Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Október 2012 blogbejegyzések (64)

Katona sírok



A virágok szép pompájában vár most

a sírhalom, s mennyi dísz, s derű

krizantém fehér őszi virágtenger,

együtt ring a bősz őszi szelekkel.



Sírok megannyi fapadjai

integetnek, szólnak suttogva, ülj le,

sírhalom előtte, gaz már belepte,

békés , nem hivalkodó a keresztje

rajta áll, meghalt, és a Don elnyelte.



Odébb egy másik mintha intene,

a hervadt őszi csendes sírkertbe,

hős, a hazáért meghalt tizenhétbe,

s a név már nem is látszik…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 31, 2012, 2:51pm — Nincsenek hozzászólások

Beszélő ecset



(lovak)

Lovak közé dobom a gyeplőt. Magasan,

 egy pontra állok. Kacsintok az

égre. A vászon előtt megáll az élet.

Mindent elfelejtek. Félszeg kacagással

felcserélem utam.



(gyöngy)

Csomagjaimban gyöngyöt szállítok

asszonyomnak Megtérül az a maga

idejében. Frigyben könnyűnek tűnik az

áldás.



(szivárványsík)

Szivárványsíkba helyezem a

magasságot. A nagy kékségben

csöppnyi fanyar zöld.…

Folytatás

Írta Kedei Zoltán Október 31, 2012, 8:02am — 1 megjegyzés

Elhagyott keresztek



Keresztek: rajta kopott embernevek,

alattuk sorsok múlásra talált,

bennük a történelem, s nemzethalál,

gyermekek, apák , gyászoló anyák.



A kereszt, mi még megmaradt belőlük,

az élet, a tűz, mely lelkesítette,

hitre, szeretetre, a hős nemzetre,

most porlik lent mélyen hideg-földbe.



Házak, otthonok, szerelmetes tájak,

néptelenedve semmibe néznek,

tőlük már többé, ám semmit nem kérnek,

sötétség birodalmába tértek.



Nem sírnak…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 30, 2012, 4:51pm — Nincsenek hozzászólások

Sirok





Októberi hó alatt

a csend lett hallgatag,

s a varjak serege

az eget befedte.

Megdermedt virágok

néma jaj-ja harsog,

s vesznek el dallamok

őszülő szólamok.

Egyedül borzongok

némán meghajolok,

győzött akaratod

sebet ejt a karmod.

Árva lett a világ

leplezi már arcát,  

könnyei megfagytak

szerelmes szavaknak.

Lelkem ordít, jajgat

elnémulnak ajkak,

hegyeknek peremén

kősziklák megfagynak.

Kövek, rögök,…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 29, 2012, 2:04pm — Nincsenek hozzászólások

Nemzetemnek



Üzenem haza, a szülőföldemnek,

üzenem, a fenséges hegyeimnek,

üzenem, a ház mellett álló tölgynek,

a gabona mezőknek, a völgyeknek,

fenyveseknek, a forrásoknak, s víznek,

az erdélyi Székely, hős Nemzetemnek,

míg élek, mindig titeket szeretlek,

Istenem, szabadságot adj népemnek.



Szeretlek Titeket, tiszta szívemből,

nem volt ily szép, semmi más életemből,

a béke, a csend, a jó szó köztetek,

a szeretet, mit ad a Ti lelketek,

a világ…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 28, 2012, 4:13pm — Nincsenek hozzászólások

Hála



Hálát mondok Neked én Jóistenem:

hogy segítettél őrizni hitem,

hogy bírom a fájdalom bánatát,

s nemzetem szeretetét, a hazát.



Hogy adtál nekem szívet érezni:

nemzetségem könnyét szárítgatni,

értük alázattal imádkozni,

velük szeretni, örömben élni.



Köszönöm, hogy újra visszahoztál:

magyar hazában kalauzoltál,

hogy nem hagytál idegenben veszni,

s bírtam földedben szerelmesedni.



Köszönök neked itt minden napot:

Mit…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 27, 2012, 4:08pm — Nincsenek hozzászólások

Beszélő ecset



(összkép)

Az összkép tételei és kételyei: az örök

pillanatok. Ki tudná megmondani,

megjelölni a palettán maradt színekben

rejtőzködő érzéseket és gondolatokat?

Talán örökre ott maradnak beszáradva,

megkövesednek. Képtelen gondolatokkal

teletűzdelt kétarcú világ elöl elrejtőzöm

a mélybe, s mindaddig ott maradok, míg

az idő végtelenségében elmosódnak a

gyarló, embertelen cselekedetek, és

felmázolódnak a feledés…

Folytatás

Írta Kedei Zoltán Október 27, 2012, 8:02am — 1 megjegyzés

Magyar vagyok



Eljött az idő, s búcsúzunk,

lelkünk múlni, az őszbe készül már.



Remegek csendben árvulva,

s szívemből messze szökik el a nyár,

éveimnek véges napszerelme,

ködös nagy esőfellegekre vár.



Érzem múlását álmomnak,

virágok szirma hullik semmibe,

s mit szenthit őrzött mélyen lelkemben,

őszi szél mesze szalad már vele.



Állok teremtésnek végén,

s visszatekintve szerelmes lennék,

szépséges asszonyok éjtitkába,

boldogságom…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 26, 2012, 12:45pm — Nincsenek hozzászólások

A csikóbőrös kullancs

Könnyű kiverni a lírát az emberi agyból.  Csak a születettek és a mosolygósak, utóbbiak  közül is egy vagy kettő sem marad igazi költő.

A tanító úr unokája valahogy eltévesztette ezt a két direkciót, a gyerek semmi jelét nem mutatta a lelés adományának, másfelől pedig a rendesnél gyakrabban bizonyult indokolatlanul jókedvűnek.

A derék pedagógus ezeket egyáltalán nem vette észre, különösen nem észbe.

Folyton nevelni akarta a szerencsétlen…

Folytatás

Írta Bölöni Domokos Október 26, 2012, 10:58am — 3 megjegyzés

Gyermeki lélek



Szeretnék lenni újra kicsi gyermek

kit nem üldöznek ádáz-rút nagy félelmek

s megbújhat édesanyja ölibe.



Felsejlik bennem az egykori csermely

megannyi vággyal megélt tiszta széplélek

a remény, a boldogságnak vágya.



Azt a régen múlt időt vágyom vissza

mikor az  álmok festették a világot

Istennek, s arcomra boldogságot.



Mikor még hittem, egyszer csak vége lesz

az üldöztetésnek, s élhetünk hitünkkel

szabad hazánkban a…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 25, 2012, 4:40pm — Nincsenek hozzászólások

Árpád vezér nyomában

Nem sok tája van ma a vén Európának, ahol egy honfiú - legyen az angol, orosz, spanyol, francia vagy német - ha megáll s körülnéz, elmondhatja: Őseim, a velem egy nyelvet beszélők már ezeregyszáz esztendővel ezelőtt is e földet birtokolták, itt éltek s itt is haltak meg, ahol én most állok! Ritka kivétel ez alól a Kárpát-haza jó néhány területe! Közülük egy, mégpedig…

Folytatás

Írta Ozsváth Sándor Október 25, 2012, 6:30am — 13 megjegyzés

Beszélő ecset



(lépcsők)

Emelkednek a lépcsők, egyre fennebb,

egyre magasabbra. A végtelen felé. A

lépcsők formáit szemlélem. Nosztalgikus

vonalát az égig vezetem, ahol fogadják

szándékom a lélekvándorok. Sokasodnak

a lépcsők. Festem a Lépcsőket. A vászon

nem engedelmeskedik. Dacolok a formával,

míg egyszer csak a ritmus visszatér, alakul

a kép. A legfelső fokon feszül a húr, lágyan,

szelíden csendülnek a dallamok, magasak

és…

Folytatás

Írta Kedei Zoltán Október 24, 2012, 10:35pm — 3 megjegyzés

Elmúló





Boldogságos évek vágya,

remegő, múltjába vesző

bősz, fészkelődik be emberbe

csendesen, közelgő őszi estén.



Lelkünk száll, tova a világba

ködbe veszendő őszi tájban,

szállna fel hegyeknek ormába

Isteneknek szép országába.



Tölgyek ágain sütkérezne,

fürödne őszi nap hevébe,

de felhők érkeznek fölébe

s dermedten hull ősznek ölébe.



Bűnös a szó, hazug az élet

embernek, dermednek az álmok,

s menetelnek bele…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 24, 2012, 2:23pm — Nincsenek hozzászólások

A baráti kapcsolatokról

A baráti  kapcsolatokról.

 

Nemrégiben  hallotam  egy  történetet,  amely  mély benyomást hagyott  bennem. Nem  tudom,  hogy  igaz  volt  e,  vagy  sem,de  azért szeretném  Magyar  honfitársaimmal  megosztani. Ha  valaki  magára  talál  benne, az  csak  a  véletlen  müve  lehet.

A  történet  úgy  kezdõdött, hogy  egy  magyarországi  és  egy  külhoni  ember  megismerkedtek  az  interneten  keresztül.  Rövíd  idõ  múlva  egész  jó  barátságba  kerültek  egymással,…

Folytatás

Írta Kenéz Gyula Október 24, 2012, 7:09am — 5 megjegyzés

Származásom


Harcosok halála
Dübörög most újra
Emlékezés nyomában.

Húsukból riadt emlék
Vonul fel Pestnek utcáin
Szívet, lelket melengetnek.

Ad reményt mártírhalál
Nekünk forradalmi hősök
S örökség mi maradt örök.

Ma zeng újra az utca
Százezrek vonulnak rajta,
S én büszke vagyok rájuk

Kitűnik származásom
Forradalmi székely voltom
Szerelmem- Istenem, s hazám.
23.10 2012

Írta Borsos Mihály Október 23, 2012, 12:04pm — Nincsenek hozzászólások

Így szép az ősz

Akkoriban apám az egyetemen tanított, anyám meg irodalmat a város jó nevű középiskolájában. Ha lehet egy nagyszájú, büdös lábú kölköt feltétel nélkül szeretni, ők azt tették. A nővéremet korán elvesztették, csak egy banális tüdőgyulladásnak indult, de a háborúban ez a halálhoz épp elég volt, meg ahhoz is, hogy őrült imádattal csüggjenek a megmaradt egyetlenen. A fiún. Aki akkoriban élte kamaszkora legteljesebb, legszebb nyarát, a cimborákkal.

Gondolkodtak már azon, mi teszi a…

Folytatás

Írta Szilágyi Perjési Katalin Október 23, 2012, 8:00am — 13 megjegyzés

(felejthetetlen arcok)

(felejthetetlen arcok)

Nem látom a felejthetetlen arcokat, elmentek.

Szigorú gondban nézek utánuk, ha rám

tör a magány, a sok sötét, a kevés fény,a

történelem lapjainak balladás világa, a tragikus

évek áldozatai, a Kőműves Kelemen-i életítélet.

Vászonra viszem a felejthetetlen arcokat,

csontcsigaházam búvópatakjait, és védőfalat

húzok a hazugság ellen. Felségvizeim nem

adom fel, bár hív a messzeség, itthon maradok,

és összegyűjtöm,…

Folytatás

Írta Kedei Zoltán Október 22, 2012, 11:00pm — 3 megjegyzés

Forradalom



A diktatúra zsarnok hatalma,

legyen barna, vagy éppen a  vörös,

embertelen gyilkos annak arca,

s hol működik, vér csorog a kövön.

A diktatúra embert gyalázó,

nem ismer Istent, könyörületet,

ember nem lehet ily megalkuvó,

viselni embertelenségeket.

Diktatúrában aljas az ember,

leveti emberi méltóságát,

porban, mocsokban szív nélkül élhet,

ki erőszakkal védi hatalmát.

Az ember nem süllyed ilyen mélyre,

csak is az istentelenek képe,…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 22, 2012, 9:37pm — Nincsenek hozzászólások

Vágyam



Hiszem hitet, reménységet írok,

s versekbe mélyen rejtve maradok.

Huszonegyedik században vagyok,

s életért, istenért, kiáltok.



Gyakran érzem, semmibe szólalok,

hogy világtalan úton haladok.

Ha kell a nap, én a nyugtát látom,

s ha nyugszik, ti Istent gyalázzátok.



A szó elszállt, s nem maradt hitele,

tapos az ember, lélek medrébe.

Mi szent volt s való, mélyen elveszett,

megtérni szégyenélő embernek.



A ember lépked poklok…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 21, 2012, 1:40pm — Nincsenek hozzászólások

Élő szerelem



Gyakran gondolok rád őszi estéken

lombhulló fák alatt néma magányban:

könny szökik szememből, s az időből

emelt hallgatás falai dőlnek.

Levelek landolnak színek színére,

s ölelik egymást át örök életre:

csak én vagyok árva a csendbe,

mind mennydörgés után, állati csend.

Emléked feltör, mint kitörő vulkán

tarol, mindent visz remegő lelkemben:

s a szerelem repít fellegekben,

majd leejt rőt halotti lepelben.

Nem bírom én elfedni…

Folytatás

Írta Borsos Mihály Október 20, 2012, 2:45pm — Nincsenek hozzászólások

Havi archívumok

2023

2022

2021

2020

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

1999

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek