,

s rám, kinek ez fáj, most megvetőn…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 18, 2012, 3:42pm — 4 megjegyzés

Helló Kitty, pix és töltőtoll

Ma reggel a városban akadt dolgom. Amikor kiléptem a kapun, hirtelen nem tudtam, miért van ilyen nyüzsgés... Beletelt pár percbe, mire rájöttem: ma elkezdődött az iskola, özönlik a sok nebuló. A Fenyő utcán leérve a Bolyain még nagyobb volt a tömeg. A kicsiket a szülők kísérték, általában az anyukák, de akadt egy-két nyakkendős apuka is. Előttem egy türelmetlen anyuka haladt, rakoncátlan fiával. A kisfiú nem bírt magával, sehogy sem akart szépen, illedelmesen lépegetni. Egyszer csak az…

Folytatás

Írta Lakó Péterfi Tünde Szeptember 18, 2012, 10:20am — 22 megjegyzés

Szieszta

                                                    Szieszta

                                                                         A.nak

                                     Agysejtjeimen átsétált a reggel

                                     sietve,némán lépkedett tovább,

                                     s a balatoni kertek harmat-árnyán

                                     fapadra ült,várni a…

Folytatás

Írta Fülöp Kálmán Szeptember 17, 2012, 10:14pm — 3 megjegyzés

Szerss úgy mint rég

Szempilládon könnycsepp,

ragyogva én vagyok.

Csillagfénnyel benne,

örömmel ragyogok.

Rád vigyázok éjben,

fénylő napsütésben.

A csók is én vagyok,

soha el nem múlok.

Álmodban én vagyok,

az őrző angyalod.

Ölelni is vagyok,

szívedben dobbanok.

Az életed vagyok,

bírom minden titkod.

Tolvajkulcs is vagyok,

benned mindent nyitok.

Pacsirta is vagyok,

csak Neked dalolok.

A nap is én vagyok,

melengetni tudok.

Kertben…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 17, 2012, 2:09pm — 2 megjegyzés

Oson a nyár



Tompuló fénnyel, gyengülve szalad,

felhők sem takarják, de hűl a lelke,

levelek rezdültek, s a fák fáznak.



Támadt szél fentről, a hegyek felől,

ágak hajlanak,  törnek, reccsennek,

virágok múlnak, sírnak temetők.



A madarak csendben elnémulnak,

zenéjük egyre távolabb, halkabb,

gyászolni készül a szelíd , s a vad.



A nyár, sóhajt a cinege madár,

megsemmisülni készül a csendben,

madárkórus, tücsökzene nyomán.



A nap fent az…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 16, 2012, 6:03pm — Nincsenek hozzászólások

Sommás hommázs

Sommás hommázs

 

                          Egy Karinthy-vers apropójára

 

Elvtárs, úgy fest, felül maradtál

a Tétel és Törvény szerint –

dögödre hiába is szaglász

hiéna: uralkodsz megint.

 

Mégis a falkád volt erősebb.

Apró hadak csángáltak el –

s hogy a koncon ki osztozik most,

tégedet csak az érdekel.

 

Öklöd, mikor lecsapni kellett,

sosem állt meg a félúton,

erő és…

Folytatás

Írta Bölöni Domokos Szeptember 16, 2012, 3:00pm — 12 megjegyzés

A sors iskolája

                              A  sors  iskolája

 

                                     Az  éj  csendjébe  belehasít

                                     Egy  mentõautó  szirénája,

                 …

Folytatás

Írta Kenéz Gyula Szeptember 16, 2012, 8:13am — Nincsenek hozzászólások

Árok szélén ...

Árok szélén ...

írta:Attila-benczi

Árok szélén, pompázó virágok közt

ül egy törékeny nő.

Szigorúak a nemes vonásai ...

diókat bontogat.

Egy vándor megy arra

s kérdi őt.

-Mért ülsz itt egymagad?

A nő rápillant:

-Nem ismer senki

mert a nevem - IGAZSÁG!

A vándor mellé ül,

-Hadd bontsam én is a diókat.

-Ezek nem diók ... Gondolatok!

Keresem bennük önmagam,

de üresek a diók,hazug gondolatok.

A vándor…

Folytatás

Írta Attila Benczi Szeptember 16, 2012, 1:51am — 1 megjegyzés

Ne oly fentről!

Jegenyefa hányszor kértelek szépen,

hogy ne törj oly kevélyen fel az égre,

mert te is csak egy fa vagy, szál, s törékeny

s jő a szél neked is hajlonganod kell.

Büszke derekad bírja majd a nyomást?

Vagy úgy roppansz el, mint az égő parázs,

s mi szép volt a magasban, alázuhan,

s kik lent voltak, mondják imádságukat.

15.09 2012

Írta Borsos Mihály Szeptember 16, 2012, 12:49am — Nincsenek hozzászólások

Botos Jóska, Ida és társaik

Nyurga alakja ismert volt az egész városban. Legtöbbször az állomás környékén tűnt fel. Ritkás, szalmasárga haja a koponyájára tapadt, orra karvaly csőrére emlékeztetett, fura ellentétben állt ívelt, már-már nőies szájával, gödröcskés állával. Mindig frissen borotvált volt, kivéve mikor a szekuritáté falai közt töltötte az éjszakát. Elég sűrűn vendége volt a Rigó utcai épületnek, nem tudott, de nem is akart lakatot tenni a szájára. Egyenes tartású ember volt, a gerince nem görbült meg,…

Folytatás

Írta Lakó Péterfi Tünde Szeptember 15, 2012, 4:30pm — 4 megjegyzés

Érzés

Egyszer csak lehull majd minden levél,

mely hordta a nyár szerelmes képét,

s mi állunk tétlen, sápadt réveteg.



Majd a hegyet hólepel takarja,

elmúlásé lesz a fák szép avarja,

csak a pataknak dübörög hangja.



Tél fagyosan lopja majd időnket,

álmaink, szerelmünk benne veszhet,

enyhülést a fagy, nekünk nem enged.



Vesznek sorjában szép reményeink,

a nyár, s benne építő hiteink ,

s boldogságunkat  madarak viszik.



Enyhülést a…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 14, 2012, 1:28pm — Nincsenek hozzászólások

Nem fúj a gyár...

Álmában is hallotta a dudát. Akkor is érzékelte: hat óra. A hét órás dudálásnál már ébren volt, a kávéját szürcsölte. Hozzátartozott a reggeli szertartáshoz a mély, az egész városon átívelő hang, legalább annyira mint a tej a kávéhoz, a rádió gombjának lenyomása, a tükörkép megvizsgálása, a viseletes pongyola még viseletesebb övének a megkötése... Hideg időben tisztábban hallatszott, melegben kissé fojtottan. "Na, fúj a gyár". Ezt a mondatot minden reggel kimondta. Félhangosan. Ez az a…

Folytatás

Írta Lakó Péterfi Tünde Szeptember 14, 2012, 12:00pm — 5 megjegyzés

Nyár-temető

fészkelődő hidegek intenek
lila didergésben
megálljt, s a hallgatózó
csendben puhán roppan
a nyár dereka,

 

haja engedelmes aranyát
szelíden füstszagú
szelek markába ereszti,
míg ezüstbe fordul
rőt bokor ágain
a fény,

 

borúnak csiklandós
cseppje hull,
oly bágyadt a nap,
rozsda vált aranyba, amint
bőkezűen szórja
az irigy szélbe kincsét
a tegnapi ragyogás.

Írta Szilágyi Perjési Katalin Szeptember 14, 2012, 7:30am — 4 megjegyzés

Felvonulás augusztus 23-án

Felvonulás augusztus 23-án

(Egy Kálnoky-vers mintájára)

Egy minden hájjal megkent forradalmár egy született adócsalóval

Egy pártsemleges szenátor egy orrfacsaró honleánnyal

Egy frusztrált alkotmánybíró egy szentéletű kékharisnyával

Egy nemzetközileg körözött sikkasztó egy babérkoszorús alkotmányjogásszal

Egy szakállas szexbomba egy hattyúnyakú világmegváltóval

Egy frissen karambolozott államtitkár egy jól karban tartott házisárkánnyal

Egy…

Folytatás

Írta Bölöni Domokos Szeptember 13, 2012, 3:51pm — 13 megjegyzés

Mondjátok

Ha elfárad lábam, s kérni fogok tőletek,

ha összetörve, megalázva visszatérek,

Ti ott messze fent a hegyekben, megismertek?



Ha lázadozásaim kudarcba fulladnak,

ha méltatlanul a semmibe vesznek szavak,

lesz még ott, ki nekem igazán barát marad?



Ha lelkem vérzik, benne gyűlt sebek duzzadnak,

ha hitem-vesztem, s benne bűnöm lesz hatalmas,

Vajon templomaink otthon még befogadnak?



Ha véres küzdelmekben én vesztesként végzek,

ha mi volt szép…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 13, 2012, 3:43pm — Nincsenek hozzászólások

Múló képek



Mind elmentek a madarak, a gólyák,

a fecskék, a varjak, s az ősz mi maradt.

Álmaink repülnek el, messze tovább,

magányos lelkünk kiált, s múlnak szavak.

Csapongó vágyaink mind szélnek mentek,

s ment vele a nyár, szerelem, s a virág.

Elmentél te is, ki éltél lelkemben,

hagytál itt lombhullást, fájó bénulást.

Szél járja a völgyet, sírnak a hegyek,

csak a halál, mi jár most köztetek.

E gyászban félve, s megrendülve állok,

szívem úgy gyötör, s…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 12, 2012, 3:24pm — Nincsenek hozzászólások

Búcsúzik a nyár

Mikor a sárgulás homálya

elhatalmasodik bokron, fán

hívlak kedves  az elmúlásba

napos ősznek suta alkonyán.



Van hol sírnak fák múlt avarján

s a szél kavar, sikít, nevet

virágok meggyötört mosollyal

könnye vesztve búcsút intenek.



A nyári képek elmosódnak

harmatot szárítja fel a nap

emlékeink görcsbe tobzódnak

vérrel vesztik el álmainkat.



Hol van délibáb, vagy kék égbolt

szerelmek, vágyak, mi úgy izzott

higgyük…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 11, 2012, 1:35pm — 10 megjegyzés

Indián nyár



Szellő szárnyán suhan a fény,

szerelmes hosszú őszt ígér.

Olyan az égen ma a nap,

mit csak indiánszív akart.

Tompul éltető melege,

lélek melegszik még vele.

Boldogsággal szívem tele,

későnyárral szeretkezve.



Rezdületlen erdő lombja,

égnek könnyét mind felszívja.

S míg a madarak hallgatnak,

fészkek kölyköktől hangosak.

Csoda ez most itt a tájon,

hol nem rég a halál táncolt.

Minden békés, vágyakozó,

angyallelkével…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Szeptember 10, 2012, 5:29pm — Nincsenek hozzászólások

Havi archívumok

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

1999

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek