Ha a hídról végig nézett a városán, mindig elszorult a torka. Háta mögött úgy ragyogott a színház a kis téren, mint pihegő nagyasszony megannyi díszes párna között. Körben az Emke, a Pannónia, az Elite kávéházak örökkön kávé illatban fürdő, víg zsivajos tündérvilága, a virágos stukkók bókolása, szépasszonyok buja kacaja, szemeik gyémánt ékszereikkel vetekedő villanása, amint hosszú szipkáikból kábító füstöt fújnak. Újság lapjainak surrogása, és Feri úr, a főpincér mosolya, amint frissre…

Az egyik barátom aki 1989-ben elhatározta : nem jön vissza Romániába,marad Magyarországon,közzé tett néhány példányt a Jóbarátok számaiból.A régi példányokat megviselte az idő,de emlék marad az 1970-es évek Aranykorszakából.Az 1989 után született fiataloknak is hasznos lehet,mert betekintést ad a szüleik életébe. Az utált diktátor Ceauşescu rendszerében milyen volt az élet?Nehéz.A Ceauşescu házaspárt kellett imádni kicsiknek és nagyoknak.Akik nem bírták elviselni,azok elmentek az országból…

Könnyű néktek magyarnak lenni odaát, élnétek csak itt! – mondták gyakran rokonaim úgy 30-40 évvel ezelőtt, Erdélyben. De ők még a legridegebb, legembertelenebb időkben is megtartották magyarságukat, kisebb-nagyobb közösségeikben magyarul beszéltek, unokatestvéreim népitáncra jártak meg színjátszóba, ünnepeiken magyar dalokat és nótákat énekeltek, akkor is, ha a milic ezért megbüntette őket, s gyermekeik estvéli imádságába még beleszőtték, hogy „református magyar vagyok, halálomig az…

Azóta sem láttam senkit úgy mulatni egyedül, mint Suba bácsit, a kályhást. Szépen, csak a maga kedvére. Mikor a napi munkáját bevégezte – volt elég (!) -, és egy kis pénzmaghoz is hozzá jutott, estefelé beült a Fényesbe. Egyedül egy asztalhoz. Ha valaki odajött, lekezelt vele, váltott pár szót, de nem kínálta székkel. Az ismerősei…

A SZÜLŐI HÁZ

KÉZDIVÁSÁRHELYEN ÁLL EGY KICSI HÁZ

RÁ MA MÁR SENKI NEM VIGYÁZ

ITT SZÜLETTEM EZ VOLT AZ OTTHONOM

ITT TELT EL A GYERMEKKOROM

INNEN MENTEM NAPONTA AZ ISKOLÁBA

ISKOLA UTÁN IDE JÖTTEM HAZA

FELNŐTTKÉNT ELINDULTAM A VILÁGBA

RÁLÉPVE AZ ÉLET…

Minden év december havának vége táján,

Nagy gond van a mi Szilveszterünk nyakán.

Az gondja nem más, mint az ő nevének napja,

Mert a sors, no meg a néhai Gergely pápa úgy adta.

Hogy esik ez minden év legutolsó napjára,

Ezért hát Szilveszter az ő neve napját hideg verítékben várja.

Mert ahogy a régi jó szokás járja,

Ha el érkezik az ő nevének oly híres napja.

Testvér, koma, szomszéd és barát,

S mindenki más ki ő hozzá közel érzi…

   Nagyanyó gyakran mesél az életéről. A legtöbb történetet már ezerszer hallottam, mégis örömmel kuporodok a kandallója elé, amelyben vidáman pattog a tűz és ezeregyedszerre is, meghallgatom visszaemlékezéseit, mert olyankor megfiatalodik, szinte gyermek lesz.

Egy alkalommal kincsekről beszélgettünk, és akkor mesélte a következő történetet:

 „Az én nagymamám nagyon igényes asszony volt. Rengeteg szebbnél-szebb…

         Az esztelneki volt üzletünk sósláda születése és bolti pályafutásáról, csak annyit tudok édesapámtól, hogy amíg ő ott szüleinél a boltba tevékenykedett, neki volt az egyik feladata, hogy a sós láda minden reggeli nyitáskor tört sóval legyen tele. Hát ez nem volt valami könnyű feladat, még ha legény is volt a talpán az…

                                                    BARáTAIMNAK    …

Fehérbe öltöztek a fenyvesek kinn a Hargitán,

Előállt a szánunk jöjj,hát kedves vár a téli táj,

Repülünk mint a szél,fel magasra messze a havas,

Csengettyű szól síklunk mind gyorsabban és a hó szakad,



kapaszkodunk fel a hegy csúcsára,hol egy kereszt áll,

Felérünk s a kereszt alatt,állva mondunk egy imát,

Bárhová is vessen,űzzön…

Húsvétra járt az idő, és Szent László városa virágdíszbe öltözött. Szokatlanul meleg tavaszt jegyeztek akkor, a nagy háború harmadik esztendejében. Korán nyílt a nárcisz, a színes jácintok bókolva lengették koronájukat, és az özvegyek vérvörös tulipáncsokrokat igazgattak a hadisírokon. Valami nyálkás bizonytalanság telepedett a városra, megfojtva ölelésével a tavaszt.  Élt a remény, ha tábori postalapot kapott a család, ám a váradi polgárok már az Isonzónál elesett 4. gyalogezred…

Mi legyek
Írta:Attila-benczi

Kergeti az óramutató a perceket,
Így múlnak el az évek.
Álmok,vágyak suhannak tova
Mint bárányfelhők az égen,
Koppannak a ki nem mondott szavak,
A megvénült kiszáradt földre.
Mint a kavics a szakadék szélén
Úgy állok én is,két világ peremén.
Kavics legyek,vagy ki nem mondott szó,
Gyökértelen bokorként fújjon el a szél
Vagy ,maradjak egy árva levél ...

    Eltelt 2000 év, és a híresztelések ellenére sem lett világvége. Késett a megjósolt világégés, de az ördög nem alszik, és lám 2012-re ismét beharangozták a végítélet eljövetelét.

    A második évezred után átéltünk még egy évet, aztán tizenhármat, és még mindig élünk. Úgy-ahogy, de élünk. Bolygónk nem akarja kiadni a lelkét, hiába az áradások, erdőtüzek, háborúk, atom-, biológiai fegyverek, merényletek: röviden a népirtás ezernyi formája, mert ezeket mind túléltük. E nagy terhek…

Szeretetben, egészségben,

Legyen részed egész évben!

Felejtsd el a bút, s a gondot,

Látogasd meg Párizst, Londont!



Kívánom, a baj kerüljön,

Arcod mosolyra derüljön,

Az esztendő minden napján,

Szeretetet sokat kapjál!



A jogsidra nagyon vigyázz,

Rendőr előtt sose hibázz!

Vendégségbe ne menj késsel,

A munkából…

Szerelem

Írta:Attila-benczi

Szerelem,

Voltál pajzs szívemnek,

Megvéted mérgezett nyilak ellen.

Voltál öröm szomorúságom völgyében

S fogtad kezem amikor kivezettél az

Élet vad s veszélyes dzsungelében.

Szerelem,

Voltál illatos rózsabokor

Ahol árnyékában első csókom megkaptam,

Ékes korona fekete hajú lány homlokán

Ki oly édesen mosolygott rám,esős délután.

Szerelem,

Voltál édes gyümölcs mit fáról

Letépve,kedvesem…

AZ ÁLMOM TALÁN VISZONTLÁTOM

A SOROKAT FOLYAMATOSAN EGYMÁS ALÁ ÍROM

ÍROK, MAJD ÁTHÚZOM, ÉS FOLYVÁST ÚJRAÍROM

REMÉLVE, HOGY AZ ÁLOM, MELY A FEJEMBEN VAN

PAPÍRRA ÍRVA IS, EGYSZER TALÁN VISZONTLÁTOM

A FEJEMBEN A GONDOLAT MOST EGY KUSZA KÉP

DE MAJD ÚJRAÍRVA TALÁN MEGLELEM VÉGKÉPP

AZ IGÉT, A KÉPET, A KÉPZETET, MELY ELVESZETT

VÉGLEG  -  MIELŐTT ÚJRA MEGTALÁLTAM VOLNA

DE ÉN ÍROM ÉS ÍROM, FOLYVÁST CSAK ÚJRAÍROM

REMÉNYKEDVE  - …

Ezer korbácsütés

Írta: Attila-benczi

Ezer korbácsütés sem elég az életöl

Mindazért a bűnökért amit elkövettem.

Másoknak szenvedést bánatot adtam.

Kérhetnék megbocsájtás az Úrtól,de

Nem tehetem,mert rossz gyermeke voltam.

Bánatommal szívemben élem életem,

Közel már a végső bukásom,érzem

Nincs épségben testem s nincs

Békesség lelkemben, vétkeim miatt.

Szívem még dobog.Szerettem-e igazán

Minden nap megkérdezem.Igen,szerettem.…

Apróságok korábbi „érákból”

Trabantos nosztalgia

– A határon ez volt kiírva: „Ez az Umlaut az NDK-ba vezet!”

Váratlan marosvásárhelyi találkozás a volt Főszerkesztővel:

– Hajdújudúúúúúú!…

Mondd

Írta: Ili Czibak - Attila Benczi

Ili: Mondd,te minek örülnél?

Aki minden nap bánat kenyerét eszed,

Kinek munkától kérges a keze.

Attila: Most is kezem remeg, fáradság

Gyötri lelkem, megpihenni

Az jót tenne velem.

De legjobban amire vágyom

Magányomat végre ledobni

És boldogan nevetni.

Ili: Te,ki hajnali harmattal ébredsz,

Éjjel vágy teli álmokat kergetsz,

Mondd.

Attila: Szó nem hagyja el torkomat,…

GONDOLATOK A SZERETETRŐL

MÁR LEMENT A NAP BEKÖSZÖNTÖTT AZ ESTE…